A poszt egy hatrészes sorozat utolsó darabja. Az első rész a Fideszről, a második a Jobbikról, a harmadik az LMP-ről, a negyedik az MDF-ről, az ötödik pedig az MSZP-ről szólt.
Az ötlet a következő volt. Fogtam az öt, érdemi országos listát állított pártot, és programjukat két alapvető üzenetre csupaszítottam: egy tartalmira és egy hitelességire. Ezek alapján érveltem amellett, hogy miért érdemes rá szavazni, és miért nem. Aztán a hatodik részben, azaz most, ismertetem a saját álláspontomat.
Prioritások
Mint korábban már írtam róla, a politikai ideológiák közül a kereszténydemokrácia áll hozzám a legközelebb. Az amerikai jobboldaltól az különböztet meg, hogy fontosnak és jónak tartom az európai típusú jóléti állam fenntartását, azaz nem 
vagyok minden téren a piaci megoldások híve. Az európai jobboldalnál viszont határozottabb a hagyományos értékekhez való ragaszkodásom, de nagyobb távolságot tartok a nacionalizmustól.
A mai magyar valósághoz képest azonban növelni szeretném az egyéni szabadság és felelősség szerepét, többet bíznék a családokra. A munkámból szeretnék biztonságban 
és méltóságban megélni. Kisgyerekes apaként különösen foglalkoztat az életminőség: a városok, a közlekedés, az oktatás, az egészségügy, a természet minőségének megőrzése, gyerekeimnek való továbbadása.
Elkötelezett vagyok a magyar demokrácia iránt. Alapvető hibának tartom, hogy a 
rendszerváltás nem jelentett határozottabb cezúrát, mivel ez erkölcsileg kétessé tette az új rendszert. De irritálnak a holdkórosok, és kifejezetten viszolygok azoktól, akik jogot formálnak mások méltóságának sértegetésére. Szeretném, ha a közbeszéd változna, ha a törzsi háború elcsitulna. Ehhez új arcokra és témákra 
is szükség van.
Egy biztos: el kell menni szavazni, mert az érdektelenség a demokrácia halála.
Az előzmények
A sorozat előző öt részében az egyes pártokat vettem sorra. Lecsupaszított üzeneteikről két retorikai pozícióból írtam.
Először elképzeltem, hogy egy tájékozatlan és befolyásolható embert mi győzhet meg, ha az adott párt plakátjait nézi, szlogenjeit hallgatja.
Utána pedig elképzeltem, hogyan lehetne az így kialakult meggyőződés ellen érvelni.
Szerepjáték volt tehát, bár az érvek sosem voltak egyforma súlyúak, hiszen nem tudom megtagadni önmagamat.
Most viszont vége a játéknak, és leírom, kire és miért szavazok. De először talán azt, kire nem. Sosem szavaznék az MSZP-re. Már csak a politikai váltógazdaság szabályai miatt sem, hiszen aki elrontotta, azt küldjük kispadra. De valójában még sosem bírtam rávenni magam, hogy oda húzzam az ikszet: nekem túl kevés az eltelt húsz év, itt van még az orromban a diktatúra szaga. Sosem szavaznék a Jobbikra sem. Retorikájuk olyan mértékben agresszív, kirekesztő, rasszista és antiszemita, programjuk pedig annyira dilettáns, hogy csak undorodni tudok tőlük. A történelem nem fog megismétlődni, nem éled fel a fasizmus, de rossz befogott orral járkálni. Végül meg kell vallanom, hogy az MDF nem győzött meg: egy ennyire inkoherens társaságra nem vesztegetem a szavazatomat.
Akkor mi marad?
1. variáció: Csak a narancs!
A Fidesz elképzelései állnak a legközelebb a kereszténydemokrata programhoz. A családi adózás bevezetése pl. kifejezetten tetszik, hiszen nem segélyt ígér a gyereket nevelőknek, hanem pusztán azt, hogy figyelembe veszik a társadalom számára hasznos költségeiket.
A Fideszt látom a legalkalmasabbnak a radikálisok megszelídítésére. A szavazóikat ugyanis nem taszítja eleve, képes szalonképes alternatívát formálni a szalonképtelen elégedetlenségből. Már kétszer megtörtént: hol van már a FKgP és a MIÉP?
A Fidesz győzelme gyakorlatilag biztos. Ha nem éri el a kétharmadot, akkor is egyedül fog kormányozni. Ez a biztos felhatalmazás lehetőséget teremt nagy ívű változásokra, csatazajtól és botrányoktól mentes átmenetre.
Mindehhez persze feledni kellene a hatalmi arroganciát (pl. tévékuratóriumok), némi korrupciót (pl. Kaya Ibrahim), néhány kikacsintást a jobbszélre (pl. Demokrata) vagy a demokratikus intézményrendszer cincálását (pl. kétéves költségvetés).
2. variáció: Lehet zöld!
Az LMP környezetvédelmi programja hiteles és emberi. Szeretnék a városban újra tiszta levegőt szívni és nyugodtan közlekedni: biciklizni és villamosozni. Nem lehet a környezetvédelmet mindig az utolsó helyre sorolni, mert akkor végleg tönkreteszük ezt az országot.
A magyar politikai tér gyökeresen átalakult. Nem sajnálom az SZDSZ-t, mert maga ásta a sírját, és azon, amivé lett, nincs is mit sajnálni. De sajnálnám a rendszerváltáskor még meglévő, polgári szabadelvű hang hiányát. Az LMP lehet egyedül képes betölteni ezt az űrt.
Az LMP-nek még a bejutása sem biztos. De ha mindig ez alapján szavaznék, akkor sosem változhatna a magyar pártrendszer. Már pedig ráfér egy kis vérfrissítés, de nem a másik irányból. Az LMP-vel olyan erő kerülhetne a magyar parlamentbe, amelyikkel mindenki együttműködhet. Példát is mutathatna.
Mindehhez persze feledni kell a kínos amatőrizmust (pl. a megalakulás nehézségei), az önjelölt idióták beáramlását (pl. … itt mégsem írnék nevet) és azt a lehetőséget, hogy ha mégsem jutnak be, akkor minden másik bejutó párt, így a Jobbik szavazataránya is növekszik.
A megoldás: Két szavazatom van!
Eddig egyetlen egyszer, 2002-ben szavaztam ugyanarra a pártra egyéniben és listán. Most is ki szeretném használni ezt a lehetőséget.
Választókerületemben olyan fideszes politikus indul, aki személyesen nagyon szimpatikus. Nem kötődnek hozzá botrányok, pedig már régóta van a pályán, szakmailag elismert személy, a párt liberális szárnyához tartozik. Idén negyedszer fogok rá szavazni.
Az LMP-nek listán kell elérnie az 5%-ot, ezért ott fontosabb rá szavazni. Ráadásul jó szívvel tehetem, hiszen lakóhelyem területi listáját hiteles személy vezeti. Ugyan az LMP-re még sosem szavazhattam, de 2006-ban listán az Élőláncot jelöltem be.
Én így fogok szavazni.
