A poszt folytatása a "Kire ne szavazzunk?" tegnapi posztomnak, ahol kifejtettem, hogy miért is nem szabad az MSZP-re vagy a Jobbikra szavazni.
3. LMP - Az egyesek szemében csak egy új SZDSZ-nek tűnő párt érdekes lehetőségekkel kecsegtet. Megpróbál az urbánus szavazók szívében helyet találni a fenntartható fejlődést programponttá téve. A biciklisek felkarolása hasonlóan szimpatikus ötlet, azonban ezek mellett súlyos hiányosságok vannak a párt programjában. A cigánykérdéshez való hozzáállásuk elszomorító és a gazdasági kompetenciájuk is kétséges. Ezek ellenére a mérsékelt szavazóbázis egyik lehetősége marad az LMP a polgárközpontú, alulról építkező és hitelesebb jellegű hangvétel miatt. Külön szimpatikus, hogy nem neveznek meg "miniszerelnök-jelöltet", tekintve, hogy nem kerülhetnek olyan helyzetbe a választás után, hogy arra szükség lenne.
4. MDF - Dávid "Nem értek a focihoz" Ibolya, Herényi "Zárjuk ki Lezsákot!" Károly, Bokros "Harcsa" Lajos... nem értettem, hogy fér meg a rendszerváltás óta egyetlen jó szakember pénzügyminiszter ezzel a lejárt szavatosságú, izomból politizáló (= nem számít semmi, ha bejutunk) párttal. De a szamba megváltoztatta a véleményemet; Bokros Lajos egy bohóc, egy arc, akinek az MDF "kölcsönkérte a hitelességét" ("Hello, I'm Tom Hanks. The US Government has lost its credibility so it's borrowing some of mine"). Bokros pedig - szó szerint - hagyta, hogy bevigyék a táncba, most már késő kiszállni, a bukást követően remélhetőleg visszamegy csak tanítani, mert a kommunikációs zsenije most sem bújt elő. Ennek ellenére nem tartom teljesen feleslegesnek az MDF-re leadott szavazatot, ugyanis jelenleg ez az egyetlen párt (sőt, a rendszerváltás óta az első!), amely jobboldali gazdaságpolitikát igér, és egy az MDF-re adott szavazat egy bólintás az ötletre: Igen, nekünk szükségünk van jobbos pártra is, nem csak balosokra.
5. Fidesz - KDNP - A következő négy év kormányzópártjainak közös listájára leadott szavazat - lássuk be! - a legkényelmesebb. Egy erős kormány sok mindent lehetővé tesz, a gazdaság helyrelendítése érdekében elengedhetetlen a koalíció nélküli kormányzás. A kétharmad elérése nem szükséges a valódi változások eléréséhez, azonban lehetőséget adna komoly, akár alkotmányos változtatásokra is (azt, hogy ez elkerülendő, vagy - épp ellenkezőleg - kívánatos, nem tudom megmondani). Az a probléma, hogy a miniszterelnök egy kétszeresen (2002, 2006) bukott politikus lesz, úgy látszik nem számít, az ország nagy része láthatólag belenyugodott ebbe. Az igazán nagy probléma nem is a Fidesz, hanem inkább a KDNP; a névleg keresztény értékeket képviselő párt nem képvisel igazán semmit, csak a Fidesz bábpártja, holott igény lenne egy konzervatív értékeket képviselő pártra. Helyi szervezeteiben azonban nem ritka a fiatal, szabadelvűbb generáció megjelenése, akik talán egy nagy választási győzelem után nekiláthatnának pártjukat "kivezetni" Orbániából (kulturális utalás, ld. Biblia/Ószövetség/Második könyv), vagy esetleg egy új, Semjén-mentes párt létrehozásának. Talán négy év múlva lesz egy hiteles, konzervatív értékeket képviselő párt is, most azonban be kell érni a Fidesszel. Egyszerűen szólva: Ha unod a banánt, válaszd a narancsot! Aztán viszont ne tessék sírni, és négy év múlva dacból a szocikra szavazni!!!
