Kapcsolat


Friss topikok

Statisztikák

Címkék

alkotmány (20) állam (6) állambiztonság (10) állambiztonságis jelen (6) arab (9) atom (7) a mennyei birodalomban (6) bajnai gordon (10) biológia (13) bíróság (6) bkv (7) budapest (10) cigány (86) demokrácia (85) diszkrimináció (6) egyház (6) ensz (8) erkölcs (6) eu (27) európa (6) evolúció (9) fantasy (8) fidesz (148) foci (6) gay (17) gay pride (12) gáza (14) gazdaság (18) gyász (7) gyurcsány (49) hamasz (13) hitler (7) holokauszt (11) hülyeség (6) humor (9) index (10) internet (9) irán (21) iszlám (6) izrael (39) jézus (10) jobbik (73) jog (7) kádár (7) katolikus egyház (6) kdnp (10) keresztény (12) kereszténység (11) kína (11) kolbenheyer ír (162) kolbenheyer olvas (232) kommunizmus (14) közélet (9) közgazdaságtan (21) krimi (16) külpolitika (20) kultúra (24) liberalizmus (13) lmp (9) magyar (15) magyarország (140) magyar gárda (9) magyar hírlap (6) martin (6) mdf (12) meleg (12) mongol (18) mszp (62) náci (50) nacionalizmus (9) németország (10) nemzet (32) nemzetbiztonság (8) obama (21) oktatás (10) orbán (55) oroszország (7) összeesküvés (6) palesztin (15) politika (208) pszichológia (8) rasszizmus (19) regény (26) reggel (67) rendőr (7) rendszerváltás (24) rowling (6) rükverc (11) rukverc (15) sci fi (11) sólyom lászló (11) szabadság (17) szdsz (20) szeretet (6) szlovákia (11) társadalom (58) tech (7) terrorizmus (8) több fényt a kdnp be (8) történelem (139) tüntetés (6) usa (43) választások (34) választás 2010 (44) vallás (14) válság (10) varga e tamás (6) vendégpost (11) világ (14) voks10 (26) vona gábor (7) zene (12) zsidó (47) Címkefelhő

Designerünk

A történelemnek mindig vége III.: Tevefutam

2011.06.01. 07:00 kolbenheyer

Mintha a modern történelem folyamatosan különböző ideológiák, sőt újabban civilizációk összecsapásából állna, pedig oly sokszor hittük már, hogy a konfliktusok történetének vége. Abban ugyan nem hiszek, hogy belátható időn belül megvalósul a tökéletes világbéke, de ebben a négyrészes sorozatban amellett szeretnék érvelni, hogy a történelemnek határozottan van iránya és a szembenálló felek között határozottan különbséget lehet tenni. Azt sem titkolom, hogy a liberális demokráciát tartom a világot javára átformáló történelmi erőnek.
I. Farkasvadászat (05.30.), II. Medvetánc (05.31.), III. Tevefutam (06.01.), IV. Sárkányszelidítés (06.02.)


A történelemnek harmadszor mostanában lesz vége, és ha tényleg bekövetkezik, akkor az a kortársak vakságának újabb szép példája lesz. Hiszen még nem is olyan régen a nyugati/keresztény és az iszlám civilizáció összecsapásáról volt divat értekezni, ma viszont úgy tűnik, hogy az egykor a szocializmussal is kacérkodó arab diktátorokat nem a muzulmán fundamentalisták, hanem a szabadságot és demokráciát követelő városi ifjúság dönti meg. Az iszlám világ pont a hozzánk való hasonlósága miatt lett alkalmas arra, hogy kivetítsük rá mindazt, amiből mi, fejlett európaiak és amerikaiak már kinőttünk: a szekularizáció hiányát, a nők elnyomását, a korrupt és gyenge államot, a vérségi kötelékek túlértékelését. És persze mindenekelőtt a vallási fanatizmust, és a vele azonosnak tekintett öngyilkos terrorizmust. Nemrég még tényleg Oszama bin Ladentől féltünk? Ennek most egyszer s mindenkorra vége, a facebook-forradalmak következtében az iszlám világban is elterjed a liberális demokrácia: a lomha teve arabs telivérré változik. Vagy mégsem?

Először is nem látunk a jövőbe. Senki sem tudja, hogy a forradalmak győznek-e, és ha igen, valóban kirobbantóik álmát valósítják-e meg, vagy csak elitcseréhez vezetnek a rendszer fenntartásával. Ha az erőszak eszkalálódik (és ez történt Líbiában, de efelé tartunk Egyiptomban és Szíriában is), akkor gyakorlatilag lehetetlen azonnal demokráciát bevezetni: a gyilkosok szavazással sem nyerhetnek, gondolja majd mindkét oldal. De tegyük fel, hogy a forradalom győz. Az iszlám világ lemaradásának (igen, ezt mondjuk ki nyugodtan: nem kulturális különbség a lényeg, hanem a civilizációs lemaradás) mélyebb okai vannak, amiket a jó kormányzás sem tud eltüntetni néhány év alatt. A magántulajdont, a vállalkozási szabadságot vagy az öröklést meghatározó jogszabályok évszázadok alatt tértek el a nyugati mintától. Az eltérés hatása és nyomában a világkereskedelemből való kiszorulás pedig olyan intézményi környezetet teremtett, aminek megváltoztatása gigászi vállalkozás. Az óhatatlan kudarcok pedig végső soron vagy a populista diktatúra restaurációjához, vagy valódi iszlám forradalomhoz vezetnek – vissza a középkorba.

De gondolkodhatunk (sőt gondolkodjunk) fordítva is. Tegyük fel, hogy nem győznek a forradalmak. Most. Mert azt azért észre kell venni, hogy ilyen forradalmi hullám még sosem söpört végig a Közel-Keleten. És azt is, hogy ebben az esetben sincs valódi alternatíva. Mert fenn lehet tartani erőszakkal a diktátorok hatalmát, de mostantól nyilvánvaló, hogy az csupán ezen alapszik. És az iszlám teokrácia sem valós alternatíva, hiszen egyetlen valódi manifesztációja, Irán is folyamatosan demokratizálódik (ez azonban csak tendenciájában mérsékli, de nem szünteti meg automatikusan az iráni-izraeli konfliktust). És ahogy az előző részben is előkerült: elég megnézni, honnan hova költöznek az emberek. Ha tömegesen költöznek muzulmánok Amerikába és Európába, akkor elég nyilvánvaló, hogy szívesebben élnek anyagi jólétet is biztosító liberális demokráciákban, mint otthon. Sajnos egyelőre az európai és amerikai közvélemény nem látszik felismerni, hogy mennyire fontos lenne a muzulmán demokráciák támogatása. És ez az idegenkedés vezet el minket az utolsó fordulóponthoz.

Kolbenheyer kommentpolitikája

2 komment

Címkék: politika történelem iszlám liberalizmus demokrácia

A bejegyzés trackback címe:

https://sardobalo.blog.hu/api/trackback/id/tr362929079

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

katolnai 2011.06.02. 19:23:16

Tisztelt Szerző!

A téma érdekes és csak csodálni lehet optimizmusát. Néhány észrevétel:
„Irán is folyamatosan demokratizálódik …” – ezt egyszerűen nem látni, minden tényleges hatalom az ajatollák és pribékeik a forradalmi gárda kezében van.

„Ha tömegesen költöznek muzulmánok Amerikába és Európába, akkor elég nyilvánvaló, hogy szívesebben élnek anyagi jólétet is biztosító liberális demokráciákban, mint otthon.” – nem a demokráciáért, hanem a jólétér: otthonukban bokáig áll a dzsuva, míg nyugaton; tiszta ivóvíz, utcák, központi fűtés, normális iskolák, betegellátás; ezért jönnek. Csak ezért jönnek és nem a civilizációnk vívmányaiért, hiszen eszük ágában sincs beolvadni, átvenni kultúránkat, műveltségünket. Csak nézd meg pl. Marselleist, ahol a harmadik mohamedán generáció jobban gyűlöli a francia kulturális értékeket, mint az előző generációk.

„muzulmán demokráciák” – ez fából vaskarika, mert az iszlám nem ismer semmilyen demokráciát, csak teokráciát. Hasonló kifejezés lehet a 'nemzetközi nemzeti erő' – a 'vallás nélküli keresztény' – a 'dohányos nem dohányzó' stb. stb. Értelmetlen szó-fogalom-kifejezés társítás …

üdv katolnai

ralf 2011.06.04. 13:29:28

Törökországban inkább az elmaradottság, mint az iszlám az akadálya a demokráciának, ha egyáltalán van neki. Mert nem teokratikus állam. Ugyanakkor a kereszténység sem ismer semmiféle demokráciát. A demokrácia azért alakulhatott ki Európában, mert a vallást sikerült kiszorítani a közéletből oda, ahol a helye van, a magánéletbe.

A iszlám országok jogát az iszlám határozza meg, az európai országokban senki nem követeli meg a kereszténység törvényeinek betartását (bár időnként van olyan benyomásom, hogy lenne rá igény). Izrael is azért képes liberális demokráciaként működni, mert sikerült a vallási hatalmat korlátozni. Igaz, korántsem annyira, mint Európában, de pl. ugyanannyira nem lehet valakit börtönbe csukni a vallási törvények megsértéséért, mint Európában, ellentétben az iszlám világgal.