Kapcsolat


Friss topikok

Statisztikák

Címkék

alkotmány (20) állam (6) állambiztonság (10) állambiztonságis jelen (6) arab (9) atom (7) a mennyei birodalomban (6) bajnai gordon (10) biológia (13) bíróság (6) bkv (7) budapest (10) cigány (86) demokrácia (85) diszkrimináció (6) egyház (6) ensz (8) erkölcs (6) eu (27) európa (6) evolúció (9) fantasy (8) fidesz (148) foci (6) gay (17) gay pride (12) gáza (14) gazdaság (18) gyász (7) gyurcsány (49) hamasz (13) hitler (7) holokauszt (11) hülyeség (6) humor (9) index (10) internet (9) irán (21) iszlám (6) izrael (39) jézus (10) jobbik (73) jog (7) kádár (7) katolikus egyház (6) kdnp (10) keresztény (12) kereszténység (11) kína (11) kolbenheyer ír (162) kolbenheyer olvas (232) kommunizmus (14) közélet (9) közgazdaságtan (21) krimi (16) külpolitika (20) kultúra (24) liberalizmus (13) lmp (9) magyar (15) magyarország (140) magyar gárda (9) magyar hírlap (6) martin (6) mdf (12) meleg (12) mongol (18) mszp (62) náci (50) nacionalizmus (9) németország (10) nemzet (32) nemzetbiztonság (8) obama (21) oktatás (10) orbán (55) oroszország (7) összeesküvés (6) palesztin (15) politika (208) pszichológia (8) rasszizmus (19) regény (26) reggel (67) rendőr (7) rendszerváltás (24) rowling (6) rükverc (11) rukverc (15) sci fi (11) sólyom lászló (11) szabadság (17) szdsz (20) szeretet (6) szlovákia (11) társadalom (58) tech (7) terrorizmus (8) több fényt a kdnp be (8) történelem (139) tüntetés (6) usa (43) választások (34) választás 2010 (44) vallás (14) válság (10) varga e tamás (6) vendégpost (11) világ (14) voks10 (26) vona gábor (7) zene (12) zsidó (47) Címkefelhő

Designerünk

Kolbenheyer olvas CXXX.: A nagy kékség

2013.06.22. 07:00 kolbenheyer

schaetzing-raj.jpgFrank Schätzing egyik regényét, a Limit-et már dicsértem itt, de most nyelvgyakorlás céljából újra elővettem előző könyvét, a Raj-t (Budapest, Athenaeum, 2010; a német eredeti: Der Schwarm, Köln, Kiepenheuer & Witsch, 2004). Ez hozta meg a nemzetközi elismertséget az addig inkább hobbiként író reklámszakembernek. Olyannyira, hogy rá két évvel megjelent a regényhez egy ismeretterjesztő könyv is, Híradás egy ismeretlen univerzumból címmel. Regényei ugyanis látványosan egyre vastagabbak lesznek (az én puhafedeles német kiadásaimban a Raj 989, a Limit már 1312 oldal), mivel – és erről fogok még részletesebben is írni – irtózatos mennyiségű tényanyagot sűrít beléjük. A szerkesztőnek úgy látszik helyén volt az esze és a marketing-tippje is bejött: a regényből kihúzták az elviselhetőn felüli okoskodást, majd a siker farvizén eladtak egy másik vaskos, immár őszintén non-fiction könyvet. Most már csak a megfilmesítés van hátra, amiért a regény szinte kiált, bár a hossza itt is gondot okozhat. Minden egyéb azonban mintha eleve filmvászonra (is) lenne álmodva. A roppant élethűen felépített világ, a lektűrhöz mérten eléggé komplex főszereplők és mellettük a sokszínű mellékszereplők tömkelege, valamint a rafináltan előrelátható, mégis izgalmas cselekmény lesznek a továbbiakban a témáim.

A regény világa leginkább maga a tenger: mélysége, áramlatai, feneke és élőlényei, partvidéke és a rajta közlekedő járművek. A norvégiai és kanadai helyszínek leírása aprólékos és nyilvánvalóan élethű, hiszen Vancouver Island-ra a könyv sikere után turistautakat szerveztek, ahol a lelkes érdeklődők akár a főszereplő kedvenc éttermében is ebédelhetnek. Ez az aprólékosság nem öncélú, egyrészt a sci-fi-be hajló cselekmény hitelesítését szolgálja, másrészt a könyv pedagógiai lendületét helyezi keretbe. Mert Schätzing fáradhatatlanul mesél és tanít, legyen szó az off-shore olajfúrásról, a tengerfenéki metánhidrátokról, perui halászhálókról, a kardszárnyú delfinek magatartásáról, a Golf-áramlásról, egy amerikai helikopterhordozó hajóról vagy a földönkívülieket kutató SETI-programról. Magyarázata nem erőltetett, hiszen a nyelv gördülékeny és sokszor humoros, a leírások pedig szervesen illeszkednek a cselekménybe. Mivel szerteágazó tudományos kutatásról (is) van szó, ezért aztán semmi sem természetesebb, mint hogy bizonyos szereplők elmagyaráznak dolgokat másoknak. A könyv végén kétoldalas köszönetnyilvánítás sorolja fel a rengeteg szakértőt és szakterületet, akiknek a tudását Schätzing ránk zúdítja.

A terjedelem, a sok helyszín és az előbb említett tudományos sokszínűség óriási szereplőgárdát generál. Még a pár oldal erejéig felbukkanó mellékszereplők is kapnak valamilyen emberi történetet, a tengerparton szerelmeskedni akaró amerikai pártól az étterme hírnevére kényes francia szakácsig. A főszereplők pedig akár külön regényt is érdemelnének, hogy ezzel a közhellyel éljek. Sigur Johansson norvég mikrobiológus, idősödő bonviván, akinek azonban a tudományos kutatás mellett a múltjával, a közelgő öregkorral, a magányhoz való viszonnyal és az újrakezdés esélyével is meg kell küzdenie. Leon Anawak kanadai intelligencia-kutató, puritán emberkerülő, aki nem csak az emberi és állati intelligencia viszonylagosságán elmélkedik, de az életben való igazi részvételen és az elköteleződés fájdalmas szépségén, miközben meg kell találnia a legalapvetőbbet, önmagát és helyét a világban. Külön bája a könyvnek, hogy a szereplők némelyike létező személy: a német kutatók Kielből.

Regényt ismertetek, ezért a cselekményből nem szeretnék sokat elárulni. Az már a fülszövegből is kiderül, hogy gyanús események történnek több tengeren, a főszereplő tudósok feladata annak kiderítése, mi az összefüggés a katasztrófák között, és hogy ki a tettes. Türelmetlen világunk olvasója vélheti úgy, hogy néhány katasztrófa után már továbbléphetünk a nyomozás felé, de Schätzing nem siet. És igaza van: a valóságban is sokáig tartana az összefüggések felismerése, és annak bevallása, hogy a tudományos elméleteknek ellentmondó tények szaporodásának paradigmaváltáshoz kell vezetnie. A kutatás sem úgy megy, mint a képregény-filmekben, ahol belenézünk egy mikroszkópba és kész a megfejtés. A puzzle darabjainak összerakása aprólékos munka. És ami a legkülönösebb, hogy a könyv fele táján már sejteni lehet a megoldást, de ettől nem válik unalmassá a következő pár száz oldal. Mert ha hihetetlen történetet akarsz elmesélni, akkor a hiteleség felépítésére kínosan kell ügyelni. A Raj világában a nagy kékség minden cseppje hiteles, hiszen csak így lesz elfogadható a nem feltétlenül eredeti, de nagyon alaposan kidolgozott tettes.

Kolbenheyer kommentpolitikája

Szólj hozzá!

Címkék: regény tenger sci fi kolbenheyer olvas schaetzing

A bejegyzés trackback címe:

https://sardobalo.blog.hu/api/trackback/id/tr675260166

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.