Előre szólok, hogy hosszú lesz. Tizennyolc részes poszt-sorozat. Történelmi regény lenne, ha tudnék olyat írni. És bár továbbra is vigyázat, mert fikció, történelmet nem csak nyomokban tartalmaz.
Az előző részeket itt olvashatod: 1., 2., 3., 4., 5., 6.

Bár a parancs úgy szólt, hogy azonnal, Donggo hala-i Ajannak legalább félórájába került elverekednie magát Co tábornok sátráig. A cár engedett, Szentpéterváron aláírták az egyezményt, az orosz csapatok megkezdték az elvonulást az Ili-folyó völgyéből. A császár parancsára a kínaiak is. A völgyben futó úton sűrű sorokban meneteltek a zöldlobogós egységek, Ajan alig bírt átjutni a túloldali dombra, a fővezér sátrához. Co tábornok őrjöngött. A han születésű katona a mandzsu hercegeket megszégyenítve megszervezte a Hszian Hadsereget a tajpingok ellen, majd leverte Nyugaton a muzulmán huik lázadását, és most vissza akart vágni az oroszoknak a huszonhárom évvel ezelőtti megaláztatásért, amikor elragadták a Mennyei Birodalomtól az Amuron, kínai nevén Fekete-folyón túli tartományokat. De a Kuang Hszü Császár, vagy legalábbis a nevében uralkodó Ce Hszi anyacsászárné nem akart több háborút. Co tehát kénytelen volt visszavonulni, ám a szemét rajta akarta tartani az oroszokon. Ezért hívatta Ajant. – Méltóságos tábornok! – hajolt meg Ajan. Tudta, hogy Cot a császár kung, vagyis herceg címmel tüntette ki, de azt is, hogy a vén katona ragaszkodott a rangjához. – Nocsak, a niru edzsen mégis ideért? Lehet, hogy jobban meg kellene fontolnom az előléptetését! – fortyogott Co, de Ajan csak lehajtott fejjel, szótlanul várt. – Áthelyeztem Mukdenbe, a Tiszta Piros Zászlóba, és kineveztem a Medve ág vezetőjévé. Mit gondol, miért? – Co szerette meglepni a beosztottait. – Megerősítem a határvédelmet az Usszuritól délre, és mélységi felderítést végzek az orosz Távol-Keleten. – vágta rá Ajan.

– Sikerült, tajcsi? – Rasi arcára annyira kiült az aggodalom, hogy Engke legszívesebben rávágta volna, persze hogy sikerült, de nem tehette, így csak annyit mondott – Sikerülnie kell. – A jurtákat már lebontották, a rudakat a vezetéklovak nyergéhez kötötték, rá meg szán-szerűen a nemeztakarókat, az élelmiszert és a felszerelést. Co tábornok elbocsátotta a segédcsapatokat, indultak vissza Halhába, de Engke még az előző estén tűnődött, elért-e bármit a két katonánál. Más is ezen tűnődött. – Olá, mestizo! – röhögött Daniel Craig, a texasi százados, és Nick Lucas csak azért nem fordult sarkon, mert hát hová is menne, vissza ahhoz az álmodozó mongolhoz? Szánalmas. Akkor inkább az Északi Óceán Hadsereg amerikai tisztjeinek állandó gúnya. Inkább? Co tábornok elégedetten bólintott, mégis érdemes volt a mandzsut előléptetni, és a kezével intett, hogy távozhat, az azonban újra megszólalt: – Méltóságos tábornok! A felderítéshez szükségem lesz mongol könnyűlovasokra. Van itt a táborban néhány használható zászló a Szecsen Kán tartományából. És át szeretném vizsgáltatni a nyilak tüzérségét és puskáit. Kell nekem egy nyugati barbár szakértő. Nick Lucas hadnagyot kérem, az Északi Óceán Hadseregből! – Co tábornok szemöldöke felszaladt a homlokára: – Nocsak, dzsalan edzsen! De nagy az étvágya! De tudja mit? Ezért neveztem ki! Vigye őket! – azzal intett a szárnysegédnek, aki papírra vetette a parancsot, és a tábornok már ott sem volt.

Több mint három hónapba telt, míg eljutottak Mukdenbe, és csak miután Ajan átvette a parancsnokságot a Medve ág fölött, indultak tovább az Usszuri fekete vizéhez. A tűzkeresztségen a Hanka-tótól keletre estek át. Ajan az első mandzsu nyíl tíz lovasát vitte magával, és Engke tíz mongolját, meg persze Lucast. Szándékosan hatoltak be orosz területre, végtére is ezt várta tőlük Co tábornok, de Ajan figyelmét nem kerülte el a zavart lelkesedés sem a mongolok szemében. Akkora volt a csend a téli erdőben, és embernek, de még füstnek sem volt semmi nyoma, hogy nem voltak elég óvatosak. Az amuri kozákok akkor lepték meg őket, amikor kiértek a tisztásra. A mongolok azonnal szétszóródtak és szinte függőlegesen felfelé nyilaztak, hogy a vesszők föntről zuhogjanak a kozákok közé. A mandzsuk puskái is jól vizsgáztak, Nick ragaszkodott a német Mauser 71-esekhez, és a mandzsuk gyorsan töltöttek. De nem elég gyorsan, és miután több lovat vesztettek, szorultak vissza az erdőbe. A fák között egérutat nyerhetnek, de akkor a mongolokat cserbenhagyják. Ajan szíve összeszorult. – Fedezzetek! – hallotta balról, és látta, ahogy Nick előregörnyedve szalad a fák mellett a kozákok oldalába. Ajan lőtt, és üvöltve diktálta az ütemet a mandzsuknak. A szeme sarkából látta, ahogy Nick megáll, féltérdre ereszkedik, lő, tölt, lő, tölt, kétszer olyan gyorsan, ahogy ő. Három kozák már vérbe fagyva hevert, a többi menekülni kezdett. Visszavonulást fújt a sípjába, és a mongolok megfordultak. Nyolc, kilenc, tíz, tizenegy. Megvan mind, Lucas is fut vissza, be az erdőbe. Csak negyedóra múlva, a patakon átkelésnél látta, hogy Rasi csak lóg a nyeregben. A szája szélén vér csordult.

Kislexikon

Folytatása következik december 19-én