Előre szólok, hogy hosszú lesz. Tizennyolc részes poszt-sorozat. Történelmi regény lenne, ha tudnék olyat írni. És bár továbbra is vigyázat, mert fikció, történelmet nem csak nyomokban tartalmaz.
Az előző részeket itt olvashatod: 1., 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 10.

Engke vadul rugdosta sarkával a szürke ló véknyát, bal kezével hosszúra eresztette a szárat, és a jobbjában tartott ostorral szinte folyamatosan ütötte a tomporát, hogy már belefájdult a csuklója. Sajnálta a szürkét, de még jobban sajnálta volna a saját lovát, a szegény tizenöt éves Ajangát verni, és persze reménytelen is lett volna, hiszen már nem tudott így vágtázni. Miért ragaszkodik ahhoz az öreg lóhoz, kérdezte folyton az apja, jutott Engke eszébe, és ettől még vadabbul kezdte verni a lovat. Dava szerencsére emlékezett rá, hogy Ajangával indult Ik Hürébe, és a hír mellé hozott egy vezetéklovat is, a szerencsétlen szürkét. Engke megvadultan száguldott a sztyeppén Badma-szállás felé, messze lehagyva Davát, aki kantárszáron vezette Ajangát. Az apja megbízásából volt Ik Hürében, nem az ő hibája, hogy pont most nem volt otthon, de ha otthon lett is volna, mit tehetett volna, hogy megakadályozza, amiről Dava akadozva beszámolt. Pedig megvannak a nevek, és azt is tudja már, hol és hogyan találkozhatnának mindkettővel. A Rasi esküvője utáni tavaszon, a Kuang Hszü Császár uralkodásának hatodik évében, azaz 1880-ban lovagolt el Ik Hürébe, hogy kiderítse, hol szolgálhat most a két zálog eredeti gazdája, ha élnek még egyáltalán. A nevükre emlékezett Badma, sőt az egyenruhájukra, így aztán az egységükre és a rangjukra is. Ik Hürében, a kolostorok kegyéből több megnyomorodott veterán él, akik találkozhattak Ajan bakival és Lucas őrmesterrel.

A kérdezősködéshez pedig nagyon jól értett Engke. Így aztán nem csak azt tudta meg, hogy Ajan még mindig a Tisza Sárga Zászlóban szolgál, de már niru edzsenként, Nick Lucas pedig immár hadnagy az Északi Óceán Hadseregben. A rénszarvascsont gyűrű belsejébe mongol szót véstek, azt hogy bika. Az egyik félszemű veterán emlékezett a tavalyelőtti mulani nagy hadgyakorlatra, amikor a császári klán egyik vassisakos hercege megdicsérte a niru edzsent, aki azonban nem tudott mandzsu nyelven válaszolni. Engke nyomon volt, végigjárta az összes vén harcost, aki valaha a Tiszta Sárga Zászló mellett lovagolt, míg össze nem állt az egész kép, a nankingi mészárlástól kezdve. Most már tudta, hogy Eje, bika a mandzsu eredeti neve. És azt is, hogy a dédapja, Nergüj, egyben az övé is. A kis kereszt eleinte sok fejtörést okozott. Csontból volt, de nem rénszarvas agancsából és nem is farkasfogból. Látott ilyet Kantonban, Leblanc atya cellájában. De az fehérebb volt, és az alakja is más. Leblanc atya azt mesélte, hogy egy óriási állat fogából van, ami csak délen, a dzsungelekben él. Az amuri háborúk veteránjai viszont azt állították, hogy ilyen kiszélesedő szárú keresztet az orosz katonák hordanak a nyakukban. Nick Lucas orosz lenne? Aztán eszébe jutott, amikor gyerekként a Bogd Gegen meghívta a palotájába, és az asztalon kiterítve először látott térképet. Akkor érkezett a hír, hogy a cár eladta Orosz-Amerikát. Engke ismét nyomon volt, és sorra látogatta az Ik Hürében tartózkodó orosz kereskedőket, míg csak mindent meg nem tudott a rozmáragyarról és arról, hogy Szergej Ljukanov fia állítólag katona lett.

Most már tudom, kiket keressek, és azt is, hogy hol, gondolta, miközben a szürkén vágtatott hazafelé. Jövőre a Tiszta Sárga Zászlót és az Északi Óceán Hadsereget is az Ili völgyébe rendelik, Ik Hürében pedig már most toborozzák a mongol segédcsapatokat. Ott megtalálhatjuk őket, és akkor velük és a pénzzel … Badma mintha mindent elrendezett volna előre. Amikor Engke bejelentette, hogy Ik Hürébe megy kutakodni, az apja csak a tűzbe meredt és mesélni kezdett. Zavartan hallgatta, nem értette, hova akar kilyukadni. – A tajpingok kifosztották és lerombolták a buddhista templomokat egész Nankingban. A szerzetest a Jiming templom megszenesedett gerendái alól húztuk ki. Eltört a gerince, de még eszméleténél volt. Azt mondta, látta, ahogy Si Dakai magával viszi Buddha könnyeit. Azokat kerestük a Dadunál, azért keltünk át éjjel a folyón. Megtaláltuk, de nem tudom, hogyan használjam. Itt van, most már a tiéd.– Azzal Engke kezébe nyomott egy bőrerszényt. Kinyitotta, és a jurta parázzsá hanyatló tüzénél is megcsillantak a kezében a borsónyi és babszemnyi gyémántok. A szürke ló már úszott a verítékben, de Engke tovább ösztökélte. Arcán végigcsordult a könny, az éles szél fakasztotta vagy valami más. Minden teher az övé: a feladat, a zálogok, a gyémántok. Badma mindent rábízott, mielőtt útnak indult. És Dava azt a hírt hozta, hogy Badmát fejbe rúgta egy ló, amikor meg akarta szabadítani a törött patkójától. Engke felért a szállás előtti utolsó dombra, abbahagyta az ostorozást és a sarkantyúzást. A szürke lassított és hálásan poroszkálni kezdett. Engke szeme könnyben úszott. Homályosan látta, ahogy a jurtájuk előtt két tűz ég, hogy megtisztuljon, aki átlép köztük, az ajtónyílásnál pedig fekete lófarkas lándzsa, amin a kékfarkas prémje lóg.

Kislexikon

Folytatása következik január 9-én