Kapcsolat


Friss topikok

Statisztikák

Címkék

alkotmány (20) állam (6) állambiztonság (10) állambiztonságis jelen (6) arab (9) atom (7) a mennyei birodalomban (6) bajnai gordon (10) biológia (13) bíróság (6) bkv (7) budapest (10) cigány (86) demokrácia (85) diszkrimináció (6) egyház (6) ensz (8) erkölcs (6) eu (27) európa (6) evolúció (9) fantasy (8) fidesz (148) foci (6) gay (17) gay pride (12) gáza (14) gazdaság (18) gyász (7) gyurcsány (49) hamasz (13) hitler (7) holokauszt (11) hülyeség (6) humor (9) index (10) internet (9) irán (21) iszlám (6) izrael (39) jézus (10) jobbik (73) jog (7) kádár (7) katolikus egyház (6) kdnp (10) keresztény (12) kereszténység (11) kína (11) kolbenheyer ír (162) kolbenheyer olvas (232) kommunizmus (14) közélet (9) közgazdaságtan (21) krimi (16) külpolitika (20) kultúra (24) liberalizmus (13) lmp (9) magyar (15) magyarország (140) magyar gárda (9) magyar hírlap (6) martin (6) mdf (12) meleg (12) mongol (18) mszp (62) náci (50) nacionalizmus (9) németország (10) nemzet (32) nemzetbiztonság (8) obama (21) oktatás (10) orbán (55) oroszország (7) összeesküvés (6) palesztin (15) politika (208) pszichológia (8) rasszizmus (19) regény (26) reggel (67) rendőr (7) rendszerváltás (24) rowling (6) rükverc (11) rukverc (15) sci fi (11) sólyom lászló (11) szabadság (17) szdsz (20) szeretet (6) szlovákia (11) társadalom (58) tech (7) terrorizmus (8) több fényt a kdnp be (8) történelem (139) tüntetés (6) usa (43) választások (34) választás 2010 (44) vallás (14) válság (10) varga e tamás (6) vendégpost (11) világ (14) voks10 (26) vona gábor (7) zene (12) zsidó (47) Címkefelhő

Designerünk

Kolbenheyer olvas CCX.: Sosemvolt birodalom

2016.10.15. 07:00 kolbenheyer

heinen.jpgNagy Sándor ugyan a világtörténelem egyik legismertebb alakja, a hellenizmus kora mégis általában csak a klasszikus görög történelem hanyatló utózöngéjeként vagy a klasszikus római történelem dekadensen jelentéktelen mellékszíntereként él a köztudatban. Heinz Heinen Geschichte des Hellenismus (A hellenizmus története; München, Beck, 2003) című karcsú kötete ezen változtatna: miközben a karcsúság kétségkívül növeli a szélesebb körű elterjedés esélyét, csökkenti az elmélyülés lehetőségét. A Beck kiadó egészen kiváló sorozata persze eleve ezt a célt tűzi ki: művelt laikusoknak bemutatni a nagyjából letisztult, konszenzusos mainstream történelmet. Mégis folyton ott a hiányérzet: épp amikor kezd valami érdekessé válni, már ugrunk is a következő fejezethez. Heinen először a hellenisztikus államok politikai eseménytörténetét mutatja be (ez nyilván kötelező kűr, de kevéssé izgalmas), majd a hellenisztikus államszervezetet (itt már sok az újdonság, csak hát ugye, ahogy mondtam, a mélység …), végül pedig a hellenisztikus kultúrát, azon belül is kitüntetett módon a vallást (ez a legizgalmasabb, de lehet, hogy túl szubjektív vagyok). Újra és újra leszögezi, hogy terjedelmi okokból a korszak végpontját Egyiptom római meghódításában jelöli ki, és újra és újra kénytelen leszögezni, hogy ez csak a szűk értelemben vett hellenisztikus államok (tehát a sándori birodalom utódállamainak) végét jelenti, mert a hellenizmus a görög nyelvű és kultúrájú (kelet)római birodalomban és a kereszténységben élt tovább. Na, erről kérem a következő könyvet.

Nagy Sándor hódításairól egyszerre tartjuk azt, hogy kiterjesztette a görög világot és véget vetett annak a maga hagyományos formájában. Igaz lehet a mondat második fele is akár, de érdemes közelebbről megvizsgálni, hogyan. Mert a görög poliszok mint önálló államok történetének tényleg vége szakadt, de a polisz mint sajátos élettér éppen hogy ekkor terjedt el a meghódított Perzsa Birodalom térségeiben. Maga Sándor járt elől példával a városalapításban. A hellenisztikus görög városok poliszok voltak. Saját kultusszal, közösségi terekkel és eseményekkel rendelkeztek. Még fontosabb talán az önkormányzatiság és a katonai testedzést (no meg mellette némi alapműveltséget is) biztosító gümnaszionok fennmaradása. Mert ez tette a görög polgárt: a részvétel a közügyekben és az ezzel szorosan összekapcsolódó katonai szerepvállalás. A hellenisztikus birodalmakat ugyan istenkirályok irányították, de hatalmuk gerincét a görög poliszok és az azokban toborzott görög-makedón katonaság adta. A görög poliszok voltak egyben a hellenizmus asszimilációs csomópontjai: itt válhatott a helyiekből a polisz biztosította életviteli-kulturális csomag elsajátításával görög polgár.

A hellenizmus másik definíciója a görög és a keleti kultúrák egymást megtermékenyítő összeolvadása. Bár ez sem Sándorral kezdődött, kétségkívül a rövid életű birodalom adott ennek hatalmas lökést. Egyik leglátványosabb megnyilvánulási formája a kulturális homogenizációnak a vallási szinkretizmus. A politeista vallások mindig alkalmasak arra, hogy új istenalakokat illesszenek a panteonjukba, vagy még inkább, hogy más népek isteneit megfeleltessék a sajátjaiknak. Ez még akkor is működhet, ha az istenvilág nagyon különböző: maga Sándor kijelentette, hogy Zeusz-Ammon fia, utóbbi az egyiptomi napisten volt (Amon-Ré), éppen ezért ábrázolták a hódítót kosszarvakkal is. Még furcsább egészen új istenek keletkezése. A Ptolemaida uralkodók Egyiptomban a helyi Apisz bikaistenből kiindulva „alkották meg” Szerapiszt, a görög és egyiptomi alattvalóiknak is elfogadható főistent, aki magába olvasztotta egy sor görög isten, köztük Zeusz és Apollón alakját is. Szinte csak a nevét őrizte meg Mithrasz és Ízisz: a misztériumvallásokban univerzális atya- és anyaisten vált belőlük. A monoteizmus már nem is tűnik olyan távolinak …

Annál is inkább, mert diadalútja szintén a hellenizmushoz kapcsolódik. A jeruzsálemi szentély istene, Jahve, az utólag szerkesztett dicső történetek ellenére minden valószínűség szerint viszonylag jelentéktelen helyi istenség volt. A gyengülő Szeleukidák (az egyik Nagy Sándort követő hellenisztikus dinasztia) ellen lázadó Makkabeusok tették meg új államuk vallásának a Jahve-kultuszt. A sajátos monoteizmus az új állam ideológiai-politikai függetlenségének sarokköve lett, de ennek értelmezése a hellenizmus nyelvén történt, a szó szoros értelmében is, ti. görögül. A zsidó diaszpóra görögül beszélt, a független zsidó államhoz kapcsolásuk csak görögül történhetett, ezért született meg a Septuaginta, a héber Biblia görög fordítása. És görög nyelven terjedt el a már a rómaiaknak alávetett zsidóságból kiinduló új vallási megújulási mozgalom, amely nevét is tanítójának görög címéből kapta: a kereszténység. Ha nincs hellenisztikus világ a maga görög poliszaival, azokat összekötő sűrű kereskedelmi kapcsolatokkal, a sándori birodalmat megöröklő Róma politikai egységet biztosító hatalmával, a rendkívül képlékeny vallási szinkretizmusával és a görög nyelven is megfogalmazott és már széles körben ismert monoteista tendenciáival, akkor … minden máshogy is alakulhatott volna.

Szólj hozzá!

Címkék: történelem kolbenheyer olvas hellenizmus heinen

A bejegyzés trackback címe:

https://sardobalo.blog.hu/api/trackback/id/tr5710411158

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.