Kapcsolat


Friss topikok

Statisztikák

Címkék

alkotmány (20) állam (6) állambiztonság (10) állambiztonságis jelen (6) arab (9) atom (7) a mennyei birodalomban (6) bajnai gordon (10) biológia (13) bíróság (6) bkv (7) budapest (10) cigány (86) demokrácia (85) diszkrimináció (6) egyház (6) ensz (8) erkölcs (6) eu (27) európa (6) evolúció (9) fantasy (8) fidesz (148) foci (6) gay (17) gay pride (12) gáza (14) gazdaság (18) gyász (7) gyurcsány (49) hamasz (13) hitler (7) holokauszt (11) hülyeség (6) humor (9) index (10) internet (9) irán (21) iszlám (6) izrael (39) jézus (10) jobbik (73) jog (7) kádár (7) katolikus egyház (6) kdnp (10) keresztény (12) kereszténység (11) kína (11) kolbenheyer ír (162) kolbenheyer olvas (232) kommunizmus (14) közélet (9) közgazdaságtan (21) krimi (16) külpolitika (20) kultúra (24) liberalizmus (13) lmp (9) magyar (15) magyarország (140) magyar gárda (9) magyar hírlap (6) martin (6) mdf (12) meleg (12) mongol (18) mszp (62) náci (50) nacionalizmus (9) németország (10) nemzet (32) nemzetbiztonság (8) obama (21) oktatás (10) orbán (55) oroszország (7) összeesküvés (6) palesztin (15) politika (208) pszichológia (8) rasszizmus (19) regény (26) reggel (67) rendőr (7) rendszerváltás (24) rowling (6) rükverc (11) rukverc (15) sci fi (11) sólyom lászló (11) szabadság (17) szdsz (20) szeretet (6) szlovákia (11) társadalom (58) tech (7) terrorizmus (8) több fényt a kdnp be (8) történelem (139) tüntetés (6) usa (43) választások (34) választás 2010 (44) vallás (14) válság (10) varga e tamás (6) vendégpost (11) világ (14) voks10 (26) vona gábor (7) zene (12) zsidó (47) Címkefelhő

Designerünk

Kolbenheyer olvas CCXXV.: Harry Potter nélkül

2017.02.11. 07:00 kolbenheyer

fb.jpgIgen, tudom, a forgatókönyv az nem könyv. De nem fogok mentegetőzni, bármit elém tesznek, amit J. K. Rowling írt, el fogom olvasni, ha pedig a varázslóvilágban játszódik, akkor soron kívül. Megnéztem a filmet, és, mégis, sőt, elolvastam az angolul rögvest kiadott forgatókönyvet is: Legendás Állatok és megfigyelésük (Fantastic Beasts And Where to Find Them, London, Little, Brown and Co., 2016). És igen, ezt most kifejezetten élveztem ebben a formában is: a Harry Potter és az elátkozott gyermek esetében nagyon hiányoltam a regény elbeszélő hátterét, most viszont ezt tökéletesen kitöltötte a nemrég látott film emléke. Mivel itt tényleg a film – nyilvánvalóan utólag tökéletes illeszkedésűre fazonírozott – forgatókönyvéről van szó, értelmetlen a két műfaj összevetése. Összevetni legfeljebb egy nemlétező regénnyel lehetne (Milyen lett volna, ha Rowling regényt ír, majd abból forgatnak filmet?), illetve magával az anyaszériával (Miben hasonlít a Harry Potter sorozathoz és miben különbözik tőle?). A kérdés persze mindkét esetben bővíthető azzal, hogy mi is lenne a jobb. Mert azt, hogy jó, szeretném az elején leszögezni, és teljesen meggyőzhetetlen vagyok az ellenkezőjéről.

A legfőbb kritikát akkor itt is tudjuk le elsőre. Sokkal jobb lett volna, ha regényt ír. A film tökéletesen működik, van benne elég cselekmény és van benne elég érdekes szereplő, a megvalósítás pedig még annál is jobb: sokat segített ezen a gyerekszereplők hiánya. (Én nem utáltam Daniel Radcliffet és Emma Watsont az elején sem, utána pedig kifejezetten megszerettem őket, de egy kezemen meg tudom számolni azokat a filmeket, ahol a gyerekszínészek nem gyerekszínházat játszanak.) De ha utólag végiggondolom, mi történt benne, és összevetem a Harry Potter filmekkel, akkor bizony az derül ki, hogy filmnek elég, de regénybe kevés lenne: azoknál bizony sokat kellett húzni. Ettől persze maga a film – ha még nem mondtam volna elégszer – tökéletesen működik, sőt fel sem merül, hogy a kihagyás következetlenséget eredményezett volna benne, de én szegényebb lettem sok-sok regénybeli jelenettel. És ahogy a lába annak is tud fájni, akinek már olyan rég amputálták, hogy nem is emlékszik rá, nekem akkor is hiányoznak a meg nem írt regényjelenetek és –szereplők, ha még bűnös gondolat sem voltak soha.

A Harry Potter akkora siker volt, hogy óriási lehet a nyomás a szerzőn a folytatásra. Ehhez képest Rowling elegánsan fogadta el a kihívást, hogy nem folytatást, hanem pszeudo-előzményt kezdett írni. Mert a tökéletesen kivitelezett trükk persze az, hogy a másolás gyanújának árnyéka nélkül kell összeilleszteni a meglévő és a most születő darabokat. Szinte szégyellem leírni, de nagyon remélem (nagyon-nagyon), hogy Rowling most is tudja, mi mindent akar elmesélni az állítólagos öt részben, mint ahogy megingathatatlanul hiszek neki, hogy ez így volt a Harry Potter esetében. A kezdet biztató. Mégpedig azért, mert nem csak azt szállítja, amiben biztosak lehettünk, mégpedig hogy a főszereplő Göthe Salmander nevén kívül millió apró részlet köti össze a varázslóvilágot. A legendás állatok tényleg a másfél évtizede írt és viccnek tűnő füzetkéből lépnek elő és nálam türelmesebb nézők-olvasók össze is szedték már sok helyen, hogy melyikre hol és hány utalás volt az eredeti kötetekben és filmekben. Szóval, nem ezért biztató a kezdet, hanem azért, mert mélyebb összefüggéseket lehet sejteni. Nem akarok spoilerezni, így aztán csak annyit mondok, hogy még itt sem csak a főgonosz személyéről van szó, hanem a filmben bemutatott új borzalomról, annak esetleges kapcsolódásáról szeretett iskolaigazgatónk családjához.

De Rowling nem másolja saját magát sem. Kiléptünk az iskolából, és kiléptünk a Brit-szigetekről is. Persze a 7. kötet sem az iskolában játszódott már, és rendszeresen érkeztek szereplők máshonnan, illetve a varázslóvilág Britanniája is multikulti hely, de a szesztilalom idejének New Yorkja mégis egészen más. Rowlingban mindig nagyszerű, hogy minden izzadtságszag nélkül rajzol fel a cselekmény mögé éles szemmel felmért és megítélt társadalomképet. A brit varázslóvilág éppoly sznob osztálytársadalom, mint az általunk ismert mugliké. És most az amerikai varázslóvilág is éppoly mértékben fertőzött szegregációval és vallási fanatizmussal, mint a magnixeké. „An Englishman in New York” – énekelte Sting, és Rowling sem hagyja ki a gegeket, de nem is viszi azokat túlzásba. Igen, az amerikaiak tényleg idióták, náluk csak brit megfigyelőjük idiótább, de mindez finom szeretetbe van csomagolva. És micsoda potenciál van ebben! A hírek szerint a következő részek nem maradnak Amerikában, be fogjuk járni a világot kedvenc magizoológusunkkal. Alig várom!

Szólj hozzá!

Címkék: film harry potter forgatókönyv rowling kolbenheyer olvas

A bejegyzés trackback címe:

https://sardobalo.blog.hu/api/trackback/id/tr7312131163

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.