A legfrissebb cikkek

Nincs megjeleníthető elem

Kapcsolat


Friss topikok

Statisztikák

Címkék

alkotmány (20) állam (6) állambiztonság (10) állambiztonságis jelen (6) arab (9) atom (7) a mennyei birodalomban (6) bajnai gordon (10) biológia (16) bíróság (6) bkv (7) budapest (10) cigány (86) demokrácia (87) diszkrimináció (6) egyház (6) ensz (8) erkölcs (6) eu (28) európa (7) evolúció (10) fantasy (9) fasizmus (6) fidesz (148) foci (6) gay (17) gay pride (12) gáza (14) gazdaság (19) google (6) gyász (7) gyurcsány (49) hamasz (13) hitler (8) holokauszt (12) hülyeség (6) humor (9) index (10) internet (9) irán (21) iszlám (6) izrael (39) jared diamond (6) jézus (10) jobbik (73) jog (8) kádár (7) katolikus egyház (7) kdnp (10) keresztény (12) kereszténység (11) kína (11) kolbenheyer ír (162) kolbenheyer olvas (233) kommunizmus (14) környezetvédelem (6) közélet (9) közgazdaságtan (26) krimi (17) külpolitika (20) kultúra (25) liberalizmus (13) lmp (9) magyar (15) magyarország (140) magyar gárda (9) magyar hírlap (6) martin (6) mdf (12) meleg (13) mongol (18) mszp (62) náci (51) nacionalizmus (10) németország (11) nemzet (32) nemzetbiztonság (8) nyelvészet (6) obama (21) oktatás (11) orbán (56) oroszország (8) összeesküvés (6) őstörténet (6) palesztin (15) politika (215) pszichológia (14) rasszizmus (19) regény (27) reggel (67) rendőr (7) rendszerváltás (24) rowling (7) rükverc (11) rukverc (15) sci fi (11) sólyom lászló (11) szabadság (17) szdsz (20) szeretet (6) szlovákia (11) társadalom (69) tech (7) terrorizmus (8) több fényt a kdnp be (8) történelem (155) tudomány (8) tüntetés (6) usa (47) választások (34) választás 2010 (44) vallás (14) válság (11) varga e tamás (6) vendégpost (11) világ (14) voks10 (26) vona gábor (7) zene (12) zsidó (48) Címkefelhő

Designerünk

Legutolsó kommentek

Nincs megjeleníthető elem

Kolbenheyer ír 165.: The bigger the hoop the bigger the hoe

2020.06.06. 09:00 kolbenheyer

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.

Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.

 

p1170715.JPGDani azzal a hirtelen mozdulattal ébredt, amivel az alvó ember érzékeli, és egyben megakadályozza, hogy leessen az ágyról. Atavisztikus ösztön, olvasta valahol, a fán lakó ősöktől, akik nem eshettek le álmukban, aztán rögtön hihetetlenül szánalmasnak érezte, hogy a szilveszteri buliból ébredve, amikor azt se tudja hol van, kinek az ágya ez és mi nyomja a karját, rögtön valami okoskodás jut eszébe. Érezte a kihűlt izzadtságot a testén, a szája teljesen kiszáradt, és fájt a feje, de nem csak a halántéka hasogatott a dehidratálódástól, hanem valahogy a feje hátulja is tompán. Valaki megmoccant mellette és a bicepszéről hirtelen eltűnt a nyomás, annak a valakinek a feje szorította el teljesen, hangyák kezdtek el szaladgálni, ahogy újraindult a vérkeringés. Óvatosan megfordult, és belenézett az arannyal pöttyözött barna szemekbe, amik döbbenten tágultak ki, ahogy tulajdonosuk felismerte ágytársát. Mindketten hirtelen ültek fel, Dani szeme előtt el is sötétült egy pillanatra a világ, a vérnyomása nem tartott lépést az eseményekkel. Mire kitisztult a kép, Léna már az ágy mellett a földről kapdosta össze a ruháit. Hirtelen megtorpant, végignézett magán, majd végigcikázott a tekintete a szobán. Dani szinte hallotta a fogaskerekek kattogását: miért vagyok melegítőnadrágban, ki öltöztetett át, valami ilyesmi futhatott át Léna agyán. Aztán a füléhez kapott, ó jaj, ez meg hova lett?

 

A többiek is ébredezni kezdtek, Lénát már körülvették a barátnői (barátnői?), és sutyorogtak meg vihogtak. Dani gyorsan bezárkózott a fürdőszobába, és a tükör előtt próbálta felidézni, mi történt. A szilveszter mindig nagy kihívás. Jól kell érezni magadat. Csak hát senki sem akar az amerikai elnökválasztásról beszélni vagy a magyar őstörténetről, pedig az új baskíriai ásatások ugye, na jó, hagyjuk. És hát ácsorogni egy sötét sarokban, a gin-tonicot szorongatva és lesni a táncolókat, nem akkora buli. Főleg ahogy a menő srácok rástartolnak a csajokra. Vagyis hát Lénára. Tegnap különösen. A hatalmas karikák a fülében, jaj. Pedig már többször elmagyarázta magának, hogy hát nem is illene hozzá, olyan, hm, túl feltűnő, meg hát, na szóval, mindegy. De persze csak bámulta. De hogy került ő is abba az ágyba? Mert Lénát még látta összegömbölyödni rajta. Arra még emlékezett, hogy utána már gyorsan fogyott a gin. És valahogy elpilledt, leült a sarokba. A Kertaiék röhögtek is rajta. Aztán valaki ott guggolt előtte, talán az Erdős, és rázogatta a vállát. Hagyjatokmábékén, mintha hallotta volna a saját hangját. És igen, akkor elkezdték rángatni, próbálták felemelni, közben folyton röhögtek. A tükörben nem tudta megnézni a fejét hátulról, csak tapogatta, de lassan jött vissza a kép: felemelték, aztán elejtették, koppant a feje. És végül felgurították az ágyra: „most ölelgetheted”!

 

Léna próbálta kipuhatolni, hogy mi történt. A Kertai nagyon akart valamit, de sikerült lepattintani. Sikerült, ugye? De mindenki hozta neki a feleseket. Aztán érezte, hogy most nagyon gyorsan oda kell érnie a porcelánkagylóhoz. De erre egyik csaj sem emlékezett. Meg nem is volt érdekes, mert az Anna volt a téma. Hogy amikor elvonult a Bíróval, haha. Léna érezte, hogy egyedül kell rájönnie, hogy került Dani mellé. Hm, őrá miért nem a vezetéknevén gondol? De főleg, hol a fülbevalója? Ha megtalálná, kiderülne … mi is? Igen, valaki fogta a fejét a vécén. Aztán megmosta az arcát. De nem nézett fel a tükörbe, nem látta, kicsoda. Csak a kezét. Lánykéz? Vagy fiú? Jaj, ne. És hogy került le róla a farmer és fel a melegítő, amit direkt azért hozott, mert hát ottalvós buli lesz nyilván. Nagyon gondos volt az a valaki. A fülbevaló, igen, azt is azért vette ki, mert rettenetesen nyomta volna. Nem is tudta már, minek vette fel, ekkora karika, jézusom, hogy néztem ki. Elnézett a lányok válla fölött, és látta, ahogy Dani kijön a fürdőből. Veszi a cipőjét, keres valamit a zsebében. És megcsörren, ami kiesik belőle. Két karika. Zavartan felnézett, bele Léna szemébe. Barna arany pöttyökkel. És mosolyog. Gyönyörűen. Hatalmas szilveszter volt.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://sardobalo.blog.hu/api/trackback/id/tr6615730026

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.