Tim Harford is közgazdász, mint oly sok általam ismertetett szerző, de nem az elméleti fajtából, hanem az ismeretterjesztőből. Remek könyvei a nagyközönségnek szólnak: közérthetőek, de megalapozottak, érdekesek és főleg humorosak. Ha valaki lemaradt volna, megtalálja a korábbi könyvismertetőket itt és itt és itt . Legújabb könyvét A csecsemőtápszer, a radar és a kettős könyvelés (Budapest, HVG, 2018; az angol eredeti: Fifty Things That Made the Modern Economy. London, Little Brown, 2017) címre magyarították, de én éppen nem ezeket emelném ki az angol címből kikövetkeztethető ötven jelentős találmány közül. Mert a szerző is elmereng azon az elején, hogy egyáltalán mit tekintünk találmánynak, és ami még fontosabb, hogyan állapítjuk meg, hogy jelentős-e. Mert vannak ugyan vitathatatlan esetek, mint például az eke. Mármint a jelentőségük vitathatatlan, azt nem tudjuk, hogy hogyan találták fel. Az eke tette lehetővé az emberi civilizációt: olyan földművelést, ami képes elegendő mással foglalkozó embert eltartani, akik aztán hajót építettek, szobrot faragtak, törvényt írtak és háborúztak. De a dolog még bonyolultabb, mert az ekének köszönhetjük a patriarchális társadalmat (mert ásóbotot nő is forgathat, de több ökröt irányítani csak férfi tud), a biodiverzitás katasztrofális csökkenését (mert erdők-mezők helyett unalmas szántóföldek borítják a világot) és a járványokat is (mert ennyi ember csak azóta él egy kupacban). 

A találmány szónak pozitív a konnotációja. A találmány fejlődés, haladás, szebb jövő. Már akinek. Az egyik legérdekesebb szempont, hogy egy találmány kinek jó – és sajnos, hogy kinek rossz. A gramofon feltalálása előtt énekeseket csak élőben lehetett hallgatni. A legjobbak nem tudtak mindig mindenhol fellépni, így aztán sok középszerű énekes is működött. És a legjobbak jobban kerestek ugyan, de a korlátozott hallgatóság miatt nem rettenetesen többet, mint a középszerűek. A gramofon mindent megváltoztatott. A legjobbak felvételeit bárki megvehette. Piacuk sokszorosára tágult, keresetük az egekbe szökött. De mi történt a középszerűekkel? Tönkrementek. Ki akarná őket hallgatni, ha felvételről az igaziakat is hallgathatja. Vagy vegyük a szögesdrótot. (Ez amúgy találmány? Drótra kisebb drótdarabokat tekerni? Komolyan?) Amíg nem volt, az amerikai prérin lehetetlen volt elkeríteni a legelőket, hiszen annyi fa ott nem nőtt, hogy abból legyen a kerítés. Bárki bárhol legeltethetett, legfeljebb időben el kellett iszkolnia. Nem beszélve a derék indiánokról, akik szintén szabadon kószálhattak. Aztán a gazdag marhatenyésztők szépen bekerítették a legjobb legelőket, a kisvállalkozó cowboyok tönkrementek, a birtokháborító indiánokat meg lepuffantották. Ezek után talán felesleges is elmesélnem, milyen kérdést vet fel az ipari robotok elterjedése …

Már az előző példákból is kiderült, hogy a találmány nem csak azt teszi lehetővé, amire kitalálták. Sőt sokszor az előre nem látható következmények hatása még nagyobb. Vegyük a légkondicionálás esetét. Azért találták fel, hogy meleg időben is hűvös legyen a munkahely vagy a lakás. De azt senki nem tudta előre, hogy mikrocsipeket csak légkondicionált terekben lehet gyártani. Azaz, ha nincs légkondi, én most írógépen írom ez az ismertetőt, a kedves olvasó pedig sosem látja, mivel internet se lenne. Azt sem sejtették előre, hogy micsoda változást indít el az Egyesült Államok belső erőviszonyaiban. Addig a Dél kellemetlen hely volt, hagyományosan szegényebb is, aki tehette északi nagyvárosokba költözött. A légkondi ezt is megváltoztatta. Ki ne szeretne napfényes helyen lakni, ahol azonban be lehet menekülni a hűvös szobába? A Dél azóta dübörög. Aminek persze mindannyian megisszuk a levét. Nem az elnökválasztásra gondoltam, hanem a környezetszennyezésre. Minél többen költöznek meleg helyre, mert van légkondi, annál több energiát fogyasztunk.

Na jó, de honnan jönnek a találmányok? Valamit miért pont akkor találnak fel? A legegyszerűbb – és sokszor helyes – feltételezés, hogy a találmányra szükség van, és csak az ötlet kell. Ez a kereslet-hatás. Legelőket elkeríteni mindenki akart, csak épp annak a szerencsésnek jutott eszébe ez az idétlenség a drótokkal. Van azonban kínálat-hatás is. Feltaláltunk valamit, amit arra, amire akartuk, mégsem lehet használni, hát keressünk más lehetőséget és győzzük meg az embereket, hogy ez jó. Ilyen például a fagyasztott étel. A hadsereg kérte a második világháborúban, de az a gyártók pechére véget ért. A megoldás, hogy meggyőzték az amerikai középosztályt, hogy mennyivel kényelmesebb, ha nem kell naponta főzni, hanem a munkából fáradtan hazatért férj a frissen beszerzett színestévé elé huppanva eheti meg a fagyasztóból előkapott és megmelegített vacsoráját. Sok találmány azonban csak akkor működhet, ha egyszerre sok minden átalakul. A tengeri teherszállítás rákfenéje sokáig az volt, hogy egy óriási hajóba egymás mellé brazil rönkfákat és kínai műanyag papucsokat kell pakolni. A megoldás – ma már tudjuk – a konténer: bazi nagy egyforma  fémdobozokba kerül minden. Igen ám, de ehhez minden kikötőt, sőt minden kamiont át kellett alakítani. Megtörtént, így azóta mindenkinek van kínai műanyag papucsa.