Szívesen mondanám, hogy Seth Grahame-Smith a nyomtatott ponyva Tarantinója, ha nem ódzkodnék kifejezetten Tarantinótól. Bár ha jobban belegondolok, Grahame-Smith-t sem szeretem. Hogy mi a magával ragadó a ponyva műfaji kliséinek jobbára vérben és egyéb testnedvekben tocsogó…