Itt van ez a videó, amiben a Starbucks azt hírdeti, hogy mindenkinek, aki veszi a fáradtságot, és szavaz, ingyen ad egy kávét.

A megindító reklám megnézése után elképzeltem, hogy milyen szép is lehet, ahogy az amerikai választópolgár elmegy szavazni, majd betér a kávézóba, udvariasan kiszolgálják egy kávéval, megköszöni, távozik, mindenki boldog. Majd lelki szemeim előtt rögtön a Magyarországra átültetett verzió jelent meg.

Magyar választópolgár elmegy szavazni, majd betér a kávézóba, megkérdezi:

-Jónapot! Itt lehet ingyen kávét kapni?

-Az attól függ...szavazott?

-Igen.

-Na jó...de kire?

Persze ebből a reklámból nehogy azt a téves következtetést vonjuk le, hogy ott a választások ellenére is egy az ország, egy a zászló (vagy mi). Tegnap kaptam a következő köremailt:

Írd a kipontozott helyekre a hiányzó szavakat, és sosem tudod meg, melyik ország médiaviszonyairól írt a neves professzor!

"A politikai televíziózás megosztottságának olyan szintjéről lehet beszélni, (…) hogy nemcsak a tévék, hanem a két nagy párt kampánystábja is harcban áll az "ellenséges tévéhálózattal". Az (…) újságok a múlt század elején képviseltek hasonlóan szélsőséges, nyíltan pártos álláspontot. "A televíziózásban ez azonban soha nem volt ennyire nyilvánvaló" A (…) hírcsatornát (…) éve alapították azzal a kimondott szándékkal, hogy ellensúlyozzák a liberális fősodrú médiát, tisztességes, kiegyensúlyozott hírszolgáltatást nyújtva. A (…) az utóbbi években vált deklaráltan a (…) liberális ellenpárjává. Ezzel helyreállt a régi (…) újságírás "nagy tradíciója": mindkét tábor a saját nézeteit megerősítő orgánumokat nézi-hallgatja - mutatott rá Richard Ward, a New York-i Columbia Egyetem média és szociológia professzora.

Az éles pártos megosztottság megjelent az interneten is. A (…) liberális kommentárjait a világhálón a (…) portál hírei egészítik ki, míg a (…) konzervatív párja a (…) híroldal.”