Észak-Korea, Kína, Kuba, Laosz, Vietnám. Ez az öt kommunista állam maradt. Vietnám és pláne Kuba elsősorban turisztikai célpont a világ leggazdagabb negyede számára, Kína pedig lassan a dinamikusan fejlődő gazdaság iskolapéldájává fejlődik. Pedig ezeken a helyeken még mindig nincs szólásszabadság. Jó megnézni a Buena Vista Social Clubot, hallgatni a sztárrá lett kubai énekeseket itthon, ahol a kommunizmus szitokszó. De hiába szitokszó. A tinik hősként kezelik Che Guevarát, és mindenki hősként tiszteli azokat az amerikaiakat, akik a vietnámi háború alatt elégették a behívójukat. Magyarország az Európai Unióval karöltve évente megszavazza az ENSZ-közgyűlés elítélő határozatát az USA kubai embargójával kapcsolatban, fittyet hányva a meggyőző amerikai érveknek. A nagy cégek, az amerikaiak még talán inkább, mint mások, egyre-másra nyitják meg Kínában a legfejlettebb technológiájú gyárakat. Az emberiség körülbelül egyötöde továbbra is kommunista rezsimekben él. Amikor a kommunizmus áldozataira emlékezünk, gondoljunk egy pillanatra azokra a százmilliókra, akik ezekben a pillanatokban sem mondhatják ki: fuck the communism!
(Észak-Koreát eredetileg kifelejtettem, utólagos javítás.)