Andor cikke, melyben Orbán Viktor védelmére szólít fel minden magát demokratának érző állampolgárt egy dologban mond alapjaiban ellent korábbi írásomnak. Ez pedig az, hogy a demokrácia megléte mennyire árnyalható jellemzője egy kultúrának.

Andor szerint egy dolog vehet rá minket (és ennek rá is kell, hogy vegyen, amennyiben demokraták vagyunk) Orbán Viktor védelmére, mégpedig az, ha „a demokrácia védelme Orbán védelmét is jelenti”. Ez azt jelenti, hogy ha én demokrácia-párti vagyok, akkor Orbán Viktor lépéseit jelen helyzetben szerinte nem láthatom a demokrácia korlátozásának.

Demokrácia korlátozását írtam, és nem demokrácia eltörlését, és valószínűleg ez az igazi törésvonal köztünk, ahogy a felvezetőben is jeleztem. Szerintem ugyanis nincs olyan, hogy „csak kicsit demokrácia”, meg „nagy vonalakban megvalósuló jogok”. Vagy bízhatunk abban, hogy az Alkotmány megvéd minket attól, hogy visszamenőlegesen elvegyék a pénzünket vagy a szabadságunkat, vagy nem bízhatunk. Ha nem bízhatunk, az nem demokrácia. Itt nincs helye differenciálásnak véleményem szerint, Andor írása alapján van.

Ugyanez az ellentét látszik ott is, amikor Andor azt írja, hogy „a kormány intézkedései nem egy totalitárius diktatúra kialakításának előkészületeit, hanem egy túlkapásokkal teli, de alapvetően demokratikus kormányzási cikluskezdetet mutatják”. Túlkapás az, ha néha átlépjük a közösen elfogadott határokat. Ha valaki nem átlépi a határokat, hanem önkényesen máshová helyezi őket, vagy lebontja, az nem túlkapás, valaminek az alapjait komolytalanná tenni, pláne ha az a valami a demokrácia, nem túlkapás. Mert szisztematikusan a rendszer egészének bomlasztási szándéka vezérli.

Calam és saját írásunk mondanivalóját – melyet saját részről, mint állításom fontos részét nem is tagadok, calam nevében nem lenne korrekt nyilatkoznom – Andor a következőképpen kritizálja: „Szlalomsörnek és calamnak közös tévedése, hogy a Fideszt próbálják a demokrácia bevégzőjeként beállítani”. Ez az előzőekből fakadóan valóban része gondolati rendszeremnek, mert szerintem igenis hatalmas jelentőséggel bír, ha valaki a demokrácia szilárd falainak alapjából kezd el – a tömegek számára észrevehetetlen, érthetetlen módon, de szándékosan – köveket kiütni. Mert onnantól kezdve – és most kénytelen vagyok magamat ismételni – az a fal már nem ugyanolyan, még ha a checklist alapján falnak is tűnik (kőből van, meg malterból, esetleg magas is).

Az pedig, hogy ez mikor válik érzékelhetővé (ahogy Andor írta postjában), hogy ebben a ciklusban, vagy nem, hogy kell-e valami külső hatás, hogy mindenki észrevegye, vagy nem, annak a lényeget tekintve teljes mértékben közömbösnek kell lennie a megítélés szempontjából. A fal tönkretétele sem akkor válik ténnyé, ha végleg összeomlott. Ha valakinek igen, az legalábbis túlságosan naív, mert elképesztően késő akkor úgy kiáltani, hogy „de hiszen ez omlik”.

Az írás vége felé Andor így folytatja: „Kicsit belegondolva világossá válik, hogy Orbánnak ez a fajta védelme nem védi nagyon semmitől. Demokráciában vagyunk, demokratikus eszközökkel küzdünk, ahogy már vagy háromszor leírtuk.” Andor arról sajnos nem ír semmit, hogy amennyiben ez az alkotmánymódosítás átmegy, és elkezdik visszamenőlegesen behajtani a forint milliókat, akkor hol lesz az a demokrácia, amiben élünk. Hol lesz a fal, melynek lebontását most védi.

Örülök, hogy végkövetkeztetésében legalább 1 pontban egyet tudok érteni Andorral („Szerintem le kell váltanunk ezt a kormányt. Meg kell szüntetnünk ezt az ámokfutást. A kétharmados forradalom megbukott, mert a nemzet szabadságát veszélyezteti. És mivel ez az, amiben calammal és szlalomsörrel egyetértek, nem hiszem, hogy Orbán Viktornak túl sokat segítene, amiben mégis megvédtem.”.

Azonban zárásként – reagálva Andor kezdeti állítására – továbbra sem tudok mást mondani, mint hogy annak a megvédése, aki nekifog a demokrácia leépítésének (ami nem olyan fokozatos átmenet szerintem, mint azt Andor képzeli), nem lehet része a demokratikus gondolkodásnak.

Orbán Viktor védelme nem a demokrácia védelme, hanem a demokrácia falának aláásását, és a hozzá tartozó felelősséget elkendőző, naív, és ezáltal sajnos káros hozzáállás jelen események után.

Egy LMP-hez közeli Facebook-indítvány, melyet alapvetően én is támogatok: "El a kezekkel a jogállamtól!".