Ez egy Fülke- poszt
Van az úgy, hogy már teljesen kifulladtunk és csak lesből tudunk gólt rúgni. Valahogy így van ezzel az egész jobb sorsa érdemes neokonzervatív média. Múltkor a Konzervatórium posztja kapcsán elmélkedtem hasonlóról, most épp a Mandiner ad alkalmat erre. Fárasztó lehet az állandó egyrészt-másrészt. Most épp leszögezik, hogy helytelenítik a Fidesz kurucos külpolitikáját, de hát azért, ami történik, az bántó. Bántó. Mármint, hogy az ombudsmanok számának csökkentésében, vagy az egyházi törvényben, vagy éppen az Alkotmánybíróság jogkörének csorbításában itt bárki is képes diktatúrát sejtetni. És megint nem elsősorban a nyilvánvaló csúsztatásokkal foglalkoznék, azok szinten aluliak (Van olyan ország, ahol nincs alkotmánybíróság? És tessék mondani, biztos, hogy ettől még nincs semmilyen más, fék-jellegű mechanizmus sem?) Hanem arról, hogy lesből próbálnak sunyi kis gólokat rugdosni: nem a lényegről beszélnek. Hiszen tényleg ne azon vitázzunk, hogy a demokrácia elengedhetetlen feltétele-e a zöldombudsman. Hanem min? Három dolgon. A változások irányán, a változások kritikus tömegén és az ártatlanság elvesztésén.
Gyakori érv fideszes barátaim részéről, hogy ez vagy az máshol is így van, ettől még lehet demokrácia. Persze. De egészen más egy létező, működő, történelmileg kialakult helyzet, és egészen más valaminek a megváltoztatása. Tényleg állítólagos konzervatívoknak kell ezt magyarázni? Sosem a létezőt kell magyarázni, hanem mindig a változást. Ha nem hibát javítunk ki, ne változtassunk. Nem kell ombudsman, de ha van, miért érdemes megszüntetni? Nem kell több száz regisztrált egyház, de ha vannak, miért kell tőlük ezt most elvenni? Nem kell széles jogkörű alkotmánybíróság, de ha már ilyenje van neki, miért kell korlátozni? Ha ezekre nincs válasz, érdemi válasz, azaz nem olyasmi, hogy „miért is baj ez?”, akkor ezek a változások jóhiszeműen indokolatlanok, azaz feleslegesek. De ha nem vagyunk jóhiszeműek (és mindjárt kiderül, miért is nem vagyunk), akkor rá kell kérdeznünk a valódi okra, az pedig kizárólag a hatalomkoncentráció, más nem látszik.
Gyakori az is, amikor megpróbálnak egy-egy intézkedést egyedileg magyarázni, egyben elbagatellizálni. Ezt is lehet. De itt nem egy intézkedés van, hanem másfél éve zuhog az átalakítás nagykalapácsa. Mert nem baj, ha egy országban megszűnik az ombudsmani hivatal, de ha ezzel egy svungban a költségvetési tanács, a jegybanki függetlenség és egy sor más dolog, akkor nincs sok teteje az egyedi intézkedés cincálásának. Itt nagyszabású átalakítás folyik, az egészet kell vizsgálnunk. Mivel ezek nem függetlenek egymástól, ezért hiteltelen minden jóhiszemű magyarázat, az egybeesés túl árulkodó.
És igen, még ezek után is lehet megbántottnak lenni. Hiszen mindenkinek kijár az ártatlanság vélelme, nem? De. És ha ezt elvesztettük, akkor tényleg nagy a baj. Mert tényleg, miért a mi egyházügyi törvényünk a problémás, jóllehet bizonyos országokban törvénybe iktatott államegyház is van? Miért nálunk gond a homoszexuális házasság tilalma, ha ez más országokban is tilos? Azért mert nekünk nem hisznek. És ez nagyon bántó. Joggal vagyunk megbántva, hogy Orbán Viktor szűk két év alatt Európa pofozózsákjává tett minket. Én is meg vagyok bántva.
