Azoknak, akik nem érdeklődnek a külpolitika vagy ezen belül az amerikai politika iránt és nem követték az eseményeket a CNN-n (ez itt a reklám helye, direkt írtam nagy betűkkel), azoknak nem ajánlom alább megjelenő írásomat, sőt, ezen másodpercekben miközben ezeket a sorokat olvastad egy vírus települt a gépedre, ami automatikusan ígyis-úgyis bezárja ezt az ablakot… csak viccelek, ha eddig nem is foglalkoztatott ez a téma, akkor is ajánlom, hogy olvass bele (ez megint csak a reklám helye), ígérem megpróbálom tömören és érdekesen megragadni, hogy mi is folyik odaát, a pocsolya túloldalán.

Az országgyűlés plenáris ülései karzatjeggyel látogathatóak. Ha valaki inkább otthonról akarja nyomon követni a történéseket, akkor nézheti a királyi TV élő adását, avagy az országgyűlés honlapján az online élő adást, korábbi ülések anyagait az archívumban találja.

Minden az ülésekről megjelenő videóanyag a ház saját kamerarendszerét használja. Az pedig jól ki van találva. Rengeteg előnye van annak, hogy az egész média ezeket az anyagokat veszi át, és nincsenek külön forgató stábok az üléseken. Rögtön itt van például az a jól bevált gyakorlat, hogy ha az éppen felszólaló képviselő körül kínosan sok képviselőtárs hiányzik, akkor a máshol ülő képviselők odaülnek köré, azt a látszatot keltve, hogy a frakció szép számmal van jelen. Ezt tehát azért tehetik meg, mert a ház saját kamerarendszerét mindig hasonló vágóképekkel kezelik, (a nagytotálon meg úgysem látszik semmi) jól működik a rendszer, na.

A képhez tartozó hang is viszonylag ritkán okoz kellemetlenséget a honatyáknak. Az Országház üléstermének akusztikája elég jó ahhoz, hogy a képviselők hangosítás nélkül is hallják egymást, átkiabálhassanak egyik frakcióból a másikba. A közvetítésen azonban ez többnyire nem hallatszik, hiszen mindig csak a házelnök, és a felszólaló képviselő/miniszter(elnök) mikrofonja/mikroportja van bekapcsolva.

Két hibát lehet tehát elkövetni:

A második világháború után az alapítóatyák azzal a reménnyel indították meg az Európa Expresszt a jövö felé, hogy a gazdasági [és egyben monetáris] egység elöbb-utóbb elvezet a hön áhított történelem utáni Európai Egyesült Államokhoz, ahol megannyi különbözö nyelv és kultúra egyesül a béke és a szabadság zászlaja alatt és ezt a pozitív példát a világ többi részén is készek lesznek átvenni. A hidegháború és az amerikai külpolitika áldásos tevékenysége katalizátorként segítette Ny-Európa egységesülési és egyesülési törekvéseit. A szovjet blokk szétesése utáni, valamint a nyugati jóléti államok kiépítésének akkori befejezése miatt érzett eufória indította el mai formájában az Európai Uniót ‘93-ban a  Maastrichti szerzödéssel, melynek aláírói az Euró bevezetése mellett is hitet tettek. A mozdony a ’90-es éveken tisztességgel keresztülhúzta a vagonokat, de a lendületet megtörte  a 2001 után bekövetkezö lassulása a gazdasági növekedésnek. [az EU gazdaságának 20%-át kitevö Németországban a GDP még zsugorodott is néhány negyedéven át] A Nizzai Szerzödés 2003-as ratifikálására és a 10 új tag 2004-es csatlakozására még futotta a fellendülés alatt elraktározott üzemanyagból, de azóta az utazás holtpontra jutott és megrekedt egy gazdasági társulás és egy föderális állam között félúton. Egy ilyen állapotban érte Európát a gazdaságtörténet második(?) legnagyobb válsága.

Ezeket a posztokat a Kádár-rendszer egyik sötétfoltjának, az állambiztonságnak kibeszéletlensége miatt fogom megírni. Az utóbbi 18 évben nagyon sokszor előkerült a téma, hatalmas indulatokat kiváltva, ami mutatja a téma érzékenységét. Távoli ismerősök autójában ülve egyszer-egyszer végighallgattam, amint válogatás nélkül bárkire rásütik, hogy III/III-as, esetleg III/II-es volt. Ez egyrészt bántó lehet, másrészt, pedig nem segíti elő a téma kibeszélését. Valószínűleg az emberek úgy gondolják, hogy ez egy mindent átfogó, mindenhol jelenlévő szervezet volt, aminek mindenki a tagja volt, persze saját magukon kívül. A nyáron megjelent Tabajdi-Ungváry: Elhallgatott múlt című könyve ezekre a kérdésekre is választ ad. Többek között azt is megtudjuk, hogy ennek a szervezetnek nem volt mindenki a tagja, sőt! 1989. júniusában 8478 hálózati személy volt a tagja, ez az adat nem tartalmazza az állambiztonságis tisztek számát.

Miközben az IMF (International Money Fund) 25Mrd $ hitelt ad Magyaroszágnak, és Gyurcsány halotti torát tartja az m1 nézőközönségének, egyesek arról bőgnek, hogy ezzel tönkretettük Magyarország már amúgy is rossz pénzügyi helyzetét. Már a Magyar Nemzeti Bank (MNB) három százalékpontos alapkamat emelése (8,5%-ról 11,5%-ra) is komoly haditettnek számított, ám a realitás határain belül mozogva ez egy jó lépés volt. A recesszió ugyanis elkerülhetetlen, Németország, Nagy-Britannia, Portugália és többen mások is 1-2%os csökkenéssel számolnak. Kedves vendégünk, a nem-nélküli Recesszió már itt van az ajtóban, és a rossz szájíz ellenére, valamennyire szívélyesen kell fogadnunk őkelmét.



A kurva anyádat te köcsög, mit képzeltél, mi? Szétbaszlak!!! Hülye barom!!

Vasárnap déli verőfényes napsütés, Eger. A város egyik közlekedési csomópontja, a belvárosi körforgalom felé sétálok, egy tízfős társaság részeként. Miközben beszélgetünk, már az egyik legjobb belvárosi étterem körül járnak gondolataink, ahol elképesztően finom óriás palacsintákból készült ételeket fogunk enni. A körforgalomhoz érve azonban hirtelen mindünk mozdulatait átveszi egy ösztön, és gondolatainkat is rögtön egy irányba tereli: túlélés. Mindenféle megbeszélés, vagy jelzés nélkül mindannyian elkezdünk 5 méterrel a gyalogátkelőhely előtt átkelni az úttesten, a viszonylag nagy forgalom ellenére, ugyanis ezt diktálja a lábunk: ha valakit vernek, menj arrébb, lehetőleg ne vegyél tudomást róla, viselkedj semlegesen, különben te is kapsz. Már az úttest közepén járok, mikor hátranézve meglátom a társaság egyik tagját lemaradva, ahogy áll a járdán, és feltűnően bámulja a kopasz úriembert és szerencsétlen társát. Többen már szólnak is vissza: Pssszt!! Gyere már! Siess!! Én is szólnék, de ahogy a szemébe nézek, elszégyellem magam: Hívjuk a rendőrséget?

Új világrend közeledik, melyben nagyobb embercsoportok vesznek részt és többen, mint bármilyen múltbeli világváltozásban. Újdonság ez? – nem hiszem. Az emberiség folyton nő, és ahogyan újabb és újabb embercsoportok kapcsolódnak össze, a problémák is újabb és újabb módon jelennek meg. Már nem csak egy nyelvet beszél a civilizáció magja, mint a görögök idejében, és már száz éve sem telt fél évbe átutazni egy kontinenst. Most ismét valami új készülődik.