Gyurcsány Ferenc már a 2007-es évértékelőjében felvázolta, hogy a magyar közoktatást 30000 (harmincezer) darab digitális táblával fogják megreformálni. "Ehhez kapcsolódik a második zászlóshajó, amely egy modern, korszerű közoktatás szolgálatában áll, s a XXI. század iskolájáról szól. Arról szól, hogy újítsuk meg a magyar pedagógiát, hogy ne egyszerűen csak megtanítani legyen képes a gyermekeinket nagyon fontos tényekre, de tanítsa meg őket megtanulni tanulni, és segítsen abban, hogy életük végéig képesek legyenek megtartani a nyitottságukat. Arról szól, hogy a magyar iskola alkalmas legyen a nagyon sokfajta, egymástól eltérő nevelési igényű gyerekekkel bánni. És megújítunk vagy ezer iskolát, 100-120 milliárd forintot fogunk erre ebben a fejlesztési periódusban költeni. Vagy 30 ezer tantermet fel fogunk szerelni tábla és kréta helyett a kétoldalú virtuális kommunikációt lehetővé tevő, a világot kinyitó, úgynevezett digitális táblákkal. Nagy-Britannia példája - ahonnan jön ez a minta - azt mutatja, hogy a gyermekek tanulási eredménye, a felzárkózás tempója radikálisan növekedett ezen új, modern technológiák pedagógiai alkalmazásával."
A dolognak az az aktualitása, hogy decemberben kihirdetik a 24 milliárd forintos pályázat győztesét, és még idén megérkeznek az iskolákba a csodatáblák. Így gazdasági válság idején, amikor éppen elkerültünk egy államcsődöt felmerül az emberben, hogy digitális táblákra költsünk-e. A dolognak az az érdekessége, hogy a beszerzések EU-s forrásokból is történnek, azt azonban nem az EU mondta meg, hogy erre ad pénzt, hanem a magyar kormány volt az, aki erre kért. Ilyenkor pedig (nem a demagógia végett, hanem önkéntelenül is) felsejlik előttem a kép az osztályteremről, ahol van digitális tábla, de fűtésre nincs pénz, ezért akkor se nyitnák ki az ablakot, ha ki lehetne nyitni anélkül, hogy kiesne az üveg.
De ha legalább tényleg csodatábla lenne a digitális tábla...
Olvasom tovább »