Azoknak, akik nem érdeklődnek a külpolitika vagy ezen belül az amerikai politika iránt és nem követték az eseményeket a CNN-n (ez itt a reklám helye, direkt írtam nagy betűkkel), azoknak nem ajánlom alább megjelenő írásomat, sőt, ezen másodpercekben miközben ezeket a sorokat olvastad egy vírus települt a gépedre, ami automatikusan ígyis-úgyis bezárja ezt az ablakot… csak viccelek, ha eddig nem is foglalkoztatott ez a téma, akkor is ajánlom, hogy olvass bele (ez megint csak a reklám helye), ígérem megpróbálom tömören és érdekesen megragadni, hogy mi is folyik odaát, a pocsolya túloldalán.
Természetesen a cím arra utal, hogy már csak két nap van hátra a választásokig, és ha eltekintünk attól az aprócska ténytől, hogy harminc államban már több hete megkezdődött az előszavazás, akkor megpróbálhatjuk átérezni ennek a dolognak a jelentőségét. Amennyiben ugyanis nem üt be valamilyen újabb természeti csapás és a földönkívüliek sem Halloween utánra tervezik inváziójukat, November 4-én eldől, hogy ki lesz az Egyesült Államok 44. elnöke. Kicsit már mindenki úgy van vele szerintem, hogy lassan ideje véget vetni a kampányolásnak, mindenki full-ra mozgósította a szavazóbázisát és szeretnénk tudni mi sül ki ebből az egészből. A demokrata párt oldalán, a kék sarokban Barack Obama áll, míg a republikánus piros sarokban a veterán John McCain. Nem untatnék senkit a jelöltek pályafutásával, részben azért mert Obama eddigi politikai pályája túl rövid ahhoz, hogy érdemes legyen beszélni róla, McCain szenároré pedig túl hosszú ehhez a cikkhez. Annyi információt érdemes megemlíteni, hogy Obama fekete és fiatal, McCain pedig fehér és öreg. A bőrszín kérdése érdekes momentum ebben a kampányban. Egyrészről nyilván nagy dolog (hatalmas dolog), hogy az elnöki pozíciót kis szerencsével fekete politikus fogja betölteni, másrészről mindkét fél óvatosan bánt ezzel ténnyel. A szavazók körében is nagy a szórás, természetesen sok fekete szavazót állított maga mögé Obama, de nem lehet azt mondani, elsöprő többségre tett volna szert. Tehát ha a bőrszín fontos is, az amerikaiak nagy része nem ezért szavaz jelöltekre. Ezzel ellentétben a kor igenis fontossá vált a versenyben, hiszen amennyiben megválasztják, McCain lesz az USA legidősebb elnöke. (már az első terminusok tekintetében) A második legidősebb elnök (a 9.) a beiktatását követő egy hónapon belül meghalt. Igaz a 19. századhoz képest történtek előrelépések az orvostudományban, és bármennyire is roskadozik az USA egészségügyi rendszere (is…), talán egy embert még el tud látni, de mindenesetre mondjuk úgy, hogy aggályos McCain szenátor életkora, főleg ha figyelembe vesszük alelnöki választottját, Sarah Palint. Amennyiben ugyanis az elnök képtelenné válik elnöki teendőinek ellátásra, az alelnök veszi át helyét a Fehér Házban. Természetesen ezzel a kérdéssel is óvatosan bántak mind két oldalon, ám a média nem egyszer óvatosan próbált utalni erre az aprócska, ám annál fontosabb tényre.
Itt újabb kitérő következik: Média. Szegény McCain nem csak egy demokratával kűzdött, hanem minimum egy Batman méretű jelképpel, legendával. Obamának az első perctől fogva sokkal több támogatója volt, mint bármely ellenfelének, legyen szó a pártról vagy a nemzeti palettáról. Mögötte állt Hollywood, az összes nagy studióval, 2007 májusában a Gilmore Girls utolsó részében már úgy beszélnek róla, mint a következő elnökről, és ha Aaron Sorkinra nem száll rá a Bush kormány a Studio 60 miatt, a következő sorozatát biztos Obama kampányáról készítette volna. A hajrában a nagyobb újságok is felsorakoztak Obama mögé, köztük a konzervatív brit hetilap, az Economist is. (sokak fájdalmára) Obama jelkép lett, tényleg minimum szuperhős kaliberű, akinek a beszédein sikongatnak és sírnak a “rajongók“. Mármint Al Gore is tudott valamit, elvégre kapott egy Nobel-díjat, meg egy Oscart is, de ez azért mégsem ugyanaz. Szóval McCain szenátornak most a vietkong után egy még félelmetesebb dologgal kell megkűzdenie, egy demokrata bálvánnyal. Persze az, hogy Obamának hatalmas rajongótábora van még nem teszi őt jó elnökké, neki ugyanúgy bizonyítania kell majd, és akkor lehetnek majd problémák.
Összegezve húzós ez az egész. Nagyon szoros a verseny. Persze 20 vagy 30 év múlva már minden olyan egyszerűnek fog tűnni, a történelem könyvekben azt írják majd, hogy a fekete ifjú titán ellen a republikánusok nem tudtak komoly ellenfelet választani, ezért előkapartak egy vietnámi hőst, és egy alaszkai fókalányt, hátha tudnak hatni még a 8 év alatt leamortizált emberek érzelmeire. (oké, lehet, hogy nem pont ezt fogják írni…) De nekünk ez több ennél, ez jelent valamit és most zajlik, a mi életünkben. Aki azt hiszi ez az egész csak a sültkrumplizabáló amcsik dolga nagyon nagyot téved, mert ahogy 9/11, ez legalább annyira meg fogja határozni az elkövetkezendő évtizedeket, hiába történik tőlünk több ezer kilométernyire. Épp ezért reménykedjünk, hogy hosszú idő óta először jól választanak odaát, bármit jelentsen is ez…
