Az országgyűlés plenáris ülései karzatjeggyel látogathatóak. Ha valaki inkább otthonról akarja nyomon követni a történéseket, akkor nézheti a királyi TV élő adását, avagy az országgyűlés honlapján az online élő adást, korábbi ülések anyagait az archívumban találja.

Minden az ülésekről megjelenő videóanyag a ház saját kamerarendszerét használja. Az pedig jól ki van találva. Rengeteg előnye van annak, hogy az egész média ezeket az anyagokat veszi át, és nincsenek külön forgató stábok az üléseken. Rögtön itt van például az a jól bevált gyakorlat, hogy ha az éppen felszólaló képviselő körül kínosan sok képviselőtárs hiányzik, akkor a máshol ülő képviselők odaülnek köré, azt a látszatot keltve, hogy a frakció szép számmal van jelen. Ezt tehát azért tehetik meg, mert a ház saját kamerarendszerét mindig hasonló vágóképekkel kezelik, (a nagytotálon meg úgysem látszik semmi) jól működik a rendszer, na.

A képhez tartozó hang is viszonylag ritkán okoz kellemetlenséget a honatyáknak. Az Országház üléstermének akusztikája elég jó ahhoz, hogy a képviselők hangosítás nélkül is hallják egymást, átkiabálhassanak egyik frakcióból a másikba. A közvetítésen azonban ez többnyire nem hallatszik, hiszen mindig csak a házelnök, és a felszólaló képviselő/miniszter(elnök) mikrofonja/mikroportja van bekapcsolva.

Két hibát lehet tehát elkövetni:

1)elfelejtjük kikapcsolni a mikroportot, mielőtt beszólunk

2)olyan hangosan szólunk be az ellenségnek, hogy azt az adásban is hallani

Míg az előbbi Kuncze Gábornak, addig az utóbbi Arnóth Sándornak sikerült.

Arnóth beszólása azért érdekes, mert Kunczéval szemben nem személyes sértettséget láthatunk, hanem a fanatikus küldetéstudatot magát. Nem saját magát akarta védeni bekiabálásával, hanem a magyar népet. Ha magam elé képzelem a pártok ideális képviselőit, egyértelműen arra jutok, hogy erre csakis egy fideszes képes, ilyen elhivatottságot, küldetéstudatot máshol nem talál az ember. Míg az egész parlament a laptopján játszik, újságot olvas, beszélget, addig Sanyi csak feszülten figyel, egyre vörösödik a feje, gyűlik benne a düh, míg aztán nem bírja tovább: Lógni fogsz!”

A történet engem közelebbről is érint, egy asztaltársaságban megvitattuk a történteket, túlestünk a sírvaröhögős és a fetrengősröhögős fázison, végül mindenki túllépett a dolgon. Azaz majdnem mindenki. Valaki rájött, hogy én valójában nem tudom magam túltenni a tragikomikus magyar valóság ezen gyöngyszemén, és elég kimondania, hogy „Lógni fogsz”, és én máris sugárba köpöm ki a számban lévő sört, rekeszizmaim ütemesen összerándulnak.

Sanyi bazdmeg, most nézd meg mit csináltál.