A bejegyzés párja 'Miért lesz Obama jó elnök' címmel itt olvasható el.

Obamáról nehéz bármit is határozottan kijelenteni, vagy terveiröl véleményt mondani, mert két szót leszámítva [Hope, Change] célkitüzései a kampány során állomásról állomásra változtak. A kékgalléros fehérek elött szélsöbalos volt, a keleti parti értelmiséghez európai értelemben vett liberálisként szólt, a latin bevándorlók elött az állampolgársághoz vezetö utat ígért, míg a középosztálynál a bevándorlás visszaszorításáról szónokolt. Volt már Ö keménykezü diplomata és galamblelkü pacifista is - Minden attól függött, hogy milyen kontextusban kellett beszélnie. Mindenki ügye mellett kiállt, de el nem kötelezte magát semmi mellett a nagy demokrata célkitüzéseket leszámítva [Irak, CO2, Egészségügy], de azokon belül is folyton - hogy ne fogalmazzak túl durván - kreatívan értelmezte a hangsúlyokat.

Fenti viselkedése miatt a választók még akkor sem tudták volna meg a konkrét elképzeléseit a különbözö issue-król, ha érdekelte volna öket. Csakhogy öket nem érdekelte. Obama egy placebo 8 év Bush után az elkeseredett amerikai tömegeknek. Mindenki gondját megoldja, csak elég erösen kell benne hinni. Ennek a stratégiának hosszabb távon meg van az hátránya, hogy ahány ember, annyi probléma és mindenkinek megfelelni nem lehet. Ennek a levét nem csak Obama fogja meginni, hanem az egész amerikai demokrácia, mert megválasztottak egy karizmatikus vezetöt, akiröl a többség semmit nem tud, csak azt, hogy fiatal és fekete.

Fiatal és fekete - a leghüebb bizonyítéka annak, hogy a fehér protestáns amerika kész a rabszolgatartó múlt utolsó gyökereit is kitépni a földböl és képes a börszíntöl elvonatkoztatva szavazni. De mi van a 40 milliós afro-amerikai lakossággal, akik 9X%-ban Obamára szavaztak. Ez nem faji alapú döntés volt? Dehogynem. Odaát sokszor néhány százalékon múlik, hogy ki lesz 4 éven át bebetonzova az európai szemmel elképesztöen széles jogkörü elnöki pozicióba. Most egy ilyen rendszerben teremtett precedenst egy 15%-os kisebbség arra, hogy adóügyekröl meg külpolitikáról nem érdemes vitatkozni, söt egyáltalán nem érdemes vitatkozni, mert a szín a fontos. 

De mi az amit, ha nem is biztosan, de tudni lehet? Az állami befolyás növelésével és a piac megzabolázásával szeretné a válságot kezelni. [Roosevelt egyszer már mepróbálta és a végeredmény nyilvánvaló , csak épp történelemböl nem tanítják.] Ha valóban az állami befolyás hiánya okozta a válságot [de minimum lehetövé tette], akkor, hogy lehet az, hogy a szövetségi kormány által '38-ban életre hívott és azóta is állami hivatalnokok felügyelete alatt müködö Fanny Mae és Freddy Mac mortgage óriásokat a válság elsö hullámai söpörték el? Ez egy olyan kérdés, ami fölött nem lehet egyszerüen átlépni, mert akkor az is hamar kiderülne, hogy az Obama Csapat gazdasági elképzelései hazugságokra [jóindulattal: tévedésekre] épülnek.

Túl nagy közhely lenne, ha most Obama külpolitikai tapasztalatlanságán is rugóznék egy bekezdésen át, helyette az álságos és képmutató viselkedésén fogok a témakörrel kapcsolatban: Fél évvel ezelött egy külön reklámban közölte, hogy ellenzi a rekétavédelmi rendszerek további kiépítését. A szeptember 26-i vitában viszont már azt mondta, hogy támogatja. Liberális olvasók most könnyedén legyinthetnek, mondván, hogy minden politikus hibázik néha és a véleményük is folyamatosan alakul. A dolog azonban nem egyedi. Rövidke pályafutása során eddig 76 alkalommal kapták hazugságon, melyeket ezen az oldalon el is olvashattok. Obamát még csak most választották meg és már 76-nál jár, és ez csak a bizonyított hazugságainak a száma. További 62-nek a hátterét most kutatják.

A világ örömében elhasalt attól, hogy a történelem legsötétebb óráiban az Egyesült Államok választói - köztuk sokan faji alapon - megválasztottak egy hazug és tapasztalatlan szélkakast, akiröl lehetetlen megjósolni, hogy pontosat mit is fog lépni. Szerzötársam, Duffman elsö reakciója november 5-e hajnalán egyetlen szó volt: Történelem. Ez vitathatatlan. A jelenleg mámorban ünneplö amerikai baloldal nehéztüzérséget fogadott a józan ítélöképesség és az öngondondoskodás rombolására. Obama ebben kiváló munkát fog végezni.

Hazudnék, ha azt sugallnám, hogy a következö 4 évben romba döl a világ és összeomlik az amerikai gazdaság. Ott van például Biden alelnök komoly és korrekt tapasztalattal a háta mögött, de nincs kétségem affelöl sem, hogy az Obama adminisztrációban rengeteg értelmes és tehetséges ember fog dolgozni azért, hogy a világot jobbá tegyék, de ez nem változtat Obama személye elleni kifogásaimon és nem teszi öt személy szerint jó elnökké.