Amikor legutóbb Mr. Obamáról írtam azt mondtam nem lehet tudni, hogy milyen elnök lesz,  és bármilyen furcsa is, ez a 100 nap elnöksége után sem változott. Teljesen érthető tehát ha egyesek továbbra is Obama-s poloban vagy sapkában járnak, ahogy az is, hogy sok kritika éri. Ez egy normális demokráciában, (ahol a pártpreferncia nem 70-25 arányban alakul…) teljesen elfogadott, azt is mondhatnánk hogy az amerikai társadalom megdermedt a 2008 novemberi állapotában és várja, hogy mi lesz.

Ez lényegében azzal magyarázható, hogy Obama intézkedéseinek nincsenek egyenlőre kézzelfogható eredményei, Guantánamon továbbra is vannak rabok, Irakban meg amerikai katonák. Persze az elnök maga is megmondta, hogy ha jön is változás, akkor is csak lassan jön. (természetesen ilyen apróságokat csak akkor kezdett a beszédeibe is beépíteni, amikor már president-elect volt… de ne hibáztassuk, elvégre ő is csak politikus) Az mindenesetre bíztató, hogy sikerült átnyomnia a Kongresszuson a kis bail-out csomagját, elrendelni Guantánamo bezárását 2011-ig és ne feledjük, hogy a lányai is megkapták a kutyusukat, aki most az ajándék cseh porcelentálkájából eheti a hamburgert. (a kaviárt a válság végére tartogatják)

Ha azt mondom nem tudom mit tartogat a követkető három-hét év, akkor az azért van így, mert bármilyen okosak is a hitelminősítő intézetek és a média által faggatott szakértők, pontosan nem lehet előrejelezni a válság kimenetelét. Jelenleg a teljes amerikai válságkezelés azon az elven működik, hogy válság idején az államnak hatalmas mennyisségű pénzt kell a bankokba pumpálnia és beruházásokra költeni, akkor is ha ez eldaósodottsággal jár. Azok a közgazdászok, akik ezen az oldalon állnak azzal védekeznek, hogy a felvett hiteleket később könnyen törlesztheti az állam, ha a gazdaság beindul. Egyes számítások szerint a most felvett amerikai hitelt két számjegyű nönevekedés mellett is 75 évig tart majd visszafizetni. A másik oldal szerint az elnöknek nincs joga a következő generációkat leterhelni, és nem lesz akkora a növekedés ami lehetővé tenné a kölcsönök visszafizetését. Ez sem elítéhető álláspont és van ráció benne, hogy az alacsonyan tartott költségvetési hiány stabilitást biztosít, és szívesebben fektetnek majd be azokba az országokba a válság után, ahol az államadósság kordában van tartva. Senkinek ne legyenek illúziói, a magyar költségvetés is azért olyan leterhelt, mert Brüsszelben ránk szóltak, hogy illene a 3%-os költségvetsi hiányt tartani, különben fincsi eljárást indítanak ellenünk az Európai Bíróságon. Szóval akiknek még megvan az az illuziója, hogy Brüsszelben a bölcsek csak jó döntéseket hoznak, amit csak a béna kacsa országok (köztük hazánk) nem tudnak teljeseíteni, azokat ki kell hogy ábrándítsam. (ja, és a húsvéti nyuszi sem létezik) All in all, ez egy nyitott közgazdasági kérdés és mindkét oldalon találunk egész jó érveket. (szóval Lodovik legalább ezt az álláspontot fogadd el)

Kicsit pontosítom azt, hogy nincs semmilyen eredmény, néhány eredménnyel. A NYT nemrég közölt egy adatsort, amin a Bush kormányzat utolsó mutatóit az Obama kormányzat jelenlegi mutatóival vetette össze. Az, hogy ezt a táblázatot itt közzéteszem nem éppen legális, viszont nagyon hasznos, szóval ha valakinek az ismerőse a NYT-nál dolgozik kérem kegyelmezzen.

Az első és talán legfontosabb adat a munkanélküliek száma. Ha lassul a gazdaság, egyértelmű, hogy a vállalatok/gyárak létszámleápítést visznek véghez, hogy csökkentsék a kiadásaikat, plusz a megtermelt terméket úgysem venné meg senki. Obama a válságkezelő csomagban 3-4 millió új munkahelyet ígért, ennek egyenlőre nyomát sem látjuk. Ez azzal magyarázható, hogy az a több, mint 700 milliárd dollár csak igen lassan kerül bele a gazdaságba, az utakat meg kell tervezni, pályázatokat kell kiírni, stb. Emiatt sok republikánus teljesen jogosan támadta is Obamát, hiszen az így szétosztott pénz csak lassan fejti ki hatását. A másik oldalról megkérdőjelezhető, hogy jó ötlet e a piacra bízni a pénz szétotsztását, miközben olyan jófejek mászkálnak még mindig a Wall Street környéként, mint az AIG vezetői. Én személy szerint támogatom az állami beruházások mennyiségének növelését, akkor is ha csak lassan fejti ki hatását, mert a gazdasági válság kitörésének egyik legjelentősebb szereplője a szent tehénként tisztelt, azonban felelőtlenül működő piac volt és azon az oldalon eddig kevés lelkesedést tapasztaltunk a változás iránt. Persze jogos a kérdés, hogy akkor miért pumpál az állam hatalmas pénzeket az autógyárakba? Tök jogos, de tényleg. Jelenleg az elnök és az amerikai kormányzat nem hajlandó veszni hagyni ezt az iparágat, mert a most beleölt pénznnél sokkal többe kerülne a gyárak teljes leállása. Mindaddig az autógyárak élvezik Washington támogatását, amíg a kimentésük költségtakarékosabb felszámolásuknál. Azt hiszem ez így el is fogadható.

Ha jobban megnézzük, látjuk hogy a részvénypiac viszonylag stabilizálódott, sőt, enyhe emelkedéssel is büszkélkedhet (akárcsak a BUX idehaza). A részvényesek nagy része most kivár, de minden apróbb/mini/nano jóhírt hűségesen meghálának néhány százalék emelkedéssel. Az ingatlanpiac továbbra is katasztrofális állapotban van, azonban a legfrissebb adatok szerint legalább az értékcsökkenésük lassul. Hogy úgy mondjam, Keleten a helyzet változatlan, Irak és Afganisztán gyakorlatilag befagyott a 2008-as szinten, Obama továbbra is a 2008-ban Irakban megkezdett javulásból él. Afganisztán a létszámnövelés ellenére továbbra sem mutat javulást, sőt a helyzet kicsit romlott is, hamarosan Pakisztán területére is átnyúlis a tényleges háború. (Hála a pakisztáni kormány tehetetlenségének) Obama ígérete itt tehát megvalósulni látszik, a figyelem egyre inkább Afganisztánra központosul, nem véletlen, hogy a nemrég megrendezett NATO csúcson is újabb katonákat kunyerált Európától az elnök. Ne feledjük, Obama nem csak elnök, hanem gyakorlatilag hatalmas sztár-márkanév is. Bár a munkanélküliség folyamatosan nő, a gazdaság lassul továbbra is óriási támogatottsággal rendelkezik (68%). Ez Reagan elnököt megszégyenítő mutató, igaz Bush is hasonlóan népszerű volt még 2001-ben és mind láttuk mi lett belőle... 

Összességében elmondható, hogy a fontos döntéseket már meghozta az elnök és csapata az első 100 nap során, azonban csak most jön a neheze, a döntések megvalósítása. Ha a Kongresszus elfogadja a 2009-es költségvetést (ami az új demokrata szenátor szerzeménynek köszönhetően elég valószínű), akkor újabb győzelmet tudhat magának Mr. Obama. A ma publikált adatok szerint a GDP az első negyedévben 6,1 %-val csökkent az USA-ban, amit bármilyen irreális is, kedvezően fogadtak az elemzők és a befektetők is. Ez az adat arra utal, hogy a hullámvasúton hamarosan elérjük/már elértük a mélypontot és a nyár folyamán megindulhat a stabilizáció. Ekkorra a bail-out csomag is átjut a bürokrácián és a beígért munkahelyek elkezdhetnek megjelenni a gazdaságban. Persze jogosan merül fel a kérdés, még ha 2010-től újra növekedni is fog a gazdaság, 2011-re hazatérnek a katonák Irakból, még ha Magyarország az összes menekültet be is fogadja Guantanamoról és mellesleg az influenza járvány sem okoz nagyobb felfordulást, akkor is: mit kezd majd Obama az 1,1 billió dollár adóssággal? Ez bizony jogos és nehezen megválaszolható kérdés, de erről majd később...

PS: Bár Obama az elmúlt 100 napban folyamatosan az állami beavatkozás növelése mellett érvelt és a cikkemben én is támogattam ezen lépését, szeretném fenntartani azon álláspontomat miszerint sem Obama, sem én nem vagyunk kommunisták. Természetesen ha valakinek elfolythatatlan ingere támad, hogy ennek ellenkezőjét bebizonyítsa, állok elébe.