Az utóbbi időben mindig szörnyülködve hallgatom/olvasom a híreket Szlovákiáról. Szinte mindegyik arról szól, hogy a szlovák kormány milyen módon próbálja meg ellehetetleníteni az ott élő, amúgy jelentős lélekszámú magyar kisebbséget. Felsorolni is nehéz az eseteket, de talán az első ijesztő jel Malina Hedvig ügye volt, ahol úgy tűnik, hogy az egész államszervezet részt vett az ügy elkenésében, például a lányt vizsgáló orvos, illetve azok, akik a feltételezett tettesek hazugságvizsgálatát végezték. Az ügy évek óta tart, és a hírek egyre rémisztőbbek, annyi tűnik innen nyilvánvalónak, hogy etnikai okokból lehet a kormány érdeke az eset ilyen módon történő kezelése.
Ennél sokkal rosszabb, amit Szlovákia az államnyelv-törvény esetében tett. Ezzel az új törvénnyel embereket azért akarnak büntetni, mert valamilyen nyelven szólalnak meg, már a szűk nyilvánosság előtt is, feltéve, ha állampolgárok. Egészen elképzelhetetlennek tűnt, hogy embereket ilyen módon fosszanak meg identitásuk egy fontos részétől, szabadságuk jelentős darabjától. Az ügyhöz nem nagyon lehet azon kívül mit hozzátenni, mint amit Ablonczy Balázs írt néhány hete a komment.hu-n, vagy amit a Narancs szerkesztőségi álláspontjában közölt.
Tegnap, a Páneurópai-piknik emléknapján derült ki a szlovák kormány számára, hogy Sólyom László 21-én Révkomáromba utazik, hogy felavassa a Szent István szobrot. A köztársasági elnök hivatala szerint a szlovák kormány megfelelő embereivel egyeztettek is az útról. Azonban a három legfőbb közjogi méltóság tiltakozik és Szlovákia szuverenitását félti, hiszen 1968-ban ezen a napon vonultak be a Varsói szerződés csapatai Csehszlovákiába, valamint - szerintük - Sólyom a magyar államiságot akarja Szlovákiában, ezzel gyengítve az államiságukat.
Sólyom valóban ott lesz, de nem 20-án, ahogy a korábbi években mindig elszelelt, ha kínosnak érezte az adott nemzeti ünnepet. Most csak 21-én megy. Szerintem egy magyarok által sűrűn lakott terület meglátogatása a legfontosabb nemzeti ünnep után egy nappal nem csorbítja Szlovákia szuverenitását, inkább valamiféle szolidaritást mutat a határon túl élő magyarokkal szemben. A másik érv - a bevonulás - teljesen mondva csinált. Sólyomról köztudomású, hogy gyűlöl mindent, ami a kommunizmus idején történt, igazi pacifista, ráadásul komolyan veszi az alkotmányos jogokat, semmiféleképpen nem menne be egy revizionista, határ módosítós, elmebajos játékba. Sólyom László iszonyatosan sok hibát követett el, például cigányügyben, de most egy államfő normál feladatkörébe tartozó műveletet fog végrehajtani.
A szlovák főnökök kirohanásának magyarellenességét bizonyítja, hogy Fico nem tudja garantálni, hogy nem fognak dolgok történni. Természetesen egy demokratikus ország miniszterelnökének garantálnia kell, hogy nem fognak dolgok történni. Nem azért, mert annyira szeretné Sólyom Lászlót - tudjuk, hogy nem szereti - hanem azért, mert ez a dolga. Nem lehetnek zavargások, nem lehet magyarokat lincselni, ezek az emberek szlovákok és magyarok - a saját honfitársai, még ha szeretné is, hogy ha nem lennének azok. Fico ezen mondata fenyegetésnek tűnik, ha nagyon rossz indulatú lennék, akkor felvethetném, hogy ha dolgok fognak történni, akkor abban az ő keze is benne lesz, de ezt inkább meghagyom az összeesküvés elméletek kedvelőinek.
Most, egy nappal Európa újraegyesülésének egyik fontos szimbóluma, a Páneurópai piknik után összesen annyit lehet kívánni, hogy Szlovákiában is értsék meg (és ezt Magyarországon is jó lenne megfontolni), hogy egy kisebbség nem elnyomandó emberek csoportja, hanem értékes kulturális része a nemzetnek. Olyan része a nemzetnek, amely semmiben nem akadályozza az ország felemelkedését, hanem csak növeli a kreatív energiák felszabadulásának valószínűségét a sokféle hagyomány, tudat, tudás és kultúra miatt. Ez pedig nem elvetendő, hanem támogatandó érték, még a türelemmel és ügyességgel kezelhető feszültségekkel együtt is.
