Természetesen mi is rá vagyunk szokva az egyik legnépszerűbb - és egyúttal legfontosabb - aktuális közéleti témára: a radikalizmus kérdésére. Akik büszkén viselik a "radikális", azaz "gyökeres" jelzőt, rendszerint rossz úton járnak. Az egyetlen gyökeres változtatás, amit a történelem eddig emberi jogi szempontból igazolni tudott, a demokratikus, piacgazdaságban működő köztársaságra való áttérés. A köztársaságot azonban nem a neve teszi. Sok gyakorlatilag köztársaság királyságnak (sőt: nagyhercegségnek) nevezi magát, és sok diktatúra fényezte magát a demokrácia nevével és látszatával (pl. Szovjetunió, NDK). Aztán ott vannak azok a demokráciák, amelyek alapvető jogi-gazdasági berendezkedésükben megfelelnek a szabad köztársaság eszméjének, ám a gyakorlatban mégsem sikerül elérniük az igazi demokráciát, az igazi szabadságot. Ilyen állam Izrael is.
S most Izraelnek már lassan másfél éve többé-kevésbé radikális kormánya van. Már többször írtam ennek a kormánynak az intézkedéseiről - és minduntalan bebizonyosodott, hogy a radikalizmus ismét rossz irányba halad. Ahhoz, hogy Izrael végre békés, valódi jogegyenlőséget biztosító, stabil köztársaság legyen, a palesztin autonómia kérdésének meg kell oldódnia. Ehhez képest a jelenlegi kormány mintha csak a tárgyalások, a lehetőségek bezárásával foglalkozna. Fölöslegesen új telepeket hoz létre a palesztinok által továbbra is követelt területeken, rontja a külföldi hatalmakkal, elsősorban az Egyesült Államokkal való viszonyát, de elzárkózik a megbékélés felé vezető lépésektől. És tegnap az izraeli hadsereg nemzetközi vizeken kezdett ellenőrizni egy teherhajót.
Bizonyos országoknál, például az Egyesült Államok esetében, a megszokott 12 mérföldes felségvíz-sávon kívül egy további 12 mérföldes ellenőrzési sáv található a tengeren. Azonban Izrael felségvizei a parttól csupán 12 mérföldig tartanak, ott nincs ellenőrzési sáv. A flottilla Ciprusról indult, azaz egy köpésre Izraeltől. Utóbbinak természetesen jogában áll megakadályozni hajók kikötését a Gázai-övezetben. Elméletileg ennek érdekében fizikai erőt is bevethet. De amikor egy humanitárius segélyszállítmányról van szó, és az utasok jó része sajtós, akkor azért óvatosan kell elővenni a fegyvereket. Arról nem is beszélve, hogy a felvételeken látszik: a hajón tartózkodók nem rendelkeztek szabályos fegyverekkel, hanem azzal harcoltak, ami a kezükbe akadt. A helikopteres-kommandós intervenció semmiképpen nem a vasrúd méltó ellenfele, hanem inkább az ágyúé.
Nicolas Sarkozy francia elnök tökéletes pontossággal írta le az esetet, amikor "aránytalan" beavatkozásról beszélt. Az ilyen aránytalanságok - mint Sólyom esete Szlovákiával, vagy a német elnök múltkori szerencsétlen beszólása Afganisztánról - jobb helyeken csupán botrányt kavarnak. De a Közel-Kelet nem a legjobb hely. Ott az ilyen bénaságokon emberéletek múlnak. S habár a Hamasszal és általában a terrorizmussal szemben a legkeményebb fellépés a helyes, Izraelnek gyökeresen változtatnia kellene a módszerein ahhoz, hogy belátható időn belül valódi demokratikus köztársaság válhasson belőle.
