A legfrissebb cikkek

Nincs megjeleníthető elem

Kapcsolat


Friss topikok

Statisztikák

Címkék

alkotmány (20) állam (6) állambiztonság (10) állambiztonságis jelen (6) arab (9) atom (7) a mennyei birodalomban (6) bajnai gordon (10) biológia (16) bíróság (6) bkv (7) budapest (10) cigány (86) demokrácia (87) diszkrimináció (6) egyház (6) ensz (8) erkölcs (6) eu (28) európa (7) evolúció (10) fantasy (9) fasizmus (6) fidesz (148) foci (6) gay (17) gay pride (12) gáza (14) gazdaság (19) google (6) gyász (7) gyurcsány (49) hamasz (13) hitler (8) holokauszt (12) hülyeség (6) humor (9) index (10) internet (9) irán (21) iszlám (6) izrael (39) jared diamond (6) jézus (10) jobbik (73) jog (8) kádár (7) katolikus egyház (7) kdnp (10) keresztény (12) kereszténység (11) kína (11) kolbenheyer ír (162) kolbenheyer olvas (233) kommunizmus (14) környezetvédelem (6) közélet (9) közgazdaságtan (26) krimi (17) külpolitika (20) kultúra (25) liberalizmus (13) lmp (9) magyar (15) magyarország (140) magyar gárda (9) magyar hírlap (6) martin (6) mdf (12) meleg (13) mongol (18) mszp (62) náci (51) nacionalizmus (10) németország (11) nemzet (32) nemzetbiztonság (8) nyelvészet (6) obama (21) oktatás (11) orbán (56) oroszország (8) összeesküvés (6) őstörténet (6) palesztin (15) politika (215) pszichológia (14) rasszizmus (19) regény (27) reggel (67) rendőr (7) rendszerváltás (24) rowling (7) rukverc (15) rükverc (11) sci fi (11) sólyom lászló (11) szabadság (17) szdsz (20) szeretet (6) szlovákia (11) társadalom (69) tech (7) terrorizmus (8) több fényt a kdnp be (8) történelem (155) tudomány (8) tüntetés (6) usa (47) választások (34) választás 2010 (44) vallás (14) válság (11) varga e tamás (6) vendégpost (11) világ (14) voks10 (26) vona gábor (7) zene (12) zsidó (48) Címkefelhő

Designerünk

Legutolsó kommentek

Nincs megjeleníthető elem

Kolbenheyer olvas CXXI.: Az egyszeri kereskedő

2013.02.16. 07:00 kolbenheyer

hammel-kiesow.jpgAki járt már Észak-Németországban, az pontosan tudja, hogy a Hanza komolyan csengő márkanév, gyakorlatilag bármilyen terméket a megbízhatóság, békebeliség, hozzáértés patinájával lát el. Sőt maguk a városok is büszkén viselik ezt a címet (die Freie und Hansestadt Hamburg, még a rendszámok is HH-val kezdődnek). Mindezt azért bocsátottam előre, mert a Beck kiadó kiváló sorozatának újabb kötete, Rolf Hammel-Kiesow Die Hanse című könyve (A Hanza; Münche, Beck, 2000) került a kezembe, és olvasása közben végig az volt az érzésem, a szerzőben fel sem merült, hogy nem németek is olvashatják művét. Mert nagyon alapos és modern szemléletű áttekintést kapunk a Hanza történetéről és szervezetéről, de aki nem ismeri Németországot és történetét, annak kapaszkodnia kell olvasás közben. Ez a könyv is a mítoszrombolók sorába tartozik, bár magukat a mítoszokat éppen csak említi – újabb fricska azoknak, akik nincsenek tisztában a németek történelemszemléletével. De nem csak rombol, hanem épít is. A következőkben tehát én is megpróbálom bemutatni, mi nem volt a Hanza, de még inkább, hogy mi volt.

A magyar történelemkönyvekben a Hanza egy észak-német városszövetség. A 14. század közepétől valóban, pontosabban az is, de az előző három évszázadban nem. Maga a szó azt a társulást jelöli, amit az együtt utazó, de valójában egyénileg üzletelő távolsági kereskedők alkottak. Az ezredforduló után a Balti- és az Északi-tengeren jórészt észak-német kereskedők közvetítették az orosz fát, a svéd halat, az angol gyapjút, a flamand posztót, a német sót, és még sorolhatnánk. Az észak-németet tágan kell értenünk: ekkor még a hollandok is annak számítanak, és német nyelvűek voltak Gotland és a Baltikum városai is. Ezek a kereskedők aztán közösen fellépve kiváltságokat vívtak ki maguknak több helyen (pl. saját igazságszolgáltatás), és téli vagy nyári szállásul szolgáló telepeket alapítottak Novgorodban, Bergenben, Londonban és Brüggeben. A Hanza tehát az egyszeri kereskedő (gemener kopman) szervezete volt, sőt nem is szervezet, hanem afféle hálózat. Amikor a városok komolyabb kézműipari és népességi centrumokká váltak, éppen a gazdagabb távolsági kereskedők lettek az irányítóik. Emiatt kezdték magukat a városokat is Hanza-városoknak emlegetni – a külföldiek.

A városokból valós politikai szövetséget Lübeck próbált kovácsolni, jórészt sikertelenül. A Hanza lényege ugyanis az az észak-német jogfelfogás volt, hogy az egyesülés önkéntes és csak addig tart, amíg kölcsönösen előnyös. Azaz a Hanza mint városszövetség sosem volt állandó: minden egyes akciójában más és más városok halmaza vett részt, sőt a halmaz egy-egy esemény során is változott. De ma már mégsem ezt tekintjük a Hanza kudarcának. Nem is valamiféle gazdasági hanyatlást, hiszen az atlanti kereskedelem kibontakozása éppen hogy növelte az északi kereskedelem volumenét. A Hanza megszűnésének látszatra oka volt az észak-német fejedelemségek állammá szerveződése, hiszen a legtöbb város ezáltal veszítette el formálisan szabadságát. De ez gazdasági értelemben sokszor fellendülést jelentett: a középkori közvetítő városból egy ország gazdaságába integrált termelő és szolgáltató város lett. A Hanza végső soron azért vallott kudarcot, mert a kapitalizálódó világgazdaság a szabad versenyt részesítette előnyben, a szövetség pedig kiváltságait védte. A sikeres nagykereskedők, sőt egész városok emiatt kiléptek a Hanzából, az egyszeri kereskedő vívta már csak vereségre ítélt utóvédharcát.

A Hanza tehát nem volt a német egység előfutára a Német Nemzet Szent Római Birodalmának romjain, ahogy a 19. század közepén hitték, hiszen taggyűlései ugyan voltak, de közös vezetője, kincstára vagy politikája sosem. Nem volt a német tengeri nagyhatalom első megnyilvánulása sem, ahogy a vilmosi Németország szerette látni, hiszen vívott ugyan néhány városa győztes kalózháborút Dánia ellen, de a létrejövő holland és angol hadiflottával szemben sosem volt versenyképes. Nem volt a keleti élettér meghódításának kezdeményezője sem, ahogy a nácik állították be, hiszen a balti városok németsége a Hanza számára jogi kérdés volt („lübecki jog”), és nem etnikai. És nem volt a polgári, vagy pláne nem a népi politika korai zászlóvivője sem, ahogy a háború utáni nyugat- vagy kelet-német történetírás felvetette, hiszen a városok élén szűk patrícius-közösség állt, amelyik főleg a korai időkben leginkább a környékbeli nemesség és az egyházi tisztviselők előtt volt csak nyitott. Még csak valamilyen önálló észak-német (alnémet, niederdeutsch) identitás korai hordozója sem volt, mint ma néhányan képzelik, hiszen elkeseredett konkurrenciaharcot vívott ugyan a délnémet (felnémet, oberdeutsch) városokkal, de ha a szükség úgy hozta, a tagok egymással is. A Hanza a középkor sajátos, regionális kereskedelmi szervezete volt, bizonytalan és változó kontúrokkal, ami a középkori gazdasági rend kimúlásával maga is idejétmúlttá vált. Az egyszeri kereskedő is szemléletet váltott.

Kolbenheyer kommentpolitikája


Szólj hozzá!

Címkék: történelem német kolbenheyer olvas hanza hammel kiesow

A bejegyzés trackback címe:

https://sardobalo.blog.hu/api/trackback/id/tr954909253

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.