Nacionalizmus az, ha az ember a saját nemzetét bizonyos szempontból fontosnak tartja. Ha a saját szempontjából tartja fontosnak, az azt jelenti, hogy (részben) nemzeti hagyományai és múltja alapján határozza meg önmagát. Mások szempontjából is tarthatja fontosnak: jobban ismeri azokat az ismeretleneket, akikkel azonos a nemzetisége. De létezik egy szélsőséges, túlzó nacionalizmus is: amikor valaki jobbnak tartja azokat, akik a saját nemzetéhez tartoznak, mint a többieket.
Nincs jobb és rosszabb nemzet. Ha jobb és rosszabb nemzeteket különböztetünk meg, abból a történelem legmocskosabb dolgai következnek. Tegyük fel, hogy mondjuk az amerikai nemzet jobb, mint az olasz. Akkor vajon az elsőgenerációs olasz-amerikai nem rosszabb, mint a tizedik generációs angol-amerikai? Vagy a magyar zsidó nem rosszabb, mint az a szintén magyar, aki Széchenyiig vissza tudja vezetni a származását? Dehogynem rosszabb, tehát meg kell oldani, hogy rendes magyarrá váljon, azaz asszimilálni kell. Ha pedig nem sikerül asszimilálni, az már egyértelmű. Akkor az illető nem igazi magyar, nem való a magyar nemzetbe. És akkor el kell különíteni. Ha azonban nemhogy nem igazi magyar, de nem is akar mélymagyarrá válni, akkor még ráadásul gonosz is – és a gonoszság is a vérében van. Akkor nem elég elkülöníteni. Akkor léte, utódai is veszélyt jelentenek.
Mindez nem a genetikából indul ki, nem is onnan indult. És nem is a nemzeti érdekek érvényesüléséhez vezetett, hanem diktatórikus és Magyarország létét megtagadó politikai elvekhez, majd tömeges kínzáshoz és gyilkossághoz. Ugyanis a nyilas nemzetiségi program egyik lényeges pontja volt a Kárpát-Duna Nagy Haza, amelyben ők a magyarok életterét a síkságoka korlátozták. Ez a megoldás nemcsakhogy megakadályozta volna az „igazi” magyarságnak, hogy mondjuk Budán vagy Esztergomban éljen, de Magyarországot is népek szétválasztótégelyévé alacsonyította volna. Végülis erre a politikára nem jutott idő, úgyhogy maradt a tömeggyilkosság. Nem értek egyet Ifj. Hegedűs Lóránttal, aki szerint ez nem történt meg (amivel kapcsolatban a Református Egyház kétértelműen viselkedik).
Nincs jobb és rosszabb nemzet. A magyarországi szlovákok éppen olyan jó nemzethez tartoznak, mint a szlovákiai magyarok. A hagyományőrző cigányok magyarságuk mellett egy a magyarral teljesen egyenrangú nemzethez tartoznak, a nem hagyományőrző cigányok pedig éppen annyira magyarok, mint Ifj. Hegedűs Lóránt. Csakhogy az utóbbi a magyar nemzet nagyszerűségét csúfolja meg azzal, hogy nemzeti múltunk legsötétebb bűnöseit mosdatja. Attól még magyar, én sem örülök neki, de magyar.