A cigányok társadalmunkban fennálló hátrányaiért nem lehet kizárólag az előítéletességet kárhoztatni. Ez csak egy eleme a problémának, még ha lényeges eleme is. A posztban most csak erre szeretnék koncentrálni, a többi kérdés megvitatására máskor kerül sor. A cigányellenes előítéletekről való közbeszédet nagyban megnehezíti, hogy a nem-cigány többség számára sokszor nehezen átélhető a diszkrimináció érzése. Mivel jogi megkülönböztetés szerencsére már nem létezik, a társadalmi diszkrimináció legtöbbünk számára csak képzet. Talán megkönnyíti a róla való gondolkodást, ha megfordítjuk a dolgot. Nem cigány polgártársainkra gondolunk úgy, mint akiket hátrány ér, hanem magunkra, mint akik kiváltságokban részesülünk. Így saját élethelyzetünkből indulhatunk ki, és ezzel talán jobban belátható, mivel is kell nekik szembesülniük. Mik is ezek a kiváltságok?
A fehér ember tíz kiváltsága
1. Ha elköltözöm, nem lesznek eleve barátságtalanok a szomszédok.
2. Ha bemegyek egy boltba, nem figyelnek, hogy nem lopok-e.
3. Ha megállít a rendőr, tudom, hogy nem azért teszi, mert fehér vagyok.
4. Ha nem kapok meg egy állást, tudom, hogy nem azért történt, mert fehér vagyok.
5. A tévében, az újságokban legtöbbször fehér embereket látok.
6. Történelem- és irodalomórán fehér emberek műveiről, cselekedeteiről tanulok.
7. Vehetek fehérbőrű játékbabát és fehérbőrű figurákkal illusztrált mesekönyvet.
8. Nem baj, ha nem ismerem a cigányok nyelvét és szokásait.
9. Ha mondok valamit, azt nem tekintik az összes fehér ember véleményének.
10. Ha hibázok vagy bűnt követek el, nem gondolják rögtön, hogy minden fehér ember ugyanilyen.
Az összeállítás természetesen nem teljes, és éppen ezért önkényes is. A sor folytatható, de talán már az eddigiekből is belátható, milyen különbséget jelent másfajta, a külső szemlélő számára is azonosítható rasszjegyekkel születni. Ráadásul ezek a hatások az élet minden területére kiterjednek.
