Budapesten az utóbbi időkben rendszeresen megtartják az évi rendes náci (gyengébb lelkűek kedvéért: neonáci) felvonulást, a Becsület napját. Ha bárkinek kétségei lennének afelől, hogy valóban nácikról van szó, érdemes megnézni a Hírszerző fényképét, vagy az Index videóját. A kép és a videó nem takargat semmit, teljesen egyértelmű miről is van szó. Tavaly is botrányosan kevesen voltak az ellentüntetők, idén valószínűleg még annyian sem. (Ezek a balos hülyegyerekek meg inkább meg se moccantak volna.)
(A Kettős Mérce blog kérdését átvéve: ezzel nem gyalázták meg a magyarság szakrális szent helyét? Ha a Hanuka megsérti Tomcaték érzékenységét, ez nem? Gárdista kispajtások, vajon ezután milyen jelzőt vagytok hajlandóak elfogadni, vagy mit fogtok visszautasítani?
Nyáron a miniszterelnök életrehívta a Magyar Demokratikus Chartát a melegfelvonuláson történt atrocitások miatt. Nekem már akkor is bajom volt a kezdeményezéssel, ugyanis előre lehetett volna tudni, hogy meg fogják támadni a felvonulást, de előre mindenki csöndben volt, a közéleti személyiségek közül csak kevesen vonultak fel. Utána lett okos mindenki, csak a gyávaság mértéke volt különböző. Nehéz lenne eldönteni, hogy a Fidesz, a KDNP, az MSZP, az MDF, vagy Verók István volt-e az, aki leginkább segítséget nyújtott egy törvényes felvonulás megzavarásához. (A helyzet kezelésében az eszdéesz sem jeleskedett.)
Most megint kivonultak a nácik. A Magyar Demokratikus Charta nem volt sehol, se a miniszterelnök, se Orbán Viktor. Miért nem? Ezek ellen a nácik ellen máshogy nem lehet fellépni, mint, hú, de utálom ezt leírni, közös erővel. Hasonlóan, mint Németországban, de természetesen csak békés keretek között. Így meg lehet mutatni, hogy demokráciában fellépünk a szélsőségek ellen.
Ellenük ugyanis fel kell lépni. Sokakat megfélemlíthet egy ilyen menetelés. (Kérdés, hogy ha ez egy katonai jellegű esemény volt, akkor megengedhető-e ez a fővárosban? Vagyis: a rendőrség miért enged egy katonai jellegű parádét Budapesten?) Viszont közösen éreznünk kellene, hogy nincs rendben amit ezek az alakok képviselnek, és hatalmas ellentüntetésen kinyilvánítani ellenszenvünket, megvetésünket irántuk.
Gyurcsány, Orbán, az MDC és a pártok mind lejáratták magukat. A mindig, mindent aláíró értelmiség ismét csöndes maradt, ami jelzésértékű: ilyet lehet. Pedig nem. Megint gyávább és érdektelenebb volt mindenki, mint elvárható lett volna.
Szégyen.