A legfrissebb cikkek

Nincs megjeleníthető elem

Kapcsolat


Friss topikok

Statisztikák

Címkék

alkotmány (20) állam (6) állambiztonság (10) állambiztonságis jelen (6) arab (9) atom (7) a mennyei birodalomban (6) bajnai gordon (10) biológia (16) bíróság (6) bkv (7) budapest (10) cigány (86) demokrácia (87) diszkrimináció (6) egyház (6) ensz (8) erkölcs (6) eu (28) európa (7) evolúció (10) fantasy (9) fasizmus (6) fidesz (148) foci (6) gay (17) gay pride (12) gáza (14) gazdaság (19) google (6) gyász (7) gyurcsány (49) hamasz (13) hitler (8) holokauszt (12) hülyeség (6) humor (9) index (10) internet (9) irán (21) iszlám (6) izrael (39) jared diamond (6) jézus (10) jobbik (73) jog (8) kádár (7) katolikus egyház (7) kdnp (10) keresztény (12) kereszténység (11) kína (11) kolbenheyer ír (162) kolbenheyer olvas (233) kommunizmus (14) környezetvédelem (6) közélet (9) közgazdaságtan (26) krimi (17) külpolitika (20) kultúra (25) liberalizmus (13) lmp (9) magyar (15) magyarország (140) magyar gárda (9) magyar hírlap (6) martin (6) mdf (12) meleg (13) mongol (18) mszp (62) náci (51) nacionalizmus (10) németország (11) nemzet (32) nemzetbiztonság (8) nyelvészet (6) obama (21) oktatás (11) orbán (56) oroszország (8) összeesküvés (6) őstörténet (6) palesztin (15) politika (215) pszichológia (14) rasszizmus (19) regény (27) reggel (67) rendőr (7) rendszerváltás (24) rowling (7) rükverc (11) rukverc (15) sci fi (11) sólyom lászló (11) szabadság (17) szdsz (20) szeretet (6) szlovákia (11) társadalom (69) tech (7) terrorizmus (8) több fényt a kdnp be (8) történelem (155) tudomány (8) tüntetés (6) usa (47) választások (34) választás 2010 (44) vallás (14) válság (11) varga e tamás (6) vendégpost (11) világ (14) voks10 (26) vona gábor (7) zene (12) zsidó (48) Címkefelhő

Designerünk

Legutolsó kommentek

Nincs megjeleníthető elem

Kolbenheyer olvas CCLXXII.: Iván nyuszi

2022.03.19. 09:00 kolbenheyer

J. K. Rowling - A karácsonyi malacJ. K. Rowling legújabb mesekönyve, A karácsonyi malac (Budapest, Animus, 2022; az angol eredeti: The Christmas Pig, London, Hachette, 2021) csak most került a kezembe, de március elején is épp olyan lenyűgöző volt, mint lett volna karácsony előtt. Az angol eredetit olvastam, de belenézve a magyar kiadásba, Tóth Tamás Boldizsár ezúttal is remekelt. Az író köszönetnyilvánításainak végén azt írja, hogy a hasonlóság saját családja tagjaival és azok játékaival teljesen tudatos. A posztom címével is ez a helyzet. Akit a könyv és ismertetése érdekel, attól még egy pillanat türelmet kérek. Iván nyuszi kék volt, sárga arccal, tappancsokkal és hassal és másodszülöttünk számára teljesen elképzelhetetlen volt nélküle az élet, de legalábbis az alvás. Iván nyuszi színét és állagát is megviselte a napfény, az utca kosza, a kicsorduló nyál és sok egyéb. Míg aztán egy óvodából hazajövet tett kitérő során el nem veszett. A világ végét egy darabig azzal lehetett késleltetni, hogy naponta fogadkoztunk, hogy újabb és újabb kutatóexpedíciókat indítunk megmentésére. Közben éjjel belevetettük magunkat az internet bugyraiba és körmünket rágva számoltuk a napokat, hogy mikor ér ide Hongkongból Iván nyuszi reinkarnációja. Aztán azon izgultunk, hogy hihető lesz-e a műanyagszagú, friss szőrű és élénkkék avatár. Sose fogjuk megtudni, mi történt a gyereklélekben, de a világvége elmaradt, és Iván nyuszi azóta is velünk él.

 

A karácsonyi malac Rowling újabb mesterműve: mindenki ismeri a gyerekek és kedvenc játékaik közti elementáris kapcsolatot, mindenkinek tűntek el tárgyai szőrén-szálán, de teljesen érthetetlenül, és mindenki tudja, hogy karácsony a csodák éjszakája, és az akkor történtekre a hitetlenek találhatnak racionális magyarázatot, de mi tudjuk, hogy valójában mi történt. Rowling most is azzal játszik, amit mindannyian tudunk. De mindezt olyan természetességgel és fantáziával, hogy egyszerre érezzük a „hiszen velünk is ez történt” melegségét, és az „én erre sosem gondoltam volna” izgalmát. Mert az Elveszettek Birodalmában városok vannak, azok lakói elveszett tárgyak, sőt emberi tulajdonságok. A világépítés mindenki számára ismert darabokból – legyen az western porfészek, alpesi falu vagy Velence – most is könnyen megy Rowlingnak, és eszünk ágában sincs ásítozni, hogy ezt már láttuk. A beszélő plüssállatokban és használati tárgyakban sincs újdonság, bár a Rossz szokások, a Hatalom vagy éppen a Remény leírása sokkal inkább innovatív. Ami miatt mindez nagyon élvezhető, az a mesékben nem általános árnyaltság. Egy-két mondatos párbeszéd elég ahhoz, hogy megértsük, ki miért olyan amilyen, és a megértéssel máris megjelenik legalább a sajnálat.

 

A legtorokszorítóbb mindez a könyv első fejezeteiben, amelyek a mi világunkban, mindenféle csoda nélkül játszódnak. Széthullik egy házasság, költözés és iskolaváltás lesz, aztán anyukának új kapcsolata egy szintén elvált férfival, idegesítő kamasz mostohatestvér: senki nem rossz, mindenkit értünk tökéletesen, mindenki cipeli a keresztjét. Nem azért írja le mindezt Rowling, hogy megértsük, itt egy rettenetes sorsú gyerekről van szó. Nem, egyáltalán nem, Jacket nagyon szereti az anyukája, a nagyszülei, igazából az elvált apukája is, sőt a mostohaapa is nagyon rendes. Csak hát az élet ettől még tele van sebekkel. És ezért van Püsmac, az eredeti plüssmalac, aki mindent megért, aki mindig megvigasztal. A könyv gyerekeknek íródott, de úgy, hogy a felnőttek is akarják felolvasni esti mesének. Nincs semmi túlmagyarázva, de szerintem mindenki tökéletesen érti a párbeszédek mondataiból és a rövid leírásokból, hogy hogyan próbál fiának és magának is boldogságot találni az elvált anyuka, vagy miért ilyen dühös a mostohaöccsére féltékeny, anyja elvárásainak megfelelni nem tudó és akaró kamaszlány.

 

A karácsonyi malac gyerekmese. Mindent Jack szemszögéből látunk és értünk. Rowling prózájában az a meleg összekacsintás a zseniális, ahogy a hétéves gyereklélek által megértett gondolatok nem nevetségesek, hanem sírva mosolygósan meghatóak. Nem akarom elspoilerezni a történetet, ezért nem árulom el, hogyan is válik hőssé Karácsonyi Malac és Jack. De annyit muszáj leírni, hogy Jack az Elveszettek Birodalmában is egy hétéves, riadt kisfiú, aki nagyon bátor lesz, először a saját, Püsmac iránti szeretetéből merítve, aztán megtapasztalva mások szeretetét és önfeláldozását. De nem sárkányokat legyőző páncélos lovag válik belőle, sőt a kissé deus ex machina zárásnál nem is minden részlet világos dramaturgiailag, de nem is ez a fontos. Hanem az, hogy az olyan közhelyek, hogy „a szeretet mindent legyőz”, vagy hogy „a remény hal meg utoljára”, vagy hogy „ha hiszel benne, akkor megtörténik a csoda”, nem azért közhelyek, mert hamisak, hanem, mert sokszor és hamisan használjuk őket. Rowling azt mutatja meg, hogy az – újabb közhely – ártatlan gyereklélek számára ezek még természetesen, úgy értem megkérdőjelezetlenül működnek. Ezért is ajánlom a könyvet mindenkinek, akinek van gyereke, vagy aki maga volt gyerek. Mindenkinek.

Szólj hozzá!

Címkék: gyerek mese rowling

A bejegyzés trackback címe:

https://sardobalo.blog.hu/api/trackback/id/tr4117773264

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.