Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.

„Rohadt meredek ez a lépcső! Kanyar! Emeld már, csak én tartom! Csúszik a kezem! A hóna alatt, te barom, a hóna alatt! Ne tolj, hasra esek a lépcsőn! Vigyááááááááááz!!!”
Puff. Zsófi feje irtózatosat koppant a lépcsőn, aztán – mint Micimackóé – sorban a többin is, mivel a lábánál fogva tovább húzták, de a keze kicsúszott a cipekedők kezéből. De szerencsére úgy tűnt, nem érez belőle semmi. Idült mosollyal aludt, csak a szája szélén csordult ki kicsit a nyála. Éjjel egy óra volt egy olcsó brüsszeli szállodában: négy részeg gimnazista próbálta az ágyig elcipelni ötödik társát. Szerencsére a koppanást G. Tibor programigazgató már nem látta és hallotta, így abban a tudatban hajthatta álomra a fejét, hogy minden nehézség ellenére a dolgok végül is megoldódtak. G. Tibor programigazgatónak jeles tulajdonsága volt az, hogy hamis illúziókba ringatta magát, de ő ezt az életstratégiát választotta, hogy túlélje a struggle for life-ot.

G. Tibor programigazgató napja szépen indult. Elégedetten kitaxizott Ferihegyre, hogy egy hosszú hétvégét Brüsszelben töltsön. Ráadásul a cég pénzén. A civil szervezet, aminek dolgozott, tanulmányi versenyeket szervezett a demokrácia kultúrájának elterjesztése végett, és az országos döntő győztes csapatát egy brüsszeli tanulmányúttal jutalmazták. Hogy az amcsik mi mindenre nem képesek lóvét adni! De hát örülni kell minden áldásnak, öt gimnazistával megnézni az Európai Parlamentet meg a brüsszeli városházát mégiscsak kellemesebb, mint az irodában válaszolgatni az emailekre. Három nap szórakozás, minimális rizikó, útlevél, pénz a dzseki alatt hordott övtáskában. A gép felszállt, majd hamarosan le, elbuszoztak a szállodába, nagy nehezen megszerezték a kulcsokat a laoszi portástól, tusolás, átöltözés, és mindenki készen állt az éjszakai kalandra. G. Tibor programigazgatónak ebben a kérdésben nem voltak illúziói: a srácok úgyis kocsmázni fognak, akkor legalább kulturáltan tegyék.

A Delirium Tremens jó hely. Kétezerkilenc-féle sört tartanak (2009, értik?). És szombat esténként élő zene van, egy kellemes vallon kocsmai banda nyomta a folkos dalokat. A közönség énekelt, a sör fogyott. Először a trappisták nehéz, barna sörei (12% apám, 12%!). Aztán a könnyebb világosak. Főleg a búza ment nagyon, a szűretlen, azzal a matt fényével. Végül a málnasör (3%, és enyhén rózsás, de még mindig jobb, mint a banános). Na lehet, hogy azt nem kellett volna. G. Tibor programigazgató kétségbeesetten nézte az üvegesedő tekinteteket, az ólmosodó tagokat és hallgatta a gurgulázásba váltó hangokat. „Ne verjen a víz, Tibi!” – csapott kedélyesen a vállára az egyik kölyök, de Tibit nagyon is verte a víz. Csak innen jussunk haza. Együtt kell tartanom őket. Most hol a Miki? Pisil. Tamás? Mit dumál azzal az arabbal? Ugye, nem …ja, csak cigit kunyerált. Úristen, ez a fazon megfogta a Kriszti seggét. Végre felértünk a lépcsőn. A Zsófi összeesett! Oké, rendesek a fiúk, viszik. Itt a szálloda, be a kapun, fú, túl vagyunk rajta. Jó éjt mindenkinek.

Másnap reggel a szálloda előtti kávézóban kortyolgatta G. Tibor programigazgató a habos kapucsínót. Napszemüvegben, borostásan, de összességében mégiscsak elégedetten. Micsoda nap volt tegnap! De minden jó, ha a vége jó. A Zsófinak fáj még a feje, de hát nem csoda, ha annyira berúgott. Csak azt tudnám, hogy mit röhögnek ezen annyit a többiek? Mindegy, senkinek semmi baja, délelőtt városnézés helyett pihizünk, délután jönnek a kötelező programok, és holnap megyünk haza. Jó lesz így is.

És akkor egyszerre csak szirénázás hallatszott, és egy sötétzöld rendőrségi kisbusz vágott be a térre. Kivágódtak az ajtók, és egy tucat egyenruhás rohant be az egyik mellékutcába. Mi az isten? Már jönnek is vissza. Három hosszú hajú pasit cibálnak bilincsben. Biztos tolvajok. Profik lehetnek, ha ekkora felhajtással kapják el őket. Az egyik olyan ismerős. Most idenéz. Ez a tegnapi együttes énekese!
Az övtáska. A pénz és az útlevelek. Három nap szórakozás, minimális rizikó.
Ne verjen a víz, Tibi!