Vasárnap szövetségi népszavazás volt Svájcban a minaretek építésének teljes betiltásáról. A referendumon a szavazók 55%-a vett részt, és dupla többséggel - az összes szavazat 57,5%-ával, illetve a 23 kanton közül 19½-ben többséggel - elfogadták a Svájci Néppárt indítványát. Az ellenzők csupán a három francia többségű kantonban - Genf, Vaud és Neuchâtel -, illetve Basel-város félkantonjában voltak többségben. Így a svájci szövetségi alkotmány része lesz a "Minaretek építése tilos" mondat.

A Svájci Néppárt azzal az érveléssel támogatta az igent a népszavazáson - amelyet egyébként tartományi szinten már több kantonban is megsemmisített a helyi törvényhozás, alkotmányellenességre hivatkozva -, hogy a minaretek azt a területet jelölik, ahol a muszlim törvények érvényesek. Ennek az érvelésnek természetesen nincs valóságalapja, azonban ez, illetve a kampányban használt egyéb populista jelszavak és plakátok nem várt sikert hoztak.

Az előzetes felmérések szerint az ellenzők voltak többségben, ám a bizonytalanokért folytatott küzdelemben alul maradtak - pedig egyébként a kormánypártok és az ellenzék is a "nem"-ek mellett kampányolt. Mind a Svájci Szövetségi Tanács - a kormány -, mind pedig a törvényhozás elutasította az indítványt. Ellenzői között voltak a katolikus püspökök is, illetve a legfőbb egyházszervezetek mindegyike - beleértve az Üdvhadsereget is, amely egy tagja, Christian Weber, ellenében is kifejtette ezen álláspontját. Több egyéni jogász is hangoztatta véleményét, hogy a referendum nem csak az alkotmány által védett vallásszabadságot veszélyezteti, hanem a véleményalkotás, boldogulás és egyenlőség jogait is. Az Amnesty International is felhívta a figyelmet annak a veszélyére, ha a muszlimok elleni félelmet kihasználva idegenellenességre bíztatják az embereket, politikai haszonszerzés céljából.

Arról, hogy mik lesznek ennek a következményei, egyelőre keveset tudunk. Az biztos, hogy még több svájci belpolitikai vita is fogja övezni az alkotmánymódosítást, azonban azt elkerülni egyelőre nem lehet. Egyes vélemények szerint azok a nemzetközi szerződések, melyeknek svájc aláírói között van, ellentétben állnak ezzel a módosítással, és ezért azt vissza kell majd vonni. Ez azonban nem gátolja meg a populista Néppártot abban, hogy  ezt sikerként könyvelje el, és a továbbiakban még több követőre találjon az idegenellenes nacionalista politikájával. Ennek veszélyét nem szabad lenézni, mivel az, hogy a világ legdemokratikusabb országában is megjelenik a kirekesztés ilyen formája, azt mutatja számunkra, hogy ez az út Európa többi országa számára is.

Azt is megmutatja Svájc példája, hogy amennyiben bizonyos problémákra nem próbáljuk meg a válaszokat időben megkeresni, úgy azokat a szélsőségek ki fogják maguknak sajátítani. Éppen ezért, most úgy, mint még soha, szükség van a társadalmi párbeszédre, a politikai erők összefogására, illetve arra, hogy mi, külső szemlélők, ne legyünk a továbbiakban kívülállók - amennyiben nem próbálunk meg valódi, demokratikus, az európai keresztény kultúrhagyománynak megfelelő válaszokat találni, úgy a szélsőségek nálunk is ki fogják ragadni a hatalmat a nép kezéből a populizmus és az arrogancia eszközeivel.

Ne hagyjuk!