A poszt egy négyrészes sorozat első darabja. Folytatása szerdán (01.20.) következik.
Ismerik a Zeitgeistet? Ez egy összeesküvés-elméletekre szakosodott szervezet, melynek filmje szerint a kereszténység, az amerikai szövetségi bank és a szeptember 11-i támadás mind-mind összeesküvések eredményei. Én ezúttal csak az első résszel, a Jézus-összeesküvéssel szeretnék foglalkozni.
A Zeitgeist „leleplezése” négy központi állításon nyugszik. 1. Jézus története, de tulajdonképpen az egész Biblia csillagászati jelenségek allegóriáinak a félreértése, Jézus valójában a Nap megszemélyesítése. 2. Éppen ezért nem meglepő, hogy Jézus alakja megegyezik számos más napistenével, de leginkább az egyiptomi Hóruszéval, valójában a kereszténység Hórusz kultuszának változata. 3. Jézus nevű személy nem létezett, alakjának semmilyen hiteles történelmi bizonyítéka nincsen. 4. Mindez valójában azért van így, mert a kereszténységet Nagy Konstantin császár idején hozták létre hatalmi célok elérése érdekében.
Az állításokat csillagászati tényekkel, mitológiai párhuzamokkal és történelmi adatokkal támasztja alá a film. Néha olyan sok az adat, hogy csak gyorsított felvételen futnak végig a nevek a képernyőn. Minden egybevág, minden meggyőző. Csak éppen az utolsó szóig szemenszedett hazugság. Vegyük sorra a Zeitgeist állításait (ezeket dőlten fogom írni) és szedjük ízekre (ezek maradnak normál betűkel). A szövegben elhelyezett linkeken kívül a következő alapművekből dolgoztam: Helmuth von Glasenapp: Az öt világvallás; Kákosy László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája; Vermes Géza: A zsidó Jézus; a Biblia.
Az első állítás: Jézus története, de tulajdonképpen az egész Biblia csillagászati jelenségek allegóriáinak a félreértése, Jézus valójában a Nap megszemélyesítése.
Jézus december 25-én született, majd meglátogatta három király, akiket egy csillag vezetett ide. A csillag a Szíriusz, ami fölött decemberben látható az Orion övének három csillaga, az ún. Három Királyok. Ha ezt a hármat összekötjük az Szíriusszal, akkor a kapott egyenes a Földnek arra a pontjára mutat, ahol a Nap fog felkelni. A Nap a téli napfordulóhoz közeledve egyre alacsonyabban jár az égen, majd három napig (december 24-25-26.) gyakorlatilag megáll, utána viszont újra emelkedni kezd, és mindez a Dél Keresztje alatt történik. Ezek a csillagászati jelenségek az alapjai a mesének: A Nap „meghal a kereszten” három napra, majd „megszületik”, és mindennek a helyét a” keleti csillag” és a Három Királyok mutatják.
Jézus nem december 25-én született. Máté és Lukács evangéliuma ír a születés történetéről, de időpontot nem adnak meg. A korábbi események (pl. a fogantatás) időrendjéből, és a körülményekből egy szeptemberi időpont tűnik valószínűnek. A korai keresztények nem ünnepelték Jézus születését, mert a zsidóknál ilyen szokás nincsen. Az első említés az esetleges karácsonyi születésről 221-ből származik, Jézus születését pedig először 336-ban ünnepelték karácsonykor. Az időpont tehát önkényes, de ez köztudott tény. Kiválasztásának oka valóban az, hogy a téli napforduló mindig is megújulás-ünnep volt sok kultúrában, és a Megváltó születésének megünneplésére méltó alkalmat adott.
Máté evangéliuma ír csak a bölcsekről, akik Jézust köszönteni jöttek, de a számuk ismeretlen. A hármas hagyomány úgy alakult ki, hogy Máté szerint tömjént, aranyat és mirhát hoztak. Az Orion övének csillagait ma valóban több helyen, főleg a spanyol nyelvterületen Három Királyoknak (vagy Három Máriának) hívják: csakhogy a csillagokat nevezték el róluk, és nem fordítva.
Jézus halála után harmadnapra feltámadt az evangéliumok szerint: nem három napig feküdt a sírban. Ez az esemény különben is húsvétkor történt. (A húsvét a tavaszi napéjegyenlőséghez kötődik, ezt a Zeitgeist is említi. Csak azt nem, hogy ebből mi is következik.)
A Dél Keresztje az északi féltekéről nem látszik.
Miért lenne a Szíriusz a betlehemi csillag? Erre nem kapunk választ.
Jézus anyja Szűz Mária, születési helye Betlehem. A Szűz csillagkép (Virgo) jele egy fura M betű, ezért kezdődik Mária neve is M-mel. A Szűz másik neve a „kenyér háza”, ezt jelenti Betlehem is héberül.
A Szűz csillagképet a görögök nevezték el így. A babiloni neve (ahonnan ered) Barázda. „Kenyér házát” sehol sem jelent. A Szűz csillagjegy szeptemberben van. Betlehem viszont tényleg azt jelenti, hogy a kenyér háza. Azon túl, hogy itt találkozunk az első hazugsággal (Szűz másik neve), összefüggés sincs az állítások között. Ha Betlehem csak a Szűz csillagjegy félreértéseként került a szövegbe, bár közben ezt még úgy is félreértették, hogy egy szűzanyát tételeztek fel, akkor már csak az a kérdés, hogy mi köze a csillagjegynek Jézus születéséhez, ami az összeesküvés-elmélet szerint decemberben volt?
A Zodiákus keresztje ábrázolja a Napot, a napéjegyenlőségeket és napfordulókat (a kereszt két szára), és a tizenkét állatövi jegyet, amiken a Nap egy év során végighalad. Ezt utánozzák Jézus ábrázolásai, amikor feje mögött keresztet és glóriát látunk. A tizenkét jegy pedig a tizenkét apostol előképe.
A tizenkét csillagkép emberi találmány. A babiloniak eredetileg tizennyolc csillagképet láttak bele az égboltba, majd ezt egyszerűsítették tizenkettőre: ugyanis ezt a számrendszert használták. A tizenkettes szám tehát a csillagoktól teljesen függetlenül jelent meg sok allegorikus vagy mitologikus ábrázolásban. A Zodiákus keresztje pedig középkori ábrázolás, legalábbis sehol sem találtam nyomát korábbinak, a Zeitgeist is egy angol feliratút mutogat.
Jézus és a Biblia sokat emlegeti az idők végezetét. Ezen az ún. eonokat kell érteni, a kb. 2150 évig tartó csillagászati nagy éveket. A Biblia négy ilyen eonról számol be. A Kr.e. 4-3. évezred a Bika kora. Ennek vet véget Mózes, amikor összetöri az aranyborjút, de épp így Mithrász is, aki megöli a bikát. Ekkor indul a Kos kora (a zsidó sófárok kosszarvból készültek). Jézus kezdi meg a Halak korát, ezért gyűjt maga köré halászokat, és ezért eteti a népet hallal, sőt ezért lesz a hal a jelképe. De azt is bejelenti, hogy őutána a Vízöntő kora jön: az Utolsó Vacsora előtt azzal küldi az apostolokat Jeruzsálembe, hogy abba a házba menjenek, ahonnan egy vizeskorsót cipelő ember jön ki (Lukács 22,10).
Mózes a Kr.e. 13. században élhetett, de a nevéhez kötött könyveket csak a Kr.e. 9. és 5. századok között állították össze. Mithrász egy perzsa istenalakról mintázott késő-római isten a Kr.u. 1. századból. (A Zeitgeist összemossa alakját a párszi Mithra istennel, aki viszont nem ölt bikát.) Egyik sem kezdett új eont.
Az aranyborjú inkább tűnik az egyiptomi Ápisz-bika másának, a kosszarv nem meglepő egy juhtenyésztő népnél, a Genezáret-tó halászfalvaiban meg sok halász lakott.
Jézus jelképe valóban a hal is (de nem halak), ez azonban egy görög betűszó: Jézus Krisztus, Isten fia, Megváltó; görögül Iészosz Khrisztosz Theou Hüiosz Szótér, összeolvasva ikhthüsz azaz hal.
A probléma persze ott kezdődik, hogy évezredekkel ezelőtt a csillagjegyeket nem így hívták. A babiloni nevek: Bika helyett Kormány, Kos helyett Földműves, Halak helyett Farok és Vízöntő helyett Nagy Ember. Így aztán az eonok jelképeként sem jöhetnek szóba.
Összegezzük. Jézus alakja nem csillagászati jelenségek allegóriája. Az összefüggések egy része éppen fordított: bibliai történetről neveztek el csillagokat. A csillagjegyekkel való bármilyen összevetés anakronisztikus. Az egyetlen párhuzam a december 25-i születés, amit Jézus halála után háromszáz évvel, a megerősödött keresztény egyház helyezett a téli napforduló meglévő ünnepére.
