Még reggel a munkahelyemre menet vettem el egy Népszabadságot (ingyen osztogatják reggelente az ELTE lágymányosi épülete előtt), de nem is kezdtem el olvasni, jó lesz majd hazafele, amikor unatkozok a buszon gondoltam. Délután felszálltam a buszra, ami szinte házig visz, volt is ülőhely, így leültem, elővettem a napilapot, és elkezdtem átfutni a főoldalt. A második számú hír a BKV sztrájk utáni helyzetéről szólt, a siralmas állapotokról:

"A 26 szakszervezet sem tudott egységes álláspontra jutni a kollektív szerződés tartalmán kívül még arról sem, hogy követeléseiknek milyen módon adjanak nyomatékot. Az utazók pedig kénytelenek azzal szembesülni, hogy a BKV elöregedett buszparkja nem fiatalodik meg, mert nem lesz rá pénz. Pedig a cég 1400 járműből álló buszflottájában csak a néhány éve beszerzett 150 Volvo és néhány Ikarus mondható korszerűnek."

Nem lesz ez így jó, az öreg buszokat fenntartani egy idő után sokkal költségesebb, mint beruházni újakba - gondoltam, és megvakartam a fejem. Tiszta víz volt. A nagy olvasásban azt sem vettem észre, hogy folyamatosan szaladnak le a vízcseppek az arcomon is. Egyre szaporodtak a vízpöttyök az újságpapíron is. Felnéztem, és láttam, hogy ez bizony esik. Igen. Lyukas volt a busz teteje. Nem csak a vészkijárat-tetőablak mentén, hanem az egész busz hosszában végig kisebb-nagyobb repedések voltak a tetején. A víz pedig csöpögött be. Kevésbé esett, mint kint. Csak olyan békésen. Csipp-csupp.