A Másik Párt kormányzását valószínűleg leginkább szimbolikus lépésekkel fogja megkezdeni. Ez igen bölcs dolog, mivel Magyarországon nincs egy, az amerikaihoz hasonló két és fél hónapos átállási időszak; a kormány és az új országgyűlés gyakorlatilag alig egy hónap alatt összeáll és megkezdi munkáját. Ennek megfelelően a részletekbe menő munka, amelyhez a kormányhivatalok olajozott működése elengedhetetlen, nem is kezdődhet meg rögtön a kormányalakítás után.
Ezzel együtt hónapok óta rebesgetik a Másik Párt Elnökének igazi felforgatóan szimbolikus terveit: nagyobb hatalmat a köztársasági elnöknek, hogy aztán ő is az lehessen, meg az önkormányzati rendszer totális átalakítását, hogy az ország helyhatósági szinten is [na milyen színű is?] maradjon... A legújabb terv a nemzeti egység. Király szlogen, Magyarországon eddig egy mindignyerő párt egyik nevét adta.
Igenám, de mit jelent ez? Három lehetőséget látok. Az egyik: minden magyar szavazzon egy pártra (háromharmad). A másik: a nemzeti érzelműek álljanak véglegesen szembe a baloldaliakkal. A harmadik: az egész nemzet cselekedjen együtt.
Az elsőről már tegnap reggel írtam, hogy valójában csupán válasz a Mennélszebbjövőtépítők kormányzási törekvéseire. A második megoldás az elmúlt évek politikája volt, és a választások után végérvényesen fel kell hagyni vele. Eddig is elég aljas dolog volt az Egyik Pártot a nemzetietlenség szerepébe kényszeríteni (pl. kettős állampolgárság-népszavazás); igaz ugyan, hogy a sz...isták semmit nem tettek azért, hogy ezt a szerepet elkerüljék (kordonok a Kossuth téren, pártpolitikával átitatott, hazug antirasszizmus).
A helyes nemzeti egység egyértelműen a harmadik volna. Mindenki külön-külön és kollektíven is legyen elkötelezett a reformok irányába, viselje bátran a megszorítások következményeit, tartson ki a kormány mellett. Ebben az esetben a kormánynak kell a leginkább egységbe kerülnie a nemzettel, fel kell hagynia a korrupcióval, az egyéni karrierek egyengetésével. A nagyarányú váltás a vezetői rétegben igen jó táptalaj ilyesfajta változásokhoz, és kell is adni a Másik Pártnak egy esélyt, de azért figyelni kell: túl könnyű még mindig túl sok pénzt szerezni korrupt politizálással, és kevés a dicsőség, amit azzal szerezhet egy politikus, hogy ellenáll a csábításnak.
Idén nagyon könnyű volt a Másik Pártra szavazni. Ha valaki mégsem szavazott a Másik Pártra, annak feltehetőleg súlyos kételyei vannak a leendő kormánnyal kapcsolatban. Márpedig a szavazók jó 47%-a nem a Másik Pártra szavazott. Itt nemzeti egység nem lesz. A Másik Párt Elnökének mással kell megágyaznia magának a jövő történelemkönyveiben. A becsületes politizálás, a világos és mennél egyszerűbb kormányprogram és annak következetes végrehajtása egy módszer lehet erre. A következő hónapok szimbolikus döntései megmutatják, hogy vajon a Másik Párt ezt az utat választja-e. Ha nem, kétségtelenül nagy baj lesz.
