A legfrissebb cikkek

Nincs megjeleníthető elem

Kapcsolat


Friss topikok

Statisztikák

Címkék

alkotmány (20) állam (6) állambiztonság (10) állambiztonságis jelen (6) arab (9) atom (7) a mennyei birodalomban (6) bajnai gordon (10) biológia (16) bíróság (6) bkv (7) budapest (10) cigány (86) demokrácia (87) diszkrimináció (6) egyház (6) ensz (8) erkölcs (6) eu (28) európa (7) evolúció (10) fantasy (9) fasizmus (6) fidesz (148) foci (6) gay (17) gay pride (12) gáza (14) gazdaság (19) google (6) gyász (7) gyurcsány (49) hamasz (13) hitler (8) holokauszt (12) hülyeség (6) humor (9) index (10) internet (9) irán (21) iszlám (6) izrael (39) jared diamond (6) jézus (10) jobbik (73) jog (8) kádár (7) katolikus egyház (7) kdnp (10) keresztény (12) kereszténység (11) kína (11) kolbenheyer ír (162) kolbenheyer olvas (233) kommunizmus (14) környezetvédelem (6) közélet (9) közgazdaságtan (26) krimi (17) külpolitika (20) kultúra (25) liberalizmus (13) lmp (9) magyar (15) magyarország (140) magyar gárda (9) magyar hírlap (6) martin (6) mdf (12) meleg (13) mongol (18) mszp (62) náci (51) nacionalizmus (10) németország (11) nemzet (32) nemzetbiztonság (8) nyelvészet (6) obama (21) oktatás (11) orbán (56) oroszország (8) összeesküvés (6) őstörténet (6) palesztin (15) politika (215) pszichológia (14) rasszizmus (19) regény (27) reggel (67) rendőr (7) rendszerváltás (24) rowling (7) rukverc (15) rükverc (11) sci fi (11) sólyom lászló (11) szabadság (17) szdsz (20) szeretet (6) szlovákia (11) társadalom (69) tech (7) terrorizmus (8) több fényt a kdnp be (8) történelem (155) tudomány (8) tüntetés (6) usa (47) választások (34) választás 2010 (44) vallás (14) válság (11) varga e tamás (6) vendégpost (11) világ (14) voks10 (26) vona gábor (7) zene (12) zsidó (48) Címkefelhő

Designerünk

Legutolsó kommentek

Nincs megjeleníthető elem

Kolbenheyer olvas CCLVIII.: Randevú a Rámával

2021.05.15. 09:00 kolbenheyer

Könyv: Földönkívüli (Avi Loeb)Arthur C. Clarke 1973-as sci-fi regényében Rámának nevezik el a Naprendszerbe belépő, henger alakú, titokzatos idegen űrhajót. Nem véletlenül ajánlották sokan ezt a nevet a 2017-ben felfedezett, első bizonyítottan a Naprendszeren kívülről érkező tárgynak, amit a Nemzetközi Csillagászati Unió végül hivatalosan 1I/2017 U1-nek, amúgy meg ’Oumuamuanak nevezett el. Nem véletlenül, hiszen bár a csillagászok többsége természetes eredetűnek tartja, Avi Loeb szerint sok-sok furcsaságának legészszerűbb magyarázata, hogy mesterséges tárgy. Ha úgy tetszik: idegen űrhajó. És Avi Loeb nem egy Erich von Däniken, hanem nehézsúlyú csillagász és elméleti fizikus, aki a világegyetem keletkezésétől a fekete lyukakon át a földönkívüli élet lehetőségéig mindennel foglalkozik. Mégis sokatmondó, hogy a fősodron kívüli tudományos ismeretterjesztő könyvét Amerikában egy tankönyvkiadással és gyerekkönyvekkel foglalkozó kiadó, nálunk pedig a minőségi sci-fi-terjesztés zászlóshajója jelentette meg. A Földönkívüli (Budapest, Agave, 2021; az amerikai eredeti Extraterrestrial, Boston, Houghton Mifflin Harcourt, 2021) valóban nagyon olvasmányos, izgalmas, szórakoztató és tanulságos, kifejezetten nekünk, laikusoknak szól, és még csak nem is hosszú. Hát lássuk, miért olyan különös az ’Oumuamua, milyen falakba ütközött Loeb és mi az egész ügy tétje?

 

Ahogy nagyon sok égitestet, az ’Oumuamuat is véletlenül fedezték fel, amikor röppályája már megközelítette a Napot, így aztán pár hét múlva már el is tűnt a szemünk elől örökre. Érdemes már az elején leszögezni, hogy az ’Oumuamuat valójában nem látta senki. A legjobb földi teleszkópok is csak a Nap fényének visszatükröződését látták az aprócska tárgyról, és ezeknek az adatoknak az elemzése jelenti a tudományos kutatást. Először üstökösnek, majd aszteroidának vélték, de röppályája alapján egyértelműen a Naprendszeren kívülről érkezett, és oda is távozott. Ez önmagában is érdekes persze, hiszen ilyen eredetű tárgyat még nem észleltünk, de nyilvánvaló volt, hogy előbb-utóbb fogunk. A vita a többi furcsaság magyarázatáról szól. Az ’Oumuamua jóval fényesebb, mint az átlag, és a fény szabályosan erősödve és halványulva verődik róla vissza. Mondjuk mint egy a tengelye körül forgó, fényes hengerről (igen, pl. ezért lett volna Ráma). Vagy egy forgó lemezről. És a legfontosabb: a Nap közelében az ’Oumuamua gyorsulni kezdett, majd a Naptól távolodva a gyorsulása szépen megszűnt. Ez történik persze az üstökösökkel, hiszen a Nap melege elpárologtatja anyaguk egy részét, és annak távozása (az üstökös csóvája) ellöki őket. Csakhogy az ’Oumuamuanak nem volt csóvája. És a forgása is változatlan maradt, nem úgy, mint a távozó gáz által ide-oda lökdösött üstökösöké.

 

Természetesen minden egyes furcsaságra lehet találni természetes eredetű magyarázatot – ezt Loeb is elismeri. Elképzelhető pl., hogy az ’Oumuamua a levegőnél százszor ritkább, de integritását valahogy mégis megőrző felhő volt, amelynek tiszta hidrogén (vagy éppen tiszta nitrogén) kilövelléseit teleszkópjaink nem tudják érzékelni. Elképzelhető. Csakhogy Loeb szerint éppen ennyire, sőt valójában sokkal inkább elképzelhető, hogy idegen eredetű, mesterséges tárgy, amely valószínűleg már működésképtelen, és véletlenül sodródott át Naprendszerünkön. A rendelkezésre álló adatok nem bizonyítják, és nem zárják ki egyik lehetőséget sem, legfeljebb Occam borotvájával vagdalózhatunk. Vagy Sherlock Holmes maximájával, miszerint a lehetetlen kizárása után maradó akármilyen valószínűtlen lehetőség is az igazság. Loeb azonban úgy érzi – és ebben nehéz nem egyetérteni vele –, hogy az, hogy mi a legegyszerűbb feltevés, vagy mi számít lehetetlennek, nem kizárólag tudományos kérdés. A csillagászok többsége zsigerből elveti egy idegen értelmes civilizáció hipotézisét. Márpedig amiről nem állítunk fel hipotézist, azt se bizonyítani, se cáfolni nem fogjuk, sőt – és ez a legnagyobb baj – adatokat sem fogunk gyűjteni hozzá.

 

Loeb egyik mellékprojektje a Breakthrough Starshot tudományos tanácsadói posztja. Jurij Milner orosz milliárdos kezdeményezése belátható időn belül küldene űrszondát a legközelebbi exobolygóhoz a Proxima Centauri b-hez. Az egyik tudományos tanácsadó az azóta elhunyt Stephen Hawking volt. Loeb csapata dolgozta ki az elméletet: vékony napvitorlát kell készíteni, amit egy műholdra telepített lézerrel lehet a fénysebesség ötödére gyorsítani, így az a hozzá rögzített néhány grammos kamerát pár évtized alatt eljuttatja a 4,2 fényév távolságra. A napvitorla egy vékony, fényes lemez (nem nyelheti el a fényt, különben elpárologna), ami erős fényforrás közelében mindenféle gázképződés nélkül felgyorsul, majd attól távolodva gyorsulása megszűnik. Loeb kritikusai szerint nem csoda, hogy az ’Oumuamuaban is napvitorlát akar látni. Ő maga szerint sem csoda. Éppen az a lényeg, hogy azt találjuk meg, amit keresünk. Aztán persze, ha az adatok cáfolják, akkor megválhatunk a hipotézisünktől. Mindenesetre ha az elméleti fizika képes évtizedek óta olyan elméletekkel játszadozni, amelyek a Nagy Hadronütköztető sokmilliárdos beruházása ellenére sem támaszthatók alá semmiféle megfigyeléssel vagy kísérlettel – igen, erről írtam nemrég ­–, akkor érdemes lenne esélyt adni annak az elképzelésnek is, hogy a többmilliárd éves világegyetem sokmillió lakható bolygója közül nem ezen az egyetlen egyen fejlődött ki értelmes élet.

 

P.S.: Az ’Oumuamua korunk örvendetes diverzitás-divatjának köszönheti a nevét. Ne csak görög és római istenségek adhassák nevüket égitesteknek. Mivel a legjobb teleszkópok közül egy sor Hawaii szent hegyén, a Mauna Keán áll, újabban egy sor égitest kap hawaii nevet. ’Oumuamua amúgy felderítőt jelent. :-)

Szólj hozzá!

Címkék: sci-fi tudomány csillagászat fizika loeb

A bejegyzés trackback címe:

https://sardobalo.blog.hu/api/trackback/id/tr2316497404

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.