Következzen egy rendszeres kommentelőnk, bm613 igen részletes olvasói levele.
A XII. kerület egyik szavazókörében voltam az LMP delegáltja. A társaság: egy profi jegyzőkönyvvezető hölgy, aki már 18. alkalommal dolgozott szavazáson, két 60 körüli hölgy és egy 40 körüli úr, ők voltak az önkormányzatnál bejelentkezett, pártfüggetlen választott tagok. A pártoktól pedig: egy 70 körüli úr a Fidesz képviseletében, egy középkorú hölgy az MSZP-től (ők nem sok vizet zavartak, csöndben végezték a feladatokat), egy 50-es éveiben járó, már ránézésre is ziláltnak tűnő jobbikos, meg én. MDF-es az egész kerületben nem akadt, igaz, mi is csak négyen voltunk az 55 szavazókörre.
Fél 6-ra nagyjából megérkeztünk, előkészítettük a helyiséget, 6:00-ra majdnem be is fejeztük, amikor is megérkezett az első szavazó. Jól leellenőrizte az urnákat, aláírt mindent, amit kellett, így rendben megkezdődött a szavazás. Az első izgalmak fél 9 után jöttek, amikor a jobbikossal és a mozgóurnával elindultam a kiadott 11 címre. Szerencsére nagyon egy kupacban voltak, pedig hegyoldali szavazókörről van szó, több km-t is lehetett volna tekeregni, minden nagyobb fánál megállva, de az összes igénylő egy 800 méter hosszú szakaszon helyezkedett el. Beültünk az autómba, a jobbikost elvittem szavazni a kb. 2 km-re levő szavazókörébe, utána mentünk a célterületre. Letettük az autót az első címnél, onnan gyalog mentünk, fölösleges lett volna 100-200 méteres távokra beindítani. Az első jópofa élmény rögtön az első háznál volt: becsöngettünk, a néni kinézett az I. emeleti ablakon, és mondta, hogy küldi a kulcsot. Nem egészen értettük, aztán a kulcs megjelent az ablakban, és egy damilon leereszkedett hozzánk. Mondtam a társamnak, hogy már megérte eljönni (akkor még nem tudtam, mi vár rám, neki köszönhetően). Már a szavazókörben is végigpolitizálta az egész napot, le se lehetett lőni. Még jó, hogy a hangerőből visszavett, amikor voltak bent szavazópolgárok: messze volt tőlük, mert az túlzás lett volna, hogy csináljon is valamit, csak ült az asztal távolabbi sarkánál egész nap. De amit a mozgóurnázás során művelt...
3 óra alatt jártuk végig a területet, mert nem bírta befogni a száját. Néhol persze az öregek is elkezdtek dumálni, nem 1-2 perc lett volna szabadulni tőlük, de mikor leszavaztak (vagy akár már előtte), mindenhol büszkén közölte, hogy ő jobbikos, meg hozzátette, hogy én LMP-s vagyok, aztán elkezdte osztani az észt. Nagyon ki akarta húzni belőlük az állásfoglalásukat, ami persze sikerült is. Ha pártot nem is mondtak feltétlenül, de az oldal kiderült. Bár olyan néni is volt, aki mondta magától, amikor kimentem volna a szobából, hogy nyugodtan tudjon X-elni, hogy nincs mit titkolnia, természetesen Fidesz. Ezt díjazta a jobbikos nagyon. Jól elbeszélgettek, eléggé hosszasan. Ő ugyanis, mint kifejtette, igazából a Fidesz és a Jobbik közt van, de közelebb a Jobbikhoz, viszont Orbánt nagyon tiszteli, egy szent embernek tartja, aki csak az országért, a hazájáért él és dolgozik. Így a többekkel nagyon jól elvolt, együtt szidták a rohadt komcsikat meg a cigányokat. Élmény volt hallgatni...
Ráadásul gátlástalanul leste is a szavazást, ha esetleg nem derült volna ki addig a szavazó véleménye. Az öregek ugye nem nagyon bújtak függöny mögé a saját lakásukban, úgyhogy lehetett figyelni. Volt egy bácsi, kimentünk az előszobába, amíg ő leült szavazni, de ez az ajtóban visszafordult, és nézte. Megállapította, hogy rohadt komcsi (ezt szerencsére csak halkan, nekem). Mondtam, hogy jó, ez nem a te embered, hagyd békén (úgyis túl voltunk már vagy 5-6, számára kellemes beszélgetésen). Mondja, hogy jó, persze... Aztán természetesen ott is ugyanúgy közölte, hogy ő a jobbikos, én az LMP-s. A bácsi meg, ahogy várható volt, kifejtette a véleményét a Jobbikról. Valamint elmesélte, hogy pár évtizeddel ezelőtt egy nagy külkeres cégnek volt a vezetője, miniszterekkel szokott tárgyalni meg ilyesmik, mutatta a világ különböző tájairól származó emlékeit. Szerintem kölcsönösen élvezték egymás felhúzását. A durva itt az volt, hogy a jobbikos a jól megpakolt könyvespolcról is azt szúrta ki egyből, hogy ott van Graves-től a Jézus király, meg van egy könyv a Moszadról is (jó távol egymástól). Valami olyasmit mondott gúnyosan, hogy látom, jó széles érdeklődése van. Hát mi a jó életért ne lehetne két ilyen könyv egy embernél, pláne ha sokszáz más is van? Még ha csak ez a kettő lett volna, akkor esetleg érteném.
Ebben a házban lett volna még egy szavazó, de a bácsi mondta, hogy sajnos az a néni kórházba került. Viszont pár órával később felbukkant a szavazóhelyiségnél. Bejött a lánya, és kérdezte, hogy szavazhatna-e a mamája itt annak ellenére, hogy mozgóurnát kértek, merthogy éppen kiengedték a kórházból, vitték haza, és akkor már benéztek, hátha. Így szerencsére ez is megoldódott.
Mentünk egy nyugdíjas fogorvosnőhöz is. Iszonyatos, szétdohányzott hangon recsegett, és elmesélte, hogy az apja bíró volt 56-ig a Legfelsőbb Bíróságon, de nem volt hajlandó részt venni a megtorlásokban, ezért kirúgták. Nemrég viszont kapott emléktáblát, de ő el sem ment megnézni, mert "ezek a gecik adták neki". Volt még pár hasonló megnyilvánulása. Ő az elit környék konzervatív szavazója, bizony. Amikor visszaértünk a szavazókörbe, nagyon csodálkoztak a többiek, hogy mi tartott eddig.
Ekkor jött egy srác, aki az EP-nél dolgozik Brüsszelben, és azért kellett neki igazolás, mert akkor másnap nem kell dolgoznia. A jegyzőkönyvvezetőnk sem tudta, mitévő legyen, ezért felhívta a nemtudomkit, akitől a következő választ kapta: nem adhatunk ki ilyet, mert ez sérti a választás titkosságát (értitek, a fickó személyiségi jogait kellett volna megvédeni saját magától), de (és ez aztán Magyarország) csináljunk, amit akarunk, a mi felelősségünk. Ezek után persze nem adtunk papírt, de elkértük a srác számát. Órákkal később végül mégis megjött az infó és a nyomtatvány, akkor visszahívtuk, és megkapta.
De ami igazán magyaros volt, az a kicsinyes szarrágás, ami emiatt ment. Páran ugyanis arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a "kis köcsög" halálra keresi magát Brüsszelben, és még lógni is akar, rohadjon meg. Hiába mondtam nekik, hogy ha egyszer ott ez a szabály, akkor az vesse rá az első követ, aki mégis vasárnap rohanna vissza, és hétfőn bemenne dolgozni, el se jutott az agyuk helyéig. Csak a sárgairigység-funkciónak jutott már processzoridő a fejükben.
Más izgalom nem nagyon akadt, a számlálással 10-re végeztünk, aztán mentünk az önkormányzathoz, éjfélkor meg el lettünk engedve. Számlálásnál nem volt gond, 1-2 szavazatnyi eltérés akadt itt-ott, de addig számoltuk, amíg nem egyezett. Egy derék szavazópolgár akadt, aki mindkét szavazólapján minden pártot beikszelt, és a szavazólapra rajzolt egy gigantikus faszt, egyvalaki meg egy kis faszt rajzolt a Fidesz neve alatti körbe. Büszkék lehetnek, hogy milyen szépen demonstráltak, a jobbikos meg ezek után körülbelül harmincszor mondta el, hogy úgy megnézné magának az ilyen embereket. Bezzeg a doktornő mocskos szája nem zavarta, mert egyezett a véleményük.
Nálunk is rosszul jártak az átszavazós szavazókörben dolgozók. Botrány, meghosszabbított nyitvatartás ugyan nem volt, de a számlálás így is sokáig tartott nekik: amikor mi éjfélkor távozhattunk, ők még le sem adták a jegyzőkönyvüket.
