Basszus, nem tudok semmit. Ez a gondolat futott végig az agyamon, miközben a tanterem kilincse felé nyúltam. Aki értettségizett már, vagy egyetemre jár/járt, tudja, milyen ez az érzés. Az emberen erőt vesz az izgalom és a félelem. A gimnázium, ahova jártunk, nem titkoltan nagyon kompetitív. A félelmet, amit most már csak kinevetek, akkor nagyon valósnak éreztem. Féltem a rossz szerepléstől, a megaláztatástól, féltem, hogy csalódást okozok. Az ember szíve egyre hevesebben ver, már nyitja az ajtót. Legyünk gyerekek vagy felnőttek, lányok vagy fiúk, be kell ismernünk, olykor szeretünk a figyelem középpontjába kerülni. Hát én ebben a pillanatban nagyon nem akartam. Három osztálytársam és három tanár ült a teremben, akik azonnal felém fordultak, amint becsuktam az ajtót magam mögött. E.T. (Varga E. Tamás-ból ragadtuk ki az E és T betűt) kedvesen mondta a nevemet, és kérte, hogy menjek oda tételeket húzni. Kicsit megnyugodtam.
Odamentem az asztalhoz, és remegő kézzel egy cetliért nyúltam. A nyugalom odaveszett. Mert nem, nem igaz, hogy minden tétel ugyanolyan nehéz. Ott van például a 16-os tétel. Már nem emlékszem, mi volt az A és B része, de a C rész Budapest látványosságairól szólt. Nem, azt nem akartam kapni. Nagyon nem. A kezemben már ott volt a cetli, de nem fordítottam még meg. Tudtam, hogy hamarosan meg kell, de nehezen szántam rá magam. Végül megtettem… és nem Budapestet húztam!!! Hold - USA gazdasága - Mészkő felismerése. Megkönnyebbültem. Előző nap láttam egy dokumentumfilmet Holdról, gondoltam majd felvágok az ott megszerzett tudással. A mészkőt felismerni meg könnyű. Van benne egy kagylóhéj, azt kell keresni. Miután a pulzusom visszaállt 100 körülire és már a kezem is csak a Richter skála szerinti 3-as erősséggel remegett, a lapokért nyúltam, amit E.T. felém tartott. Mondta, hogy válasszak egy kényelmes helyet és írkáljam le, amit a kérdésekről tudok, addig ő vizsgáztatja a többieket. Kényelmes hely? Mind a ketten tudtuk, hogy az összes szék ugyanolyan kényelmetlen, de azért jól esett. El is tipegtem a legtávolabbi padhoz, leraktam a lapokat, leültem, és elkezdtem kidolgozni a tételeket. Még rajzoltam is.


Mit örököltünk a rómaiaktól? Városokat, utakat, vízvezetékeket. A latin nyelvű antik kultúrát. A keresztény ökumenét. Persze, persze, esetleg még valamit? Maga ott hátul, a sarokban! A római jogot. Ez az! Az európai jogrendszerek a római jogra épülnek a helyi joghagyományok (pl. a common law) mellett. Az európai államelméletek, kezdve a királyok világi hatalmának középkori legitimálásával mind-mind a római jogból merítenek. Ezért tanítanak a jogi egyetemeken mind a mai napig római jogot (gondoljunk bele, milyen furcsa lenne, ha az építészek római építészetből szigorlatoznának). Az antik Mediterráneum minden polisza nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy ki tagja a közösségnek, kik és hogyan irányítják azt, és mik a tagok lehetőségei és kötelességei: azaz a jogra. De talán a rómaiak fejlesztették tökélyre. Vagy csak Rómából lett világbirodalom, mely sok más mellett a jogrendszerét is széthordta a világban. Mondhatjuk hát, hogy Róma jogállam volt. De az eddig elmondottak ellenére nagyon is különbözött a jogállamról vallott mai felfogásunktól. Én ezeket a különbségeket szeretném bemutatni Zlinszky János Ius publicum. A római közjog (Osiris, Budapest, 1997) című könyve segítségével.


A múltról szerzett információink nagy része szöveg!
Hogy is juthatott pontosan ebbe a történelmi jelentőségűnek mondott pozícióba? Hát úgy, hogy mi megválasztottunk embereket (országgyűlések), akik megválasztottak embereket (miniszterelnökök), akik megválasztottak egy embert - ez az ember lenne az EU elnöke. A módszer demokratikusságát tekintve erősen emlékeztet a szovjet időkre, ráadásul a EU soros elnöki tisztet betöltő svédek még véletlenül sem próbálták meg a nyilvánosság előtt rendezni a kérdést. Hiába ment folyamatosan a porhintés, hogy senki nem tudja mi lesz a maratoni vita kimenetele, a valóságban a három nagy (Egyesült Királyság, Franciaország, Németország) és a svédek mar több mint egy hete megegyeztek az elnök személyéről. Az