Egy gimnáziumi tanár ismerősöm kíváncsi lett, mennyire előítéletesek a jóhírű elitiskola diákjai. Összeállított egy kérdőívet, és három osztályában, összesen 103 diákkal kitöltette. Az eredmény annyira megdöbbentette, hogy megmutatta nekem. Én pedig anonimitását megőrizve közzéteszem. Következzék először is a kérdőív, és a válaszok:
A kérdőív kiértékelése az alábbiak szerint történt. Az első két kérdés az önbesorolásra vonatkozott, a 3. és 4. pedig a személyes kapcsolatokra. Majd meglátjuk ez milyen érdekes következtetésekre ad okot. Az 5., 6., 8., 10. és 12. kérdésekre adott „igaz” válasz tekinthető előítéletesnek, míg a 7., 9. és 11. kérdés mérhető tényekre kérdez rá, melyek ténylegesen igazak. Ezek alapján az egyszerűbb áttekinthetőség érdekében három kategóriát állított fel: 1. Valóban előítélet-mentes: aki nem ad egy előítéletes választ sem, 2. Enyhén előítéletes: 1-2 előítéletes választ ad, 3. Súlyosan előítéletes: 3-5 előítéletes választ ad. Nézzük meg, milyen különbségek figyelhetők meg a három kategória válaszaiban:
A három osztály is különbözött természetesen, az előítéletesség nem egyformán volt jelen mindegyikben. Megjegyzendő, hogy két osztály (az első két oszlop) fiatalabb, míg a harmadik (harmadik oszlop) idősebb korosztályt képviselt:
Mi mindenre jó egy ilyen kérdőív? Mit bizonyítanak az adatok? Hát például a következőket:
A valóban előítélet-mentesek között a legnagyobb a cigányokat ismerők aránya (84%), míg az enyhén, ill. a súlyosan előítéletesek körében csak 63 és 62%. Az ismeretség tehát előítélet-mentességre hajlamosít.
A súlyosan előítéletesek sem számolnak be több konfliktusról cigányokkal, mint az előítélet-mentesek (38, ill. 39%), bár az enyhén előítéletesek igen (46%). Nincsen tehátközvetlen kapcsolat a konfliktusok és az előítéletek között.
A gyerekek önképe nagyon torz. Az előítélet-mentesek 55, az enyhén előítéletesek 53, míg a súlyosan előítéletesek 55%-a értékeli a valóságnak megfelelően saját magát. Természetesen ez azt is jelenti, hogy az előítéletes emberek jó része nem gondolja annak magát, míg az előítélet-mentesek egy része túlzottan szigorú saját magával szemben is. Ezt erősíti meg, hogy az előítélet-mentesek sokszor ténykérdéseket sem fogadnak el igaznak, mert azok túlzottan hasonlítanak az előítéletes állításokra.
Az egyes értékek különböznek a három osztályban. A valóban előítélet-mentesek aránya a harmadik (idősebb) osztályban a legnagyobb, de nem kiugró az érték (36% szemben a 22-32%-kal). Ugyanez igaz az enyhén előítéletesekre is (48% szemben a 35-42%-kal). A súlyosan előítéletesek aránya viszont sokkal alacsonyabb (15% szemben a 32-36%-kal). Összesítve tehát ebben az osztályban az előítéletesség mértéke mérhetően alacsonyabb. Kérdés, hogy ezt fordulatnak értékelhető-e, illetve része van-e benne a nevelő munkának.
Van még mit megtanítani gyerekeinknek. Természetesen azt is, hogy nem előítéletesség szembenézni a tényekkel, és nevén nevezni a dolgokat. De mindenképpen az egy egész etnikai közösséget csekélyebb értékűnek tekinteni, megvetni, lenézni, utálni.