Kapcsolatom a zenével sosem volt felhőtlen. Kiskoromban nem tanultam semmilyen hangszeren, se kedvem nem volt, se olyan hangos metronóm, ami segített volna bármilyen ütem eltalálásában. Aztán az iskolai énekórák szállóigéje jut eszembe: "Magadról állítasz ki hülyeségi bizonyítványt kisfiam, menjél inkább a bunkóképzőbe!" Mindig is keveset hallgattam zenét, mostanra ugyan sikerült egy tetemes mennyiséget bespájzolnom a gépemre, de ezt inkább csak villogni használom, magam keveset hallgatom.
Mindezt pedig azért tartottam érdekesnek megosztani a Kedves Olvasóval, mert saját példám illusztrálja, hogy úgy is szeretheti valaki a Sziget fesztivált, hogy a zene iránt mérsékelten érdeklődik. A fesztivál médiában bemutatott fő fókusza ugye a zene, de számomra legalább ilyen fontosak a civil sátrak, amúgy jól vagy rosszul működő hivatalok igen szórakoztató sátrai.
Először is a kedves érdeklődők figyelmébe ajánlanám az Országgyűlés sátrát, és az ombudsman sátrát. Mindkettőnél kedves, csinos hölgyek szoktak tevékenykedni, az oda tévedő játékokat játszhat, totót, teszteket tölthet ki. Jajj, azok a tesztek. Általában jópofák szórakoztatóak, és alázósan könnyűek, bár emlékszem, egyszer bebuktam, hogy melyik frakcióban ül Lezsák Sándor. Az egyetlen tüske bennem ezzel kapcsolatban az, hogy a nagy nyereményeket (mint a parlamentes táska) a végén sorsolják, és én még soha nem nyerten így semmit, de ha idén sem nyerek (és remélem a szervezők olvasnak most) akkor kiállok az országos médiába, és oltári botrányt csinálok ebből.
Nekem ez eszembe sem jutna, meg sem fordulna a fejemben ilyen pofátlanság, de egy barátom azzal szokott szórakozni, hogy egyszer odamegy az ombudsman sátorhoz, és hibátlanra kitölti a tesztet, majd másnap visszamegy, és minden kérdést elront, közben elbeszélget a segítővel, hogy reméli, hogy hibátlan lesz a teszt, mert már harmadéves a Debreceni Egyetem politológia szakán. (Az mekkora égés volt, amikor erre a lány azt mondta, hogy ő is. De a haverom gyorsan rávágta, hogy "Ja, de mi levelezőn végezzük." és meg volt mentve a helyzet.)
A harmadik pont programajánlómban, és egyben a legszenzációsabb civil sátor az Élő Könyvtár. A program lényege, hogy nem hagyományos könyveket lehet kölcsönözni, hanem embereket. Van egy katalógus, amiben az szerepel, hogy Roma, Alkoholista, Bankrabló, BKV ellenőr, Drogos, Vak, Pap. Fél óra beszélgetésre lehet elvinni az élő könyveket, általában több nyelven is beszélnek. Hihetetlen élményben lehet része annak, aki kipróbálja ezt a programot. Egészen biztos vagyok benne, hogy az egész Sziget legérdekesebb programja volt tavaly. Ha a Kedves Olvasóknak van rá igénye, akkor talán írok egy következő postot, amiben részletesebben beszámolok az egyes élőkönyvekkel folytatott beszélgetésemről. Illetve annyit elárulhatok, hogy az idei Sziget hasonló programjairól részletes beszámolókat tervezünk.
