Kedves olvasóink egy része többször vádolt már MSZP-szimpatizánssággal. Ezt többnyire a szélsőjobboldalt kritizáló írásaim hatására tették. Pedig szélsőjobboldal-ellenesség nem azonos a magyarországi baloldal kedvelésével. Ezért írom le most, az EP-választások másnapján, hogy mit várnék a magyar politikai élettől, és mire számítok.

Történelem

Vasárnap a magyar választók történelmet írtak. Bár a 2002-es választások környéke óta tart az ország teljes kettéosztottsága, a fideszes oldal sokszor ostoba dühe és az MSZP időnként elfogadhatatlan akciói, a szocialista kormány legitimációja - bármit is mondtak az ellenzéki szónokok - mindvégig töretlen maradt. Most is az. Mégis elmond valamit a szavazópolgárok véleményéről az, hogy 1998 óta először a Fidesz országos listája győzött.

Orbán Viktor szerint

az ország talpra állt. Valójában a legtöbben ülve maradtak, amire Lendvai Ildikó fel is hívta a figyelmet parlamenti beszédében: a Fidesz 1,6 millió szavazata nem elég a győzelemhez. Az a 34%-os részvételi arány azonban magasabb a környező országokénál. Ez pedig két dolgot mutat. Egyrészt: Orbán Viktornak igaza van - az ország talpraállt, és viszonylag magas részvételi aránnyal hozta ezt a rendkívüli választási eredményt. Másrészt: Lendvai Ildikó sem hiába mosolyog olyan hamisan: neki is igaza van. Egy EP-választás nem elég a kormánypárt leváltásához. Mindenki tudja ezt, ezért nem mentek el olyan sokan választani, ami győzelemként könyvelhető el az MSZP szempontjából. Ők ugyanis kifárasztásra játszanak.

Kifárasztásra és még valamire. A szélsőjobboldalra. A legitimáció ugyanis az Országgyűlési helyek számától függ. Ezeket pedig az MSZP csak úgy tudta megszerezni 2002-ben, majd megtartani a következő hét egyre szűkebb esztendő során, hogy a Fidesz sokszor sértő, agresszív és gusztustalan nemzeti politikáját összemosta az egyre erősödő szélsőjobboldal fenyegetésével. Hiszen a koronaúsztatás idején volt-e szervezett neonyilas hadsereg? Kellett-e a Rendőrségnek tini nindzsa teknőcök hadát kivezényelni az égő benzint fröcsögő utcai rendbontók ellen?

Azt, hogy a Rendőrség eközben talán kormányzati nyomásra azonosító nélküli rendőrökkel veretett meg békés és békétlen tüntetőket, valamint feloldhatatlan cigány-magyar ellentétről nyilatkozott, és hogy a teljesen alkotmányellenes "Magyar Gárda" mind a mai napig aktív, nos, ezt mind el tudta fedni a Fidesz agresszív politikája.

Az MSZP zseniális volt.

Hiába láttuk sokan, akik valamelyik kormánypártra szavaztunk 2006-ban, hogy az egész csak színjáték mégsem bírtunk volna a kokárdát hétköznapi viseletté alacsonyító Orbán Viktorra szavazni. Sokan még március 15-én sem tűztek kokárdát, annyira megundorodtak a jobboldal 2002-ben megváltozott beszédstílusától. Az MSZP-nek gyakorlatilag egy fűszálat sem kellett keresztbe tennie, a Fidesz annyira magára haragította az országot, amikor a viszonylag békés politikai életből háborút csinált.

A Fidesz pedig duplázott.

Növelte a tétet. A politikája egyszerű és töretlen volt, mint az MSZP legitimációja. A párt mindig az ellenkezőjét mondta annak, amit az MSZP, és a nemzetre hivatkozott az állammal szemben. Ez a politika a túlságos nacionalizmus és a populizmus további felerősödésével járt, de most látszik: megérte. Ugyanis elérkezett az államcsőd-közeli helyzet, miközben az MSZP a (meg sem kezdett) reformok megállításáról beszélt, és így Orbán Viktor lett a reformer, aki nemzeti, így érzelmileg sokak számára hiteles alternatívát nyújt a döglött állami struktúrák helyett.

Most

A Fidesz győzött, és megérdemelte a győzelmet. A kialakult helyzetben súlyos felelősség is terheli ezt a pártot, mégis a Fidesz lesz az a párt, amelyik kivezeti az országot a válságból. Mennél hamarabb kezd hozzá, annál jobb, az MSZP-reformoknak ugyanis nincs lakossági támogatásuk, és parlamenti is egyre kevésbé. Az erkölcsi elszámolást természetesen nem szabad feladni, de ennek ez esetben semmi köze ahhoz, hogy ki kormányoz. A Fidesz demokratikus párt.

Az SZDSZ a nagy vesztes. Szintén megérdemelte ezt az eredményt. Gyakorlatilag egyáltalán nem támogatta azokat az ügyeket, amelyekért sokan rá szavaztunk 2006-ban. Ami mégis elindult, az is féloldalas volt, korrupciótól terhes, és hamar abba is maradt. A kormányhűség nem mindig kifizetődő. Hol volt a szabadság védelme 2006. október 23-a után, mikor Demszky kitüntette Gergényit? Csalódtunk az SZDSZ-ben.

(Miután az előző bekezdésben leírtam, hogy szavaztam már az SZDSZ-re, jeleznem kell, hogy nem vagyok pártszavazó. Előfordult már, hogy a Fidesz jelöltjét vagy listáját alkalmasabbnak találtam, és ilyenkor ennek megfelelően döntöttem.)

Az MDF a nagy nyertes. A Bokros-csel bevált, és én ezt is reméltem. Várhatóan a következő választás után (is) lesz MDF-frakció, amely képviselni fogja a nem-fideszes jobboldali szavazókat.

Az MSZP-ről elég annyit mondani: az erkölcsi elszámolást ennek a pártnak az esetében sem szabad feladni. De ennek itt sincs semmi köze ahhoz, hogy ki kormányoz. Az elszámolás a nyilvánosság, a sajtó, esetleg az igazságszolgáltatás feladata. A nyilvánosság vasárnap megmutatta, hogy kész elszámolni. Ha az MSZP hasonló eredményt ér el az országgyűlési választásokon, az valószínűleg éppen elég csapás lesz. Rosszabbul fognak élni, mint a Fidesz négy éve.

Addig

Az MSZP hatalmas feladatot vállalt, amikor ismét a Bajnai-kormány támogatása mellett döntött szombaton. Eddig is, de most aztán tényleg alapvetően a kormánypárt felelőssége, hogy a lehető legnagyobb mértékben visszaszorítsa a nácizmust súroló Jobbikot. El kell érnie, hogy a Jobbik szavazótáborának nagy része, amely közel nem olyan szélsőséges, mint maga a párt, ismét bízzon a parlamentáris demokráciában, és így a Fideszre szavazzon.

A Fidesz dolga az, hogy rokonszenves alternatívát nyújtson az erős nemzeti érzelmű embereknek. De ezt nem szabad a szélsőjobb ideológia felé tett engedményekkel elérnie. Nem szabad engednie a "Magyar Gárdának", a Magyar Hírlapnak és azoknak, akik "cigánybűnözést" emlegetnek.

Majd

Valószínűleg a Jobbik tartani fogja ezt a tűrhetetlen arányát a hatalomban. Valószínűleg minden újabb MSZP-kormányzással töltött nappal nőni fog ez az arány. Valószínűleg a Fidesz majd ismét megpróbálja kisöpörni a Parlamentből ezt a "pártot", és talán idővel sikerül is. A válságot mindenesetre valószínűleg végül a Fidesz fogja megoldani. Kérdés, milyen áron.

A cél tehát: mielőbbi kormányváltás. És nem szabad félni a Jobbiktól. A demokraták nem gyengék, csak nem szeretnek fegyvert fogni. De ha a "Magyar Gárda" még sokáig itt masíroz, a Köztársaság - előbb-utóbb - visszavág. Csak váltsuk már le a kormányt.

[A cikkben rengeteg utalást tettem közéleti eseményekre. A nap folyamán folyamatosan fogom ellátni hivatkozásokkal, ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy a többség ismeri az említett tényeket.]