Van egy kis probléma az iráni választásokkal. Mahmúd Ahmadinezsád elnök persze rosszabb, mint Hoszein Muszavi lenne, de az utóbbi reformelképzelései sem elég komolyak. Két legfontosabb reformterve nem lenne elég egy demokrácia megalapozásához.
Az egyik alapján létre lehetne hozni magántulajdonú tévé- és rádiócsatornákat. A másik a végrehajtó hatalmat helyezné az elnök hatáskörébe – ami eddig a legfelsőbb vezető alá tartozott.
Az egyik kérdés, hogy ezek az intézkedések keresztülvihetők-e a jelenlegi iráni jogrendszerben. Nem vagyok iszlám-szakértő, de kérdés, hogy a Korán szabályrendszerével összeegyeztethető-e egy ilyen váltás. Vagy hogy a Saría nevében nem korlátoznák-e az értéktelenségig a magántulajdonú sajtó szabadságát.
Nyugaton Luther teremtett filozófiai átmenetet az egyház és az állam szétválasztása felé. Az, hogy minden ember pap, azt is jelenti, hogy az Istennel való kapcsolat nevében nem lehet csalhatatlanul megítélni, elítélni tetteket és szabályokat. Ez kinek-kinek a saját dolga, hiszen kinek-kinek megvan a saját Istennel való kapcsolata.Ezután már csak egy lépés, hogy valakinek lehet a kapcsolata semleges, vagy akár ellenséges is Istennel, figyelmen kívül hagyhatja, vagy akár tagadhatja is létezését. És az is csak egy lépés, hogy amellett, hogy a teológusok, vallásfilozófusok tanácsait persze érdemes figyelembe venni, de világi hatalmat nem kell adni a hivatásos istenhívők kezébe.
A probléma az, hogy Iránban nem tartanak itt. Az iráni legfelsőbb vezető hatalma nagyobb, mint a pápa hatalma bármikor Európa bármelyik országában. Hiába volt a katolikus egyház vezetőjének hatalmas befolyása az uralkodókra, ez alól már 1534-ben szabadulni lehetett. De milyen más lett volna a helyzet, ha a pápa irányítja az angol seregeket! Akkor az az exkommunikáció – amely törvényessé teszi a kiközösített megölését (hah! Tízparancsolat, mi?) – egész más módon jutott volna érvényre.
Rendben, tegyük fel, hogy Muszavi megpróbálja kihúzni Hamenei ajatollah alól a hadsereget. Vajon hagyni fogja? Ha egyáltalán hagyja, azt gazdasági kényszerből teszi. De vajon a hadsereg akarja-e majd a női egyenjogúságot, vajon le akarja-e majd állítani az Izrael elleni összeesküvést a Hamasszal? És a lakosság akarja-e ezt? Ha a BBC tudósítóját kiutasítják Iránból, mert elfogult volt a tüntetők irányába, vajon mi vár az iráni újságírókra? Őket nem kiutasítják, hanem esetleg majd beutalják, börtönbe.
És miért nem rúghatja ki végképp az ajatollahokat a hatalomból Muszavi egy nyolcadikhenrikes húzással? Azért, mert a nőfaló angol uralkodó regnálásának huszonötödik évében jutott oda, hogy kiutasítsa a pápát, mint Irán Jon Leyne-t. Iránban egy ember maximum 8 évig lehet elnök.
Túl sok a változó, a politikai csatározások, az Izraellel szembeni iráni hozzáállás, az atomkérdés, amely miatt Ahmadinezsád nemzeti hős, valamint az, hogy Muszavi már vezette az országot nyolc évig a ‘80-as években – ez nem biztat sok jóval. Kérdéses, hogy Muszavinak van-e egyáltalán esélye az elnökségre most, és egészen valószínűtlen, hogy Irán egy feltehetőleg rengeteg áldozatot követelő forradalom nélkül ki tudna törni az iszlámista rendszer korlátai közül.
Márpedig a forradalomhoz akarat kell. És akarják ezt az irániak? Hiszen eddig szó sem esett az ajatollahok elküldéséről. Yoda mesterrel szólva, az Erő sötét oldala beárnyékolja a jövőt.