calam és vincemate írása
Kezdjük rögtön az elnevezéssel. Egyesek - és jól tudjuk, kik - a politikai korrektségre hivatkozva „kopasz barack”-nak nevezik ezeket, és mindenkit igyekeznek lejáratni, aki nem megy bele álszent játékukba. Pedig minden igazi barack-szerető pontosan tudja, hogy a barack természet szerint szőrös, méghozzá a teremtéstől kezdve az. Ez már a teljes nevéből is látszik, hiszen köztudott, hogy az „őszi” előtag az „ősz” szóból származik, és azoknak a kis pihéknek a színére utal, amelyek a gyümölcsöt borítják. Úgyhogy nevezzük végre nevén ezeket az aberrált „gyümölcsöket” (ha egyáltalán gyümölcsnek tekinthetők): nektarinnak.
Hogy mi is a baj a nektarinnal? Ha a gyümölcsös kertek mélyén megbújna egy-egy nektarinfa, azt még csak-csak el lehetne viselni (bár a hányingert már akkor is nehezen tudom legyőzni, ha rágondolok), akinek van hozzá gusztusa, elmehetne ezekre az eldugott helyekre és ott ehetné a nektarint, legalább mások nem látnák. Csakhogy egyre több a nektarin fa, egyre nagyobb területeket foglal el a gyümölcsösben, kezd egyfajta divattá válni. Manapság már bizonyos körökben sikkes barack helyett nektarinpálinkát főzni a sufniban...
De, mintha ez még nem lenne elég, azt láthatjuk, hogy elárasztják a piacainkat. Én pedig nem akarok nektarint látni Budapest piaci standjain, vagy sarki zöldségeseinél. Rikító piros és sárga tiritarka héjuk jobban csábítja a méheket (a szőr miatt az igazi barack színe mindig kicsit mattabb), amivel elérik, hogy a rendes barackfák virágait a nektarinok porával termékenyítsék meg. Hogyan védjük meg őszibarack-virágainkat tőlük? Miért kell tűrnünk, hogy ilyen kihívóan lédúsak, és mindenhol mutogatják az aranysárga húsukat?!
Valójában nincs is ezzel miért foglalkozni, nem is tudjuk, hogy miért kellene a nektarinokat elterjeszteni - ez úgy is csak egy múló divat, ami megfelelő permetezéssel vagy gondos oltással megoldható. Persze, ameddig nem kezeltetjük őket, könnyen lehet, hogy kötelezővé fogják tenni a nektarin fogyasztását, így fertőzve meg az egészséges őszibarackevőket. Ráadásul gyermekeink nem látnak egészséges mintát, és gyanútlan sétájuk közben elcsábulhatnak, így válva nektarin-fogyasztóvá. Igazából, a normális nektarinok tudják magukról, hogy mások, de erre nem büszkék, nem akarják magukat mutogatni. A legtöbbjük szívesebben maradna egy kis eldugott kert eldugott sarkában, mintsem megzavarja a rendes embereket és őszibarackokat a piacokon. A rendes nektarinok is kitaszítják maguk közül az ilyen magamutogató deviáns darabokat, hiszen tudják, hogy mi az érdekük.
.
Lássuk végre be: a nektarin egy gyorsan terjedő betegség, értékevesztett világunk kor- és kórtünete, hiszen nektarin magától nem terem. De ez a törpeminoritás ráerőszakolja magát a becsületes őszibarackokra, és agresszív virágporával beterít mindent. Nincs a zöldségesek polcain még egy ilyen undorító, beteges termék. Talán csak a hámozott szotyi.