A tegnapi Rükverc-beszélgetés a legjobb volt az eddigiek közül. Lánczi András, Ludassy Mária, Rainer M. János és Ripp Zoltán Pogonyi Szabolcs moderálása mellett a rendszerváltás értékeiről, hiányairól beszélgetett, nagyon általánosan, és ennek megfelelően nagyon izgalmasan. Ludassy Mária – szakterületének megfelelően – a francia forradalomban és az azt körülvevő, mindmáig ható élénk filozófiai életben keresett párhuzamokat, míg a többi vitapartner a XX. század második felének világpolitikai történéseivel vetette össze a magyarországi rendszerváltást.Rengeteg szó esett a vitaindító témát adó NDK-Gorbacsov-Mitterand-Thatcher-ügyről, ennek kapcsán a mai német egységállam kialakulásáról. Kiderült, hogy Magyarországon a közvéleményt nem is érdekelte annyira a rendszerváltás tisztasága; hogy hiányzott itthon a forradalmi hevület, és többek közt ezt kell most évtizedes munkával pótolni. Az is kiderült, hogy hiánytalanul nem lehet pótolni, s hogy a jelenlegi pártpolitika egyelőre ehhez legfeljebb alig-alig fogott hozzá.
Érdekes témának bizonyult a rendszerváltás megünneplésének gondolata. Szó esett arról, hogy tulajdonképpen a rendszerváltást is ünnepeljük október 23-án, de hogy lehetne a fordulatnak önálló ünnepet is kikiáltani: Rainer M. János ötlete és Krokodil későbbi hozzászólása alapján ez lehetne május 2-a, az első szabadon választott parlamentünk első ülésnapjának dátuma. November 4-ét csak a vicc kedvéért dobta be Rainer. De ha már ez a mai dátum, végezetül szenteljünk ennek is egy bekezdést.
November negyedike a történelem megismétlése volt. Jókai 1849-el kapcsolatban a Kőszívű ember fiaiban előre megírta: „Az a papír pedig, amelyre felírta akkor a nevét, az volt ama históriai okirat, melyben magyar előkelő urak esedeznek a minden oroszok cárjának, hogy kegyeskedjék hazájuk négy fehér folyamának vizét hatalmas seregeivel pirosra festeni.” Egy szó mint száz: 1956. november 4-e óta, 53 éve nem tört be Magyarországra idegen hadsereg. Ha már ennyi ideig nem törhetett be újra, persze itt is maradt vagy 35 évig. Mégis van egy különbség 1849 és 1956 között. 1849 után a kiegyezés mégiscsak azt az osztrák uralkodóházat hagyta a magyar trónon, amely később kirobbantotta az első világháborút. Ha a háború elkerülhetetlen volt is, Magyarország szerepét és későbbi történelmét ez a tény mindenesetre alaposan meghatározta. 1989 jelentősége az, hogy ezúttal puccs, proletárdiktatúra, forradalmi jog és vér nélkül sikerült kiegyezni a világgal abban, hogy Magyarország saját állampolgárai rendelkezései alapján működjön.