Tegnap a villamosmegállóban megakadt a szemem egy hirdetésen: az MR1 - Kossuth Rádió egy rendkívül letisztult, alig pár nyomógombot tartalmazó rádiókészülékből szól, és a felirat is az egyszerűséget sugallja: "Tájékozódás gombnyomásra."
A hirdetés valami ultramodern Néprádióról szól. A köztévé és a közrádió objektivitás-mániájának újabb, de nem újkeletű kitüremkedése ez a reklám: sokan nem emlékeznek már rá, én még nem is éltem akkor, de a Rákosi-korszakban volt egy jellegzetes tárgy: egy rádió, amelyen csak a Kossuth és a Petőfi rádiót lehetett hallgatni - ugyanis nem volt állomáskeresője, csak egy háromállású kapcsoló (Kossuth, lakihegyi Petőfi, vidéki Petőfi)
De hiszen Magyarországon más adó nem is létezett, minek is lett volna rajta más frekvencia? Nos - az előző sárdobálós rádióadásba bevágtuk a Szabad Európa Rádió egyik bejelentkezését: ezt annak idején nem hallhatta élőben az, akinek Néprádiója volt. A Sulineten nosztalgiázva azt írják: "ez volt a legolcsóbb és legegyszerűbb módja annak, hogy széles tömegeket vonjanak be az ország politikai és szellemi életébe." Pedig nem lett volna számottevő árnövelő tényező természetesen az állomáskereső beépítése: a hatalom pusztán a Szabad Európát akarta kitakarítani "az ország politikai és szellemi életéből".
Most pedig itt a Kossuth, és megint egy olyan rádióval reklámozza magát, amelyen egy gombnyomásra pont ő jön be. És megint a tájékoztatáson a hangsúly, mintha csak egy állami szervezetnek lehetne feladata tudósítani a közügyekről. És ha már itt tartunk, kedves olvasóink, hátha ti tudtok válaszolni rá: minek kell reklámozni egy közfinanszírozott rádióállomást? Nekem egyszerűen nem jut eszembe válasz.