Európa elnököt választott. Úgy néz ki, hogy vezetőink (kicsit cinikusabban: a nagyok vezetői) ismét megtaláltak a legkisebb közös többszöröst Herman Van Rompuy személyében. Először gondolkozzunk el kicsit a megválasztásának a módján és csak utána térjünk rá Van Rompuy személyére.

Hogy is juthatott pontosan ebbe a történelmi jelentőségűnek mondott pozícióba? Hát úgy, hogy mi megválasztottunk embereket (országgyűlések), akik megválasztottak embereket (miniszterelnökök), akik megválasztottak egy embert - ez az ember lenne az EU elnöke. A módszer demokratikusságát tekintve erősen emlékeztet a szovjet időkre, ráadásul a EU soros elnöki tisztet betöltő svédek még véletlenül sem próbálták meg a nyilvánosság előtt rendezni a kérdést. Hiába ment folyamatosan a porhintés, hogy senki nem tudja mi lesz a maratoni vita kimenetele, a valóságban a három nagy (Egyesült Királyság, Franciaország, Németország) és a svédek mar több mint egy hete megegyeztek az elnök személyéről. Az Economist brüsszeli tudósítójának értesülései szerint azért törekedtek a nagyok mindenáron arra, hogy meg a "vita" előtt konszenzusra jussanak, mert nem akartak egy, az EU megosztottságát bizonyító véres szavazósdiba belemenni. Másrészt - ezek még mindig Charlemagne gondolatai - a jelenlegi európai elit nem túl ambiciózus azzal kapcsolatban, hogy az EU-t arra használják, hogy a világhoz szóljanak. Helyette egy bezárkózott, védelmező Európa fele tettek lépéseket, ami a világ gondjait a határok túloldalán tartja és vígan költi költségvetése 40%-at arra, hogy farmereit megvédje a globális versenytől.

Magáról az elnökről nagyon keveset lehet tudni, ami nyilvánosságra került, az nagyjából kimerült annyiban, hogy konszenzusokra törekvő (brüsszeliről magyarra fordítva: Nem fog belepiszkálni a nagyok játékaiba), haikukat ír, jobbos közgazdász és Törökországot szeretné az EU-n kívül látni ameddig csak lehet. Még szerencse, hogy az elnöki tisztség kereteit elég homályosan fogalmazták meg. Sok eurokrata hiszi úgy, hogy az első elnök fogja majd definiálni a tisztséget, ebből a szemszögből nézve szerencsésnek mondható, hogy egy ennyire anti-demokratikusan betöltött posztot egy súlytalan politikus kapott.

Kívülről az egész brüsszeli gépezet lassúnak, drágának es öncélúnak tűnik. Az EU egyetlen igazán demokratikus szervezetét, a Parlamentet ott bénítják a nemzeti kormányok, ahol csak érik. A fontos döntéseket (ahogyan ezt is) zárt ajtók mögött, az állampolgároktól távol hozzák. Ahogyan az eurofil Julian Frisch anno frappánsan megfogalmazta: Az EU olyan hatalmi harcok színhelye, amit főleg kiöregedett férfiak vívnak, folyton összehasonlítgatva nemi szerveik méretet, ahelyett, hogy a kontinens érdekeivel törődnének. Nincs bennük ambíció, nincs bennük szellem és fogalmuk sincs, hogy hol lesz az Európai Unió 10 éven belül. Herman Van Rompuy tökéletesen illik ebbe a sorba.