Most már hivatalos, az Egyesült Államok újabb erősítést küld Afganisztánba. Barack Obama amerikai elnök nem sokkal ezelőtt élő adásban tájékoztatta döntéséről az amerikai népet. Szavai valószínűleg senkit sem értek meglepetésként, hiszen a Fehér Ház már napokkal ezelőtt elkezdte a hír lassú adagolását, azonban óvatos, mégis lényegretörő beszédével talán sikerült tizennyolc hónap haladékot nyernie.

Bár elnök már a kampány elejétől kezdve az Afganisztáni háború végigvitele mellett foglalt állást, a csapaterősítést mégsem lehetett sokáig biztosra venni. Saját (Demokrata) pártján belül sokan ellenezték ugyanis a létszámnövelést, melyet inkább a Republikánus párt szorgalmazott. Még korábbi riválisa, McCain szenátor is támogatja a döntést, igaz ő a kivonulás ütemezésével nem ért egyet. Persze a bűvös 30 000 + 10 000 számokat nem egy kalapból húzták ki. Az egész afgán kérdés McCrystal tábornok jelentését követően került ismét a figyelem középpontjába. A tábornok szerint a háború kudarcra van ítélve, ha rövid időn belül (1 év) nem növelik jelentősen az Afganisztánban állomásozó katonák számát. Ő mondta először a 40 000-s számot, amit aztán később a vezérkar több tagja, köztük az iraki eredményeiről híres Petraeus tábornok is támogatott. A másik lehetőség a csapatlétszám csökkentése lett volna az ott szolgáló egységek feladatainak átalakításával párhuzamosan. Felmerült, hogy a jövőben főleg gyors reagálású kisebb harcoló egységekre épülne az afganisztáni jelenlét, azonban a létszámnövelés egyértelművé tette: az USA nem akar a Szovjetunió sorsára jutni Afganisztánt illetően (meg amúgy szerintem semmi másban sem).

Obama a 30 000 fős erősítéssel rövid időn belül eredményeket akar elérni, ezért az indokoltnál gyorsabb bevetése a katonáknak. 2010 májusáig az Afganisztánban szolgáló amerikai katonák száma eléri a 100 ezret. Az Afganisztánban szolgáló nem amerikai NATO katonák száma 45 000, ebből 300 magyar. Az USA komolyan lobbizik a többi NATO országnál, hogy további 10 000 katonával növeljék a létszámot, azonban az évek alatt felgyülemlett háborúellenesség, a gazdasági válság és az európai kormányok alacsony népszerűsége miatt kizárt, hogy a kért számot teljesíteni tudjuk. A nem sokkal korábban itt járt NATO főtitkár természetesen nálunk is kampányolt a létszámnövelés mellett, azonban kétséges, hogy az ország gazdasági, politikai és katonai helyzete milyen mértékű részvételre elegendő. Egy biztos, Bajnai látogatása nem véletlen, kivételes jelenség az amerikai külpolitikában, hiszen ritkán fordul elő, hogy miniszterelnököt a választások környékén látnak vendégül Washingtonban. Ahogy írtam a létszám megduplázása nem várható, hiszen ahhoz 2/3-os törvényeket kellene módosítani, vagy más (pl.: a ciprusi) missziókat kéne felszámolni, ami mögött sem anyagi, sem politikai támogatás nincsen. Valószínűleg a nem-harcoló egységek száma növekedhet, azonban ez sem drasztikus mértékben. (maximum 50, nagyon nagyon maximum 100 fővel) Látható tehát, hogy a kért számokat Európa nem tudja és nem is akarja teljesíteni, ha Obamának kis szerencséje van 2-3 ezerrel nőhet az Afganisztánban szolgáló európai NATO katonák száma. A franciák már lerázták, a britek 500-val beszállnak.

A létszámnövelés mellett egy másik lényeges pontja volt a beszédnek, az elnök az iraki háborúhoz hasonlóan itt is konkrét dátumot nevezett meg a kivonulás megkezdésére: 2011 Július. Obama sietsége nagyon is érthető. Ha feltételezzük, hogy az iraki kivonulás a terv szerint fog haladni, akkor is jobban mutat a 2012-es választásokon, ha két lezárt (és megnyert) háborúval a háta mögött kezd neki a kampányolásnak. Kérdéses azonban, hogy egy év alatt elérhető e kívánt fordulat. A bevetendő 30 000 katonát a tálib erősségekbe, Kandahar és Khost tartományokba küldik, hogy stabilizálják a helyzetet és elnyerjék az ott élő lakosság bizalmát. Ezzel talán sikerül elég időt nyerni hozzá, hogy a jelenleg nevetségesen kicsi afgán hadsereg megerősödjön és az újra“választott“ elnök magára találjon. A beszédben külön kiemelte Pakisztán helyzetét. Az afgán-pakisztáni határ jó ideje tálib irányítás alatt áll és az elnök sem számít győzelemre, ha a határ pakisztáni oldalán nem rendeződik a helyzet. Ha sikerül a pakisztáni és afgán kormánnyal együttműködni és a tálibok népszerűségét visszaszorítani, akkor vitathatatlan, hogy a drasztikus létszámnövelésnek meg lesznek az eredményei. Ahogy ki is emelte, a háború megnyerhető, 2001-2002 után megindult a fejlődés Afganisztánban. 

Obamának gyors győzelem kell, talán ezért teljesített mindent McChrystal tábornok kívánságlistájáról. A háború kimenetele bizonytalan, ahogy Yoda mondaná: a jövő ködbe burkolózik. Túl sok a változó és nem biztos, hogy az Egyesült Államok elkötelezettsége ma már önmagában elég egy háború eldöntéséhez. Más kérdés, hogy meddig tesz úgy a világ és Európa, mintha Afganisztán csak az USA problémája volna…

We will go forward with the confidence that right makes might, and with the commitment to forge an America that is safer, a world that is more secure, and a future that represents not the deepest of fears but the highest of hopes.

Barack Obama