Ismét egy kommentelőnk hatására írom a reggeli posztot. Ez a kommentelőnk a tegnapelőtti posztban felvetett gondolatot a magyarországi szovjet megszállás tervéhez hasonlította. Felvettem a kesztyűt, és élesítettem ma reggelre. Íme.
Gazdaságot a jelenlegi pl. gázai viszonyok mellett lehetetlen létrehozni. Először izraeli biztonsági erők által felügyelt létesítmények kellenek, amelyek izraeli területen, nem kölcsönből, hanem a fejlett világ adományából épülnek fel, és amelyek 100%-osan pozitívan diszkriminálják a palesztinokat. A szintén adományból felépített kórházakat, iskolákat, közműveket azután ezek a palesztinok már ki tudnák fizetni - ugyanis lényeges, hogy ezeknek a cégeknek az adója is kizárólag a palesztin területeken legyen felhasználható. Ha pedig van már Hamasz-független infrastruktúra, és van világi oktatásban felnőtt fiatal generáció - ez nem lesz meg máról holnapra -, akkor már fokozatosan jöhetnek a külföldi befektetők a Gázai-övezetbe is. Akkor meg lehet kezdeni a "szovjet erők" kivonását.
A szovjet megszállással kapcsolatban egy dolgot tisztán kell látni. A rákövetkező durván negyvenöt év nem változtat azon a tényen, hogy Magyarországról a nácikat el kellett távolítani. Ugyan a gazdaság helyreállítását a magyar nemzet talán megoldotta volna egy-két év múlva már magától is, szovjet nyomás nélkül, de a helyzet éppen a felszabadítás szemszögéből hasonlít a gázaihoz.
Gázában a Hamasz népszerűsége valószínűleg aránylag magas. Ugyanis ez a szervezet működteti a kórházakat, iskolákat, a rendfenntartó erőket. Ebben az apró, ám annál sűrűbben lakott régióban azonban gyakorlatilag nem ismert a demokrácia fogalma. Ebből a szempontból a térség messze elmarad Magyarország 1945-ös helyzetétől. Itt akkor már hagyománya volt a felvilágosodásnak, a szabadságnak és a demokráciának is. Németországban nincs olyan hatalmas ellenérzés a megszálló nyugati szövetséges erőkkel szemben, noha ezek a két Németország egyesüléséig tapodtat sem mozdultak a helyükről.
Gázában ENSZ-csapatokra volna szükség, esetleg NATO-csapatokra. Semmiképpen nem izraeliekre, ugyanis őket a Hamasz támogatói gyűlölik. Ezt a térséget mégis fel kell szabadítani az iszlám terrorizmus alól. Nem amiatt vagyok az üggyel kapcsolatban pesszimista, mert ne lehetne semmit tenni. Amiatt vagyok pesszimista, mert annyi pénzt, annyi gondot és annyi megalkuvást nem tűrő, egyenes politikát a világ gazdagabbik fele valószínűleg addig nem fog belefektetni ebbe a problémába, amíg valami még sokkal nagyobb nagyobb baj nem történik. S persze nem szabad kifelejteni azt a finom antiszemitizmust sem, ami a nyugati baloldal részéről az izraeli politika egyöntetű bírálatában jelentkezik, így gátolva a határozott lépések megtételét.
Az utolsó 100 komment: