Blogunk szerkesztői szép számmal sereglettek a Jobbik nagygyűlésére, amint arról később részletesen be is számolunk. A nagygyűlés végén néhányakkal villáminterjút készítettünk, egyetlen, merőben provokatív kérdéssel (a videó már készül). Volt, aki kedvesen válaszolt, volt, aki kitért a provokáció elől. Aztán voltak a lányok, mögöttük a néhány szekrényforma sráccal. Ezek a srácok, amint elővettük a kamerát, elkezdtek kiabálni, hogy kapcsoljuk ki rögtön. Ezt kamerás társunk meg is tette pár másodperc után, ám ekkor már a srácok utat törtek maguknak a lányok között, és megpróbálták kikapni a kezéből a kamerát, miközben persze veréssel fenyegették. Ő elszaladt, a srácok utána - de mivel ezek nem voltak olyan fürgék, hamar lemaradtak.
Mi, többiek, követtük őket, és biztosítottuk őket afelől, hogy hiába támadtak rá a barátunkra, hiszen ha egyszer nem akarják, hogy a képük megjelenjen a videóban, akkor természetesen nem hozzuk nyilvánosságra. Persze ezt ők nem vették megnyugvással: inkább ösztönösen reagáltak, és fizikai síkra igyekeztek terelni a társalgást, hiszen minden mondatnál valamelyikünket galléron ragadták. Az ösztön munkálhatott akkor is, amikor egyikünkről lekapták a szemüvegét, mondván, hogy most akkor ezt megtartják, ha nem mutatjuk meg nekik, amint letöröljük a felvételt. Alapvetően mi folyamatosan racionálisan érveltünk, jeleztük, hogy nem akartunk balhét, és egy-két ízben még elnézést is kértünk tőlük, hogy megzavartuk őket. Eközben ők kizárólag fenyegetni voltak képesek, kizárólag fizikai agresszióval.
Bizonyos értelemben nem viselkedtünk megfelelő módon. Mi visszahívtuk kamerás barátunkat, és letöröltük a szemük előtt a felvételt. Valahogyan egyikünknek sem volt kedve értékes felszereléssel harcba szállni velük, akik maguk mögött tudhatták a többezres tömeget. Mondhattuk volna azt is, hogy vagy a szemüveget kapjuk vissza, és akkor nem publikáljuk a képüket, vagy ha nem adják vissza a szemüveget, hát van róluk egy felvételünk. De az is igaz, hogy a normális értéktárgyaink védelme nem a mi feladatunk. A rendezők és a rendőrség dolga, hogy megakadályozza az ehhez hasonló rablási kísérletet és önbíráskodást. Amikor egyikünk kijelentette, hogy ő azonnal elmegy rendőrért, megfenyegették, hogy kitörik a nyakát. Ha több rendőr lett volna, mondjuk legalább tizedannyi, mint az eddigi hasonló eseményeknél, akkor a durva bántalmazás nem lett volna reális lehetőség támadóink számára. Nekünk nem volt fizikai fegyverünk. Nekünk egyetlen fegyverünk van: a blog közepes nyilvánossága.
Letöröltük a képüket, hát nem mutathatjuk meg őket. De az is igaz, hogy aki egy tüntetésen az arcát nem meri vállalni, az csak a jelképeit, az ideológiáját vállalja fel. És a tetteiért a felelősséget nem saját maga vállalja, hanem az ideológiájának kell viselnie. A szekrényforma srácok kopaszodó, szélsőjobboldali jelképekkel díszített emberek voltak. Nem gondolom, hogy a nagy termet vagy a kopaszodás a rablásra való hajlam vagy a puszta agresszió külső jegyei volnának. Biztos vagyok benne, hogy a szélsőséges ideológia az, ami az ilyen elemeket egybegyűjti. A Fidesz nagygyűlésén az egyik szónok arról beszélt, hogy rendnek és törvénynek kell lennie az országban, mert rend és törvény mellett a szélsőségesek nem tehetik tönkre a demokráciát. Ha néhány más dologban nem is, ebben biztosan igaza volt. Akárki hívta is életre, a Jobbiknak takarodnia kell. A rablók kapjanak jogi védelmet - de az ő pártjuk ne kapjon parlamenti képviseletet.
A fenti cikk főszereplőinek megmondtuk a blog nevét. Amennyiben későbbi ígéretükhöz híven elolvasták ezt a cikket, láthatják: nálunk tág kereteken belül szabad a kommentálás, szabad a beszéd, szabad a sajtó. Mert itt mi vagyunk többen.
Az utolsó 100 komment: