Vasárnap minden valószínűség szerint Tarlós Istvánt fogják főpolgármesternek választani a budapestiek. Ez a név sokaknak a „szociális népszavazás” levezénylőjét, és még több ember számára az elkövetkező évek főpolgármesterét jelenti. Nekem azonban a Tarlós névről mindig valami egészen más jut eszembe: a Tarlós-ügy, és az, hogy hamarosan egy olyan ember fogja irányítani Budapestet, aki fittyet hány a jogállamra.

Az ügy 2001. július 3-án kezdődött. Tarlós István III. kerületi polgármester levelet írt Gerendai Károlynak, a Sziget Kft. ügyvezető igazgatójának. Ebben többek között ez szerepelt: „Tudomásomra jutott, hogy az ez évi Diáksziget rendezvénysorozaton, az Óbudai Hajógyári szigeten valakik úgynevezett „szivárvány sátrat” szándékoznak felállítani, ahol egyéb műsorok között – a hírek szerint – „homoszexuális felvilágosító” programok is szerepelnek. Szerződésünk és egyéb hatáskör alapján is felhívom a figyelmét, hogy ilyen sátor létesítéséhez nem járulok hozzá. Ha ennek ellenére ez a program mégis létrejönne, az súlyosan veszélybe sodorná az idei rendezvény megtarthatóságát, de a következő évi szerződés aláírását is.[...] Túl azon, hogy magam is megdöbbentőnek tartom a Pepsi Szigeten „szivárványsátor” puszta gondolatát is, de a fenti szempontokra különös tekintettel kérem a T. Igazgató Úr soronkívüli írásos garanciáját, hogy „meleg programok” sem a programfüzetekben, sem a valóságban nem lesznek a szigeten.”; „Sajnos nem tilthatom meg, hogy homoszexuálisok látogassák a sziget rendezvényét, mert az valóban diszkrimináció lenne.”

2001. július 10-én a polgármester és a szervezők a következő megállapodást kötötték:
 „...Az Óbudai polgármester kezdeményezésére alulírottak a következőkben állapodnak meg: Az évek óta sikeres Pepsi-szigeten a fiatalkorúak védelmében, de a másként gondolkodók biztonságának érdekében is semmi néven rendezett homoszexuális jellegű felvilágosító vagy egyéb címen folytatott műsorok nem lesznek. Az elnevezés e tekintetben közömbös. A lényeg, hogy a Diáksziget az legyen, ami. Zenés, kulturális fesztivál...”

Tarlós nyílt, ostoba homofóbiája már önmagában is elrettenthetne mindenkit, az eset azonban túlmutat ezen. Tarlós úgy élt vissza hatalmával, hogy nem igen törődött azzal, mihez is van joga, milyen alapon is léphetne fel az általa gyűlölt melegekkel szemben. Egyéb hatáskörre hivatkozott, de arra nem tért ki, miből is fakadna az. Az Óbudai-sziget a Fővárosi Önkormányzat tulajdonában állt, magánjogi jogalanyként tehát az óbudai polgármester nem léphetett fel, és a már aláírt szerződés egyoldalú módosításához sem volt joga. Olyanfajta közigazgatási normaalkotásra, amely harmadik személyek (a meleg szervezetek) számára fogalmaz meg tiltást, nem volt hatásköre. Felmerül még a hatósági intézkedésként való besorolás lehetősége, azonban a polgármester nem tudta megjelölni az ebben az ügyben őt erre felhatalmazó jogszabályt, és nem az Államigazgatási eljárásról szóló törvény szerint járt el, alakszerű határozatot nem hozott. A bíróság mindezek alapján ki is mondta a megállapodás semisségét.

Noha Tarlósnak hatásköre nem volt a Sziget ellehetetlenítésére, eszközei mégis voltak ehhez, a szükséges szakhatósági engedélyek megadását ugyanis módjában állt megakadályozni. A Habeas Corpus Munkacsoport hivatali visszaélés bűntette elkövetésének gyanújával tett feljelentést Tarlós ellen, ezt a fentieken túl Müller Péter Sziámi nyilatkozatára alapozta, melyben a következő szerepelt: "Tarlós István az egész fesztivál betiltásával fenyegetett, ezért írtuk alá a megállapodást".

A HC  úgy vélte, Tarlós István önkényesen, pusztán a homoszexualitással kapcsolatos programok betiltásának vágyától vezérelve fenyegette meg a Szigetet. A Polt Péter vezette Legfőbb Ügyészség magához vonta az ügy kivizsgálásával megbízandó hatóság kijelölésének jogát, a feljelentés a Budapesti II. és III. Kerületi Ügyészséghez került, az pedig – a társadalomra veszélyesség hiányára hivatkozva – elutasította azt.

A társadalomra veszélyesség hiánya olyan szubjektív kategória, hogy a bíróságok is csak a legritkább esetben hivatkoznak erre, a nyomozati szakban pedig különösen megkérdőjelezhető ennek alkalmazása, ráadásul érdemi vizsgálat nélkül. Persze tartalmilag is elképesztő ez az indoklás, hiszen ahogy a HC is rámutatott: „az, hogy Tarlós István a homoszexualitással szembeni előítéleteitől vezérelve minden jogalap nélkül betiltással fenyegetett meg egy milliárdos költségvetésű fesztivált, bíróság által közhasznúnak nyilvánított jogvédő szervezeteket a Szigetről gyermekek megrontásának – ugyancsak minden alapot nélkülöző – veszélyére hivatkozva akart kitiltani, igen súlyosan veszélyeztette az államapparátus törvényes, szabályszerű működésébe, valamint az állami szervekbe és a hivatalos személyekbe vetett bizalmat”.

Most ez az ember lehet Budapest főpolgármestere, és hamarosan talán ismét Polt Péter lesz a Legfőbb Ügyész…