Nemrég arról írtam, hogy a kormány hazugságát nem csak önmagában, erkölcsi értelemben tartom bajnak. Hanem azért is, mert lehetetlenné teszi, hogy őszintén, érvekkel vitassunk meg két, nagyon súlyos kérdést. Az alkotmány legutóbbi módosítása azt mutatja, hogy a kormány továbbra sem kívánja érvekkel alátámasztani tetteit. A könnyebb érthetőség kedvéért akkori kérdéseimet tovább egyszerűsítem.

Felelős gazdaságpolitika-e a magánnyugdíj-pénztári megtakarítások felélése?
Felélésről azért beszélhetünk, mert a benyújtott költségvetés jövőre 450 milliárd forinttal számol a magánnyugdíj-pénztárakból az állami nyugdíjrendszerbe visszalépők eddigi megtakarításaiból. Ez nem azonos a járulékok 14 havi eltérítésével.
A kormány egyik érve az, hogy a magánnyugdíj-pénztárak kockázatosak, eddig is több esetben elvesztették ügyfeleik pénzét. Maguk a kormányzati szakértők sem így látják, hiszen a minisztériumi honlapon olvasható tanulmány szerint a pénztárak dinamikusan növelik vagyonukat, a 2008-as válságév veszteségeit rég pótolták.
A másik érv az, hogy a magánnyugdíj-pénztári járulékok hiányoznak a mai nyugdíjakat finanszírozó állami nyugdíjkasszából. Ez sem magyarázza azonban az eddigi megtakarítások felélését, legfeljebb a járulékok eltérítését. De igazságtalanul hiányos is az érvelés: a magánnyugdíj-pénztári tagok ugyanis lemondtak leendő állami nyugdíjuk negyedéről, ha nyugdíjba vonulnak ennyivel kevesebbet kellene a közös államiból kifizetni. Ha visszalépnek, évtizedek múlva nőnek meg az állami nyugdíjkiadások. De miből?
Már megszülettek azok a generációk, akik a mai harmincasok-negyvenesek nyugdíját járulékaikból fizetni fogják. Létszámuk ismert: tényleg ők fognak fizetni mindent?

Felelős politika-e a költségvetési egyensúly fenntartásának kétes minőségű terve miatt olyan látszatot kelteni, hogy az AB felesleges és hogy a tulajdonjog nem alapjog?
A legfrissebb alkotmánymódosítás szerint az Alkotmánybíróság csak akkor vizsgálhat költségvetési természetű törvényt, ha az alapjogokat sért. Az alapjogok felsorolásából kimaradt a tulajdonjog. A mai történelmi érettségi követelményei között is szerepel az ún. első generációs emberi jogok ismerete, ezek az élethez, a szabadsághoz és a tulajdonhoz való jog.
A kormány szerint egy húszéves demokráciában nincs szükség ilyen széles jogkörű Alkotmánybíróságra. Ha ez igaz lenne, akkor miért nem azok körét szűkítik, akik az AB-hez fordulhatnak (ma gyakorlatilag bárki), hiszen ez valóban páratlan a világon. De olyan demokráciáról nem tudok, ahol van AB, de az a tulajdonjogot nem védheti.
Újabb kormányzati érv, hogy Magyarországot a konszenzusos, német típusú demokrácia felől a többségi, angolszász demokrácia felé szeretnék elmozdítani. Különös, hogy ebbéli vonzalmát a Fidesz csak kétharmados többsége birtokában fedezte fel, míg ellenzékben éppen az AB-t és a népszavazást használta fel az akkori szocialista kormány elleni küzdelmében.
Az eredeti indok természetesen az emberek igazságérzete volt: a „pofátlan” végkielégítések visszavétele miatt kell megnyirbálni az ezt elkaszáló AB jogkörét. De hogy került a nem vizsgálható tárgyak közé a járulékok ügye? Itt válik nyilvánvalóvá, hogy a tét nem ez, hanem a magánnyugdíj-pénztárak vagyona.

Mindez, véleményem szerint, azt bizonyítja, hogy a kormány nem beszél őszintén arról, amit tesz.  A hiányzó bevételeket nem adóemelésből, hanem a leendő nyugdíjak feléléséből pótolja. Az ezt esetleg megakadályozó AB hatáskörét ezért nyirbálja meg, megbontva a jogállami intézmények egyensúlyát.
Minderről a választási kampányban szó sem volt. Akik a Fideszre (is) szavaztak, mint például én, ezért érezhetik becsapva magukat.
Amíg a kormány nem önt tiszta vizet a pohárba, addig kénytelen vagyok magamat ismételni:
véleményem szerint a kormány hazudott.

Kolbenheyer kommentpolitikája