Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.

Végre sütött a nap, és hamarabb haza is ért, úgyhogy Emese csak ledobta a táskáját, felcsatolta Mukira a pórázt és szaladtak a buszmegállóba. Épp jött a 21-es, pár perc múlva már a Normafánál voltak. Hétvégén lépni nem lehet majd a tömegtől, most hogy kitavaszodott végre, ezért ezt az ajándék szerda délutánt kell kihasználni. A játszóteres rétre érve aztán Emese meghökkent. Muki vígan szaladgált és szimatolt, de Emese zavartan bámulta a céges egyenpólós csoportot. Tréning, nyilván, de mit csinálnak? Először azt hitte tai-chi, a lassú karmozdulatokról, de aztán rájött, hogy a göndör srác egy imaginárius kötelet húz. A kötél másik képzelt végén egy bekötött szemű lány volt, de valami baj lehetett az imaginárius kötéllel, mert istennek se arra kóválygott, amerre a srác húzta, bár nagyon igyekezett a lány tétova lépései alapján utókorrigálni. Emese körbepillantott, nincs-e valahol kamera, de nem látott semmit, a többi pólós pedig komoly képpel, sőt kissé aggodalmasan szemlélte a jelenetet, csak a bézsszínű kurtába, ilyen térdig érő indiai ingbe öltözött kopasz fickó mosolygott, és bíztatta az egyre jobban izzadó göndör srácot, hogy erősebben küldje a jeleket, de ne ijedjen meg, mert nem csak rajta múlik, hanem a fogadón is.

Dani tényleg egyre jobban izzadt, az sem segített, hogy ez a ronda fekete-fehér dög a lábszárát szaglássza, a kutya gazdája, a vörös hajú csaj meg nyíltan bámulja. Hamarosan még több járókelő jön, és az ő idétlen próbálkozását fogja lesni. Jó, egy hónapja még ő is hanyatt esett volna a látványtól. Akkor hívták be állásinterjúra, és meg is kapta a videós melót. Termékismertető videókat kell gyártania egy agresszívan növekvő IT cégnek. Nem ezért tanult filmezést az egyetemen, de még mindig jobb, mint a telefonos helpdesk, amit eddig csinált. Aztán az első héten kiderült, hogy vannak ezek a tréningek, ingyenes meg önkéntes, de azt rögtön vágta, hogy mindenki megy. Mondjuk olyan sok dolga amúgy se volt, meg ha fizetik is! De amikor kiderült, hogy most a napenergiát fogják felvenni tenyérrel, majd az energiát formázni és tömöríteni, hogy majd használhassák, akkor megijedt. Hogy hova keveredett. De a többiek komolyan csinálták. Az állásukat féltik, nem mernek szólni? Vagy már bezombultak, és elhiszik? De akkor hogyan tudják bekötött szemmel, hogy merre „húzzák” őket? Vagy ez is előre le van vajazva, hogy őt átverjék? Koncentrálj már, baszod, mondta, nem is annyira magának, hanem a bekötött szemű Lillának, gyere ide, hadd hagyjam már abba ezt!

Jól van, Lilla, Dani, abbahagyhatjátok! – szólalt meg végre Károly, a vállalati tréning vezetője, állítólag a cég tulajának gyerekkori haverja. – Sokat fejlődtetek! Látta mindenki, hogy amikor Lilla rossz irányba indult, mindig megbotlott? Neem? Összeakadt a lába. Kezdi érzékelni Dani jeleit. Még nem elég erősek, de jó úton vagyunk. Most mást fogunk csinálni. Nem egyenként, hanem együtt, mindannyiunk energiáját egyszerre hasznosítjuk. Ez azt is nagyon jól fogja mutatni, mennyire szeretitek egymást. Ugye, emlékeztek, amit délelőtt tanultunk? Ha néhány ember nagyon szereti egymást, akkor a köztük lévő kapcsolat rendkívül felerősödik, egymás jeleit automatikusan érzékelik. De most mást csinálunk. Ezt a rendszert én Oroszországban tanultam, ahol régebben katonai célokra is használták. A mesterem, Igor a csapatával állítólag ellenséges tengeralattjárókat is el tudott tüntetni. Mi itt még nem tartunk. Nézzetek fel! Látjátok azt a felhőt? Álljatok mind ide, tartsátok fel a jobb kezeteket, és kezdjétek el, így, szépen, radírozni. Lassú, egyenletes mozdulatokkal, koncentrálva. Együtt képesek vagyunk rá! Látjátok, ahogy halványul?

Emese tátott szájjal bámulta a felhőradírozókat. Aztán felpillantott. És az égen a szeme láttára tűnt el a felettük elhúzott repülő kondenzcsíkja.

Kolbenheyer kommentpolitikája